DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A vita eddigi szakaszáig jó néhány álláspont rajzolódott ki. Ezen álláspontokban ellentmondások is voltak a reformcsomag megvalósítása tekintetében, különösen ennek módját, idejét tekintve, különösen az ítélőtáblák felállításának vonatkozásában, illetve az ítélőtáblák helye tekintetében és azok száma vonatkozásában is.
Úgy ítélem meg, hogy itt természetes a vita, mert ez a reformcsomag, amely most tárgyalás alatt van, lényeges változást kellene hogy hozzon a magyar igazságszolgáltatásban. Az azonban, úgy hiszem, több párt részéről vagy körében sem volt vitás, hogy szükségszerű az igazságszolgáltatás megreformálása, annál is inkább, mert a jelenlegi peres eljárások, a jelenlegi ügyszakaszok éveket húzódnak, és ez lényegében sem a bíróságoknak, az igazságszolgáltatási szerveknek, sem pedig az érintett állampolgároknak nem biztosít jó közérzetet.
A reformkoncepció kidolgozása valóban indokolt. A Független Kisgazdapárt is így ítéli meg, hisz köztudomású a bíróságok leterheltsége; a bíróságok előtti eljárás és igényérvényesítés rendjét meghatározó jogszabályok a mai életviszonyoknak már aligha felelnek meg. Az önmagukban is a perek elhúzódásához vezető, az egész igazságügyi rendszer, különösen a polgári eljárás, annak egyes szakaszaiban előírt, úgymond, határidők megvalósítása, illetve megváltoztatása is feltétlenül szükségesnek mutatkozik.
A háromszintű szervezeti egység e reform végrehajtása során nyilván négyszintűvé válik; hozzáteszem: előre is látható költséggel. Megítélésem szerint ennél nagyobb költség is várható a reform végleges végrehajtása során.
A javaslat, úgy hiszem, az 1972. évi alaptörvényt kívánja felváltani. Néhány gondolatot szabad legyen azért megfogalmazni, amely részemről aggályosnak tűnik.
Tudniillik magából a csomagból nem olvasható ki, hogy annak az esetleges modellezése mellett mennyire bizonyítható, hogy a közel 30 milliárdos tervezett költség belül marad-e ezen az összegen, vagy pedig a reform végrehajtása során ezt magasan túllépik.
Aggályt látok abban, hogy e reformelképzelések mellett szükség van bizonyos alkotmánymódosításokra is. Márpedig megítélésem szerint az alkotmánymódosításokhoz konszenzus volna szükséges, hogy a pártok között ez megvalósuljon - ez csak legalább ötpárti konszenzussal lenne elképzelhető. Az alkotmánymódosítás jelenlegi állása szerint pedig nem hiszem, hogy e vonatkozásban megvan az ötpárti konszenzus.
Maga az igazságügyi reformcsomag célját akként határozza meg, hogy az állampolgárok érdekérvényesítési lehetőségeinek javítása, egy korszerűbb, gyorsabb igazságszolgáltatási rendszer kialakítása. Álláspontom szerint ez helyes, és azt hiszem, ebben valamennyi párt, valamennyi képviselőtársam egyet is ért. De a cél megvalósításának nem mindenben tesznek eleget a reformcsomagban írt rendelkezések, legalábbis úgy ítélem meg, hogy a reform bevezetése után nem látható, hogy a perek gyorsabban, hatékonyabban érvényesülnek, folytatódnak le; inkább egy lassúbb folyamatot látok mögötte, amellett e perek költséghányada is nagyobb lesz.
Néhány konkrétabb kérdés tekintetében a bírósági szervezetben felállítani kívánt ítélőtáblák helyzetéről:
Az ítélőtáblák a megyei bíróságok másodfokú fórumai lesznek azokban az ügyekben, amelyeket elsőfokon a megyei bíróság fog tárgyalni. Történetileg Magyarországon korábban már működtek ítélőtáblák, és úgy hiszem, hogy akkor, annak idején megfelelő volt az ítélőtáblák működése; de tudni kell azt is, hogy akkor Magyarország területe háromszor nagyobb volt, mint jelenleg, és az akkori cél is az volt, hogy az ítélőtáblák felállítása az állampolgárok költségeinek kímélését szolgálja. A mai helyzetben, a jelenlegi gazdasági helyzetet is tekintve, meggondolandó az ítélőtáblák felállítása. Egyetértek azzal, hogy legyenek ítélőtáblák, de úgy ítélem meg, hogy időben ez még túl közeli - későbbi időpont felelne ennek meg.
