HALDA ALIZ
HALDA ALIZ
HALDA ALIZ (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nemrégiben levelet kaptunk Nikolits miniszter úrtól, amelyben tájékoztatni kívánta az országgyűlési képviselőket az információs hivatalnál történt szabályellenes eljárásról, amelyet a sajtó széltében-hosszában tárgyalt az elmúlt hetek során. Nem azért hozom szóba ezt a levelet, mintha új információkhoz jutottunk volna általa, hanem mert a miniszter úr így zárta sorait: "Kérem tisztelt képviselőtársaim támogatását, legyenek partnereim az ügy tárgyszerű, higgadt és szakmailag megalapozott kezelésében, a tanulságok levonásában, az Országgyűlés illetékes bizottságában, a parlament plenáris ülésén és a nyilvánosság előtt is".
A levonható tanulságok bizonyára számosak, de nem lévén szakember nemzetbiztonsági ügyekben, én csupán egyetlen szempontra hívnám fel a figyelmet, ennek fontosságáról viszont rendkívül erősen meg vagyok győződve. Úgy vélem, egy titkosszolgálat társadalmi hasznosságát elsősorban az dönti el, milyen a titkosság és az ellenőrizhetőség aránya a szóban forgó szolgálatnál. Még világosabban fogalmazva: mennyire érzik magukat felülbírálhatatlanoknak a szolgálat tagjai, és védteleneknek az állampolgárok.
A megfellebbezhetetlenségre minden titkosszolgálatnak hajlama van, a CIA-nak és az FBI-nak csak úgy, mint az angol titkosszolgálatnak. De míg ott edzett demokráciák védekeznek e hajlam ellen, mi itt más, rosszabb tapasztalatokkal éltük le az életünket. Kivétel nélkül mindenki kiszolgáltatottnak érezte magát - még a belügyminiszterek is. Nem csupán Magyarországon, hanem az egész régióban.
Az időről időre felbukkanó konfliktusok azóta is mindig erről a gyökérről sarjadnak. Például: ki rendelkezett úgy a rendszerváltás körüli időkben, hogy iratok sokaságát meg kell, meg lehet semmisíteni. A mai napig nem tudjuk. Hogyan kerülhetett egy államférfi abba a helyzetbe, hogy törvénytelenül gyűjtött adatokkal szabadon rendelkezve borítékokkal zsebében tárgyaljon politikai ellenfeleivel? Miért tartjuk magától értetődőnek, hogy a nemzetbiztonsági szolgálat munkatársai maguk döntik el, milyen iratokat vonnak fennhatóságuk alá és ebbe senki emberfia nem szólhat bele? Miért nem kontrollálhatja a válogatást egy megbízható szakértői csoport, ahogy ez a történeti hivatalt létrehozó törvény vitája során felmerült? Miért nem tekinthetnek bele az iratokba az átvilágító bírák, akik nemrégiben ezt felpanaszolták és reklamálták, természetesen teljesen eredménytelenül? És végül, visszatérve a kiindulóponthoz, a Nyírfa-akcióhoz, valóban úgy van-e rendjén, hogy az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága csak márciusban értesüljön arról, hogy szabályellenes eljárás folyt, amelyről a miniszter úr már novemberben tudott.
Szent meggyőződésem, hogy az említett szabálytalanságok, meg azok, amelyekről nem tudunk és soha nem is fogunk értesülni, könnyebben elkerülhetőek volnának, ha a titkosszolgálat szükségszerű titkossága mégiscsak eltűrne valamiféle kontrollt. Mindannyiunk érdeke - pártállásra való tekintet nélkül -, hogy ennek a lehetőségét próbáljuk meg elméletben kimunkálni és a gyakorlatban megteremteni. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)
(Dr. Semjén Zsolt helyét a jegyzői székben dr. Trombitás Zoltán foglalja el.)
