DR. OROSZ ISTVÁN
DR. OROSZ ISTVÁN
DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gáspár Miklós képviselő úrral abban, hogy demográfiai válságban van ez az ország, a legteljesebb mértékben egyetértek, és azzal is, hogy mindent el kellene követnünk a születésszám növelése érdekében, s ezt nem mindig tesszük meg.
Ugyanakkor azt, hogy ez olyan értelemben közvetlen összefüggésben lenne a nyugdíjrendszer átalakításával, ahogy ezt ő és sokan mások mondották, bizonyos tekintetben vitatnom kell. Kétségkívül van ilyen összefüggés azokban az országokban, ahol alacsony a születésszám és hosszú az átlagos élettartam. Ott nyilvánvalóan az újra belépők nem tudják fizetni azt a járadékmennyiséget (Sic!), amit a hosszú időt nyugdíjban eltöltők nyugdíjellátása igényelne.
Sajnos, Magyarországon nem ez a helyzet. Magyarországon, ahol a férfiak átlagéletkora nem éri el a 65 évet, a 62 éves kori nyugdíjba lépés időpontja és a 65 éves átlagéletkor között olyan szűk az intervallum, hogy igazában nem lehet a kevés gyerek születésével és a nyugdíjjáradékot fizetők alacsony számával magyarázni ezeket a problémákat. Nyilván az lenne számunkra kedvező, ha megnőne az átlagéletkor, és ebben az esetben valóban mindazok a problémák, amelyek itt elhangzottak, számításba kerülnek. Nem tartom jónak és helyesnek, ha arra bazírozunk a jövőt illetően, hogy ugyanilyen alacsony lesz az átlagéletkor, mint jelenleg, és akkor tulajdonképpen azok, akik belépnek a járadékfizetők közé, igazában majd tudják fizetni a járadékot.
Még egy utolsó megjegyzés ezzel kapcsolatosan. Nyilvánvalóan azt kellene megcéloznunk, hogy a járadékfizetők száma például a munkát vállalók számával növekedjék, tehát ne legyen munkanélküliség. Mert ez az igazi probléma az én megítélésem szerint. Nem csak az a probléma (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy alacsony a születésszám, hanem az, hogy nagyon sokan munkanélküliként nem lépnek be a járadékfizetők közé.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