Az ítélőtábla bírósági szervezetben való helyét tekintve, elhelyezkedése szempontjából - és a tervezet szerint - különösen a Debrecen és Szeged közötti vita alapján úgy ítélem meg, hogy Debrecen azokkal az adottságokkal is rendelkezik, amelyekkel Szeged. Az induláskor azért javasolnám viszont a szegedi székhelyen elhelyezni ezt az ítélőtáblát, mert lényegében a jogi egyetem - azt mondhatni - a jogi oktatás központja is, és álláspontom szerint megközelíthetősége is inkább Szegedre vonatkozna.
A tervezett ítélőtáblák felállítása nagy költségkihatással fog járni, az nyilvánvaló, de ugyanakkor több jogszabály módosítását is figyelembe kell venni. Álláspontom szerint ez látszólag azt fogja eredményezni, hogy a Legfelsőbb Bíróság nagyban mentesül az ítélkezési tevékenység nagy része alól, és feladata korlátozottá válik, a felülbírált körben jórészt elvi iránymutató tevékenységet fog kifejteni. Ebből pedig okszerűen következik, hogy a reformelképzelés e részében felülről jövő, főként a Legfelsőbb Bíróság tehermentesítését szolgálóan, az állampolgárokra erőltetett, de nem a bírósági eljárás egyszerűsítését és gyorsítását szolgáló elképzelés valósulhat meg.
Mi lehetne valóban a reális, ugyanakkor költségkímélőbb megoldás is? A Legfelsőbb Bíróságon belül kollégiumok aktív működtetése a bíróságok egységes ítélkező tevékenységének irányítása érdekében, mégpedig a korábban is jól bevált elvi döntéseken, irányelveken és kollégiumi állásfoglalásokon keresztül. Ugyanakkor az ítélőtáblák felállítására szánt több milliárdos nagyságrendű összegből a Legfelsőbb Bíróságon több aktív ítélkező tanács felállítása, illetve a megyei és helyi bíróságok személyi állományának megerősítése, tárgyi és technikai feltételeinek javítása válna lehetővé.
Kérdés tehát, hogy mitől lehet vagy lenne jobb az igazságszolgáltatás az ítélőtáblák felállításával. Válaszom erre az lenne, hogy valószínűsíthető, hogy a kormány nem modellezte ezt végig, mert ellenkező esetben a törvénycsomagot a jelenleg előterjesztett változata helyett egy más módosítással terjesztette volna be.
(13.30)
A polgári perrendtartás tervezett módosítása szerint a közigazgatási ügyekben az ítélet meghozatalára már elsőfokon a megyei bíróságokon kerül sor. Itt is háromtagú tanácsban fog eljárni a bíróság, és ha figyelembe veszem a három bíró munkabérét, a munkabér közterheit, egyéb kiadásokat tekintve már jóval költségesebbnek mutatkozik a következő eljárás, mint a jelenlegi másodfokú tanács. Ugyanakkor az utazási költségeket tekintve az ítélőtábla székhelyére utazó ügyvéd, ügyfél, szakértők díjai is nagymértékben megnőnek, különösen akkor, ha a bíróság, a ma másodfokú bíróság hatályon kívül helyezi a korábbi elsőfokú bíróság ítéletét.
