DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A hadigondozásról szóló 1994. évi törvény módosítását benyújtó honvédelmi miniszter úr expozéjában elmondta, hogy az 1994. évi szeptember 1-jén hatályba lépatt törvény szabályozásának köszönhetően - innen idézem: "mintegy 28 ezer hadigondozott kap rendszeres pénzellátást a hazáért hozott áldozatok társadalmi elismeréseképpen." Ez tartalmazza azokat is - 13 ezer fő volt -, akiknek 1949 után járadékát politikai okokból jogellenesen megvonták. A hadiárvák egyösszegű térítésének időpontját két ízben is módosította a költségvetési törvény, de - újra idézem: "január 1-jétől számukra is megkezdődött a folyósítás."
(19.20)
Mielőtt néhány kormánypárti képviselőtársamhoz hasonlóan én is lelkesedni kezdenék a törvénymódosítás nagylelkűségén, hadd tekintsek vissza az előzményekre.
A második világháború alatt hazánk vesztesége halottakban közel félmillió ember volt, a hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák száma a történelem adatai szerint közel ugyanannyi. Őket az egypártrendszer idején szovjet nyomásra vagy fasisztának nevezték, vagy azt kérdezték tőlük: miért harcoltatok?
A szabadon választott parlament második ülésszakán Borz Miklós, aki maga is a második világháborúban sebesült katonatiszt volt, 1991. február 5-ei interpellációjában vetette fel - mint sürgősen megoldandó kérdést - a még életben levő 150 ezer hadirokkant rokkantjáradékának ügyét, amely csak 13 800 forint alatti ellátás esetében járt. Váratlan halála után, 1991 júliusától én vettem át pártunkban a hadigondozottak ügyeinek képviseletét. 1993. június 8-án interpelláltam a kérdésben illetékes népjóléti miniszterhez, és kértem a kormány gondoskodását az 50 és 25 százalékosnak minősített hadirokkantak számára is, akik már 1992-höz képest feleannyian voltak, koruk 67 és 90 év között, esetleg 95 év körül mozgott, s várni újabb hónapokat már alig várhattak.
Mádai Péter tisztelt képviselőtársam is interpellált akkoriban, de nem fogadta el a válaszoló népjóléti államtitkár válaszát, mert ő sem kapott határidőt a hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák ügyének rendezésére. Nem csodálkozom tehát, hogy ezt a törvényalkotási procedúrát február 3-án Luca széke készítésnek minősítette.
Viszont csodálkozom, hogy volt olyan képviselőtársunk is, akinek számára az 1994 áprilisától 1997 tavaszáig eltelt idő nem volt igazán hosszú a ma már 72 évesnél idősebb hadirokkantak számára - ők a legfiatalabbak a második világháborús hadigondozottak között. Sajnos azonban az ő számukra az volt.
A Független Kisgazdapárt be kíván nyújtani a fentiek alapján a törvénymódosításhoz módosító indítványokat, mert fontos, hogy segítsünk az érdekelteken, gyorsan, mert a magyar közmondás szerint: kétszer ad, ki gyorsan ad. Köszönöm szépen. (Taps.)
