DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A Horn Gyula miniszterelnök úr által vezetett kormány 1994-ben igen hangzatos jelszavakkal könyörtelen, kitartó és kemény küzdelmet ígért a társadalom igazságérzetét sértő, kirívóan magas összegű végkielégítések ellen. A kormány 1994 decemberében még határozatot is hozott, hogy az állami tulajdonos irányítása alatt álló vállalkozások vezetőinek munkaszerződését felül kell vizsgálni, és a végkielégítések összegét a munka törvénykönyvében szabályozott mértékre kell csökkenteni.
Mint oly sok ígérete a szocialista-szabaddemokrata kormánynak, ez is csak ígéret maradt, mert Bokros Lajos úr 16 millió forintos végkielégítést vett föl (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Nem vette föl!) a Budapest Bank vezetőjeként, holott a miniszteri bársonyszékbe ült át. Miniszterelnök úr mondta egyszer ebben a Házban - a nyelvhelyességi hibáért nem én vagyok a felelős -, idézem: "nos, mivel a végkielégítésnek az a célja, hogy a munkavállaló, amíg nem tud új munkahelyen elhelyezkedni, valamiféle anyagi feltételt biztosítson" - idézet vége. Többször is bebizonyosodott: önök vizet prédikálnak és bort isznak. (Közbeszólás: És te?!)
A példák felsorolásának csak a szűk időkeret szab határt, de azért meg kell említeni az egykori kormányszóvivőt, aki két nap után vette föl a több évi nyugdíjnak megfelelő végkielégítését, vagy azt a közigazgatási államtitkárt, akit nagykövetnek neveztek ki, de azért hat havi államtitkári fizetést nyugodt lélekkel zsebre vágott.
Viszont nem lehet szó nélkül elmenni a mellett, hogy az Agrobank csődjéért felelős vezető 45 millió forintos jóvátételt kapott "sikeres" munkája eredményeképpen. Ez 150 évi nyugdíjnak megfelelő összeg, igen tisztelt képviselőtársaim! S önök hiába takaróznak azzal, hogy a bíróság ítélte ezt meg, ez a védekezés, sajnos, szánalmas, és csak azt bizonyítja, hogy a szakértelem valóban ottmaradt a választási óriásplakátokon.
Kérdezem államtitkár urat, hogy amikor a kormány érdekeit képviselő igazgatóság megkezdte a működését, miért nem módosította Kunos Péter munkaszerződését, hogy megszüntessék ezt a kirívó előnyt. Kérdezem azt is, hogy ennek sikertelensége esetén miért nem támadták meg bíróság előtt a szerződést és a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján - mint jó erkölcsbe ütköző szerződést - miért nem kérték annak az érvénytelenítését. Miért nem nézték meg, hogy a munka törvénykönyve milyen feltételek mellett biztosítja az azonnali felmondás lehetőségét? Miért nem indítottak pert Kunos Péter ellen a GT 32. § (1) bekezdése alapján, miért nem éltek beszámítási kifogással, és miért nem vonják felelősségre azt az igazgatóságot, amelyik ilyen hibát követett el? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Nagyon várom válaszát, államtitkár úr. (Taps az ellenzék soraiban.)