Mi történik ugyanakkor a helyi bíróságokon, ha az ítélőtáblák felállításra kerülnek? A személyi állomány szakmai tapasztalata és színvonala nyilvánvalóan romlik az ítélőtáblák felállítása mellett, ugyanis az kétségkívül nyilvánvaló tény, hogy a megyei bíróságokra a városi bíróságok legjobb, legnagyobb tapasztalattal rendelkező bírói kerülnek, az ítélőtáblák személyi állománya viszont a megyei bíróságok személyi állományából töltődik föl, illetve tevődik össze. Még a tervezett javadalmazás emelése mellett sem olyan magas a bírák fizetése, hogy az a más pályákon dolgozó jogvégzett személyeket a nagy felelősséggel és nagy teherrel járó bírói pálya felé orientálja. Bár megjegyezném, szakmai tapasztalat nélkül nem is kívánatos megyei bírói, ítélőtáblai bírói státus behozatala a bíróságokhoz, tehát betöltése kívülállókkal. Maradnak tehát a helyi bíróságokon a frissen kinevezettek, a szakmai tapasztalat nélküli kezdő bírák, és az általuk elbírált ügyek a megyei bíróság elé kerülve esetleg nem biztos, hogy megállják a helyüket, esetleg kétszer is megjárják ugyanazokat a fórumokat. Ebből ok szerint következik, hogy az állampolgár nem fogja azt érezni, hogy ügye gyorsabban és hatékonyabban oldódott meg.
Összegezve tehát az idevonatkozó álláspontomat, nem vagyok reformellenes, sőt, nagyon is támogatom, hogy a jelenlegi igazságszolgáltatási rendszert fel kell váltani egy hatékony rendszer működőképességével. Nem ilyen reformot képzeltem el teljes mértékben. Külön is rámutatok arra, hogy a reformnak az ügyészi szervezet szükségszerű egyidejű módosítása mellett nincs meg a 30 milliárdos költségfedezete az ország jelenlegi helyzetében. Nem lehet ezt a társadalmat tovább terhelni akár adó vonatkozásában is. A választások előtt nem lehet e szervezetet leépíteni, újraszabályozni, szabályokat módosítani vagy visszavonni. A bírósági szervezet ilyen mértékű átalakítása, úgy ítélem meg, ma nem aktuális és nem időszerű ilyen mélységében.
Néhány gondolatot hadd szabadjon fűznöm az egységes bírói gyakorlathoz. Valóban szükséges egy országban - tehát nálunk is - az egységes ítélkezési gyakorlat; azonban úgy ítélem meg, a jogegységi eljárás és a jogegységi határozat a jogforrások hierarchiájába, a magyar jogrendszerbe nem nagyon illeszthető bele. A javaslat jelen kidolgozásában álláspontom szerint a bírói függetlenség elvébe is ütközhet. Sokkal hatékonyabbnak tartanám az egységes ítélkezési gyakorlat kialakítása érdekében az elvi döntések, irányelvek és kollégiumi állásfoglalások rendszerét. Nem is beszélve arról, hogy azok meghozatala, nyilvános közzététele nincs ellentétben a bírói függetlenség elvével, és ezen túl sokkal egyszerűbb eljárást igényel, mint az úgynevezett jogegységi eljárás.
Az országos igazságszolgáltatási tanács felállítását is eléggé költségesnek tartom, különösen ha annak létszámát is figyelembe veszem, és úgy ítélem meg, hogy nem lesz hatékony eszköze a bíróságok igazgatásának. Lényegében kettős irányítás alá kerülnek, részben az igazságügy-miniszter, részben pedig az igazságszolgáltatási tanács irányítása alá. Úgy ítélem meg, e megoldás révén beláthatatlan következményekkel is járhat, ha az Országos Ügyvédi Kamara elnöke is részt vesz netalán egy bíró fegyelmi ügyének a megítélésében. Más összetételben látnám talán megvalósíthatónak ezt a tanácsot.
Az országos igazságszolgáltatási tanács lényegében az igazságügy-miniszter feladatainak nagy részét veszi át, ugyanakkor megmarad magának az igazságügy-miniszternek is egy bizonyos kis részecske. Nem kétséges, hogy a felduzzasztott tanács feladat- és hatásköre mellett végül mi marad meg az igazságügy-miniszternek, mert az teljességgel elfogadhatatlan, elképzelhetetlen, hogy a bíróságok felett ez a tanács mint egy kvázi igazságügy-miniszteri feladatokat lásson el, az igazságügy-miniszternek ugyanakkor megosztott feladata legyen a bíróságok felé. Ez a megoldás maga is elég nagy költségkihatással jár, s úgy ítélem meg, nem az államhatalmi ágak elválasztása elvén alapuló, hanem valójában a bíróságok kettős irányítását szolgáló, egy bürokratikusabb megoldás felé vezet. A reformelképzelés sok elemét tekintve az igazságszolgáltatás e tanács felállítása után, működése során sem biztos, hogy eredményesebb vagy gyorsabb lesz.
