AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Azt gondolom, hogy a "nép konszolidálása" fogalom inkább az irodalmi művek kategóriájába és nem a közgazdaságtanba való. A konszolidálás egyébként megszilárdulást jelent a szó eredeti jelentésében, megnéztem a lexikonban: "a gazdasági válságot követően a helyzet megszilárdulása" - ez a legközkeletibb értelmezése ennek a szónak.
Nyilván "a nép konszolidálása" valami olyasmit kell hogy jelentsen, hogy megszilárdítani a nép helyzetét; más olvasatban és talán kicsit közérthetőbben, hogy a magyar gazdaságot valóban egy fenntartható növekedési pályára tudjuk vezetni, ami már lehetővé teszi az életszínvonal kezdetben szinten maradását, utána pedig javulását.
Nem szabadna ezt a fogalmat szembeállítani a bankkonszolidáció ügyével és egyfajta alternatívát bemutatni a két dolog között. Ezek nem vagylagosak, hanem a bankkonszolidációnak, ahogy ön is felvetette, bizonyos történelmi helyzetekben - és ez volt Magyarországon, az elmúlt években is - pontosan azért van létjogosultsága, mert ez szolgálja a gazdaság egészének a konszolidálását is.
Hadd szabadjon itt egy közhiedelmet eloszlatnom: a bankkonszolidáció tulajdonképpen nem a bankok konszolidálását jelenti. Tudomásul kell venni, hogy a bankok egyfajta pénzügyi közvetítő szerepet töltenek be a gazdaságban: a betétesek pénzét juttatják el a vállalkozásokhoz. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy általában 100 forint vállalkozói kihelyezésből 92 forint a normatív elvárás, a betétesek pénze, és csak 8 forint az, ami tulajdonképpen a bank saját tőkéje. Ha ez a közvetítői folyamat zavarba kerül, ez nagyon súlyos zavarokat okoz az egész gazdaság működése szempontjából, épp ezért tehát az alapkérdésére azt tudom válaszolni, hogy igen, a bankkonszolidáció egy olyan átmeneti időszakban, mint ami Magyarországon volt az elmúlt évtizedben, valóban szükséges volt a gazdaság konszolidálásához. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