Mit támogathatnánk a reformelképzelésből, mit tudok támogatni? Mindenekelőtt a hároméves első bírói kinevezés határozott idejű időtartamát. Valószínűnek tartom, hogy ez egy nagyon jó bevezetése a csomagnak, megkérdőjelezném azonban, hogy a pályaalkalmassági vizsgálatra ez esetben szükség van-e, mert a pályáztatás során nyilvánvalóan eldönthető arra illetékesek részéről, hogy a pályázatot megnyeri-e az adott jogvégzett személy bírói státuszával. Támogatjuk mindenekelőtt a fizetések emelését, nem csupán a bíróságokon, hanem az ügyészségeken is, tudniillik megfelelő bért kell adni a bíróságokon, az ügyészségeken, hogy olyan gyanú árnyéka se vetődjön rájuk, hogy kérem, korrumpálhatók az igazságszolgáltatás személyei.
Támogatjuk, valóban magam is támogatom a munkaügyi bíróságok önálló státusának a megőrzését, annak továbbfejlesztését, az Európai Unió többi államában működő szociális bíróságok irányába. Támogatjuk a pályázati rendszert, ez valóban nagyon jó.
Viszont ellenezném az ítélőtáblák jelenlegi felállítását a jelen időszakban, úgy hisszük, hogy ez már időben, a választások előtt túl későn érkezett be a parlamentbe. A Legfelsőbb Bíróság szerepének részbeni megváltoztatásával sem értek egyet, különösen a jogegységi eljárást tekintve, s ehhez kapcsolódóan az országos igazságszolgáltatási tanács felállításával sem.
A kifejtett vélemények után a kormány - úgy hiszem - erősítse meg a bíróságok személyi, tárgyi és anyagi föltételeit, de ily mélyen a bírósági szervezethez lehetőleg ne nyúljon hozzá. Ezt támasztja alá az állampolgároknak az érdeke is, miszerint az országban rend, nyugalom és béke legyen, a bírósági eljárásnak pedig legyenek költségkímélő eljárásai, és rövid átfutási idejűek legyenek. Ezt kell a kormánynak is szem előtt tartania.
(13.40)
Általánosságban hadd mondjam el, a reformcsomagot úgy tudtam volna elképzelni, ha a polgári perrendtartás valamennyi eddigi gondjával összefüggően kerül benyújtásra, hiszen a polgári perrendtartás nagyon sok előírása, nagyon sok rendelkezése éppen akadálya a bírói szak munkáinak jelenlegi elhúzódásában. Ezt a reformot, ha már benyújtásra került és elfogadásra is kerül, európai színvonalra kell emelni; az igazságszolgáltatásnak van múltja, hagyománya, ahol valóban európai szinten működő igazságszolgáltatásunk volt. Ha ez a reformcsomag hatályosul, segítse a piacgazdaságot is tisztességes ügyek vitelében, lezárt kiskapuk mellett, ne legyen akadálya egy joghézag egy megalapozott döntésnek!
Az ítélőtáblákra visszatérve legyen szabad még elmondanom: a három ítélőtáblával valóban nem következik be költségkímélés, viszont ha több ítélőtábla fölállítására kerül sor, valószínűleg a kormánynak sem lesz annyi pénze, hogy ennek a költségeit fedezni tudná.
A bírói létszámhiánnyal kapcsolatosan: valóban meg kell fizetni a jól képzett bírókat, és a pályáztatás során is ezeket kell előnyben részesíteni; el kell ismerni anyagilag a szakmai tapasztalatot, a tehetséget, a rátermettséget.
Az igazságügyi reformtörekvést magam is támogatom, különösen, ha az végső megfogalmazásával az előírt célt meg is valósítja.
Köszönöm szépen, képviselőtársaim. (Taps.)
