DR. CSIZMADIA LÁSZLÓ
DR. CSIZMADIA LÁSZLÓ
DR. CSIZMADIA LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! Magam is az igazságszolgáltatási reform egy részéhez, a bírák jogállását szabályozó tervezethez szeretnék hozzászólni. Először is a tervezet szükségességét indokolnám: egyrészt a jelenleg hatályos, 1972. évi IV. törvény rendkívül szűkszavúan szabályozza a bírák jogállását: eszerint a bírónak az az alapvető kötelessége, hogy a Magyar Köztársasághoz, annak népéhez stb. hű legyen, a jogszabályokat megtartsa. Ez egy teljesen általános keretszabályozást ad, ami jelen viszonyaink között ma már nem követhető. De nemzetközi kitekintést végezve is egyértelmű, hogy a szabályozás szűkszavúsága változást követel, nem tartható fenn ez a rendkívül szűkszavú és rövid szabályozás.
Az Európa Tanács miniszteri bizottságának 94/12. számú ajánlása szolgált zsinórmértékül a bírák függetlenségéről, hatékonyságáról és szerepéről szóló jogi szabályozás megalkotásakor. Ezen ajánlás részleteiben foglalkozik a bírák jogállásával, és a jogterület alapelveinek megalkotásában nyújt segítséget a modern jogi szabályozáshoz. A továbbiakban ezen alapelvek érvényesülését kívánom áttekinteni az előttünk fekvő tervezet kapcsán.
A legáltalánosabb és legfontosabb alapelv a bírák függetlensége, azon legfontosabb garanciális szabályoknak az összessége, mely szabályok alapjaiban garantálják a bíráknak és bírói szervezetnek a törvényhozástól és a államhatalom valamennyi egyéb ágától való független működését. A tervezet több helyütt is a bírák kötelességévé teszi az ügyek részrehajlás nélküli, lelkiismeretes és kizárólag törvényen alapuló elbírálását. Természetesen ahhoz, hogy a bírák így ítélkezzenek, a bírói függetlenség maximális biztosítása is szükséges.
A tervezet a bírói függetlenséget több irányú rendelkezésekkel biztosítja. Ilyen szabálynak tekinthető a bírói összeférhetetlenség szabályozása, így bíró nem lehet tagja pártnak, politikai tevékenységet nem folytathat; továbbá új szabályként a bírót, amennyiben országgyűlési vagy önkormányzati képviselőjelöltként, illetőleg polgármesterjelöltként indul a választáson, bírói tisztségéből fel kell menteni. A tervezet szerint a bíró tisztsége ellátásán kívül csak tudományos, művészi, irodalmi és oktatómunkát végezhet, de hangsúlyozandó, hogy ezen tevékenységével sem veszélyeztetheti függetlenségét és pártatlanságát. Ugyancsak tiltja a tervezet a bírák számára gazdasági társaságban és szövetkezetben vezető tisztség viselését, felügyelőbizottsági tagságát, továbbá gazdasági társaságban személyes közreműködésre kötelezett vagy korlátlanul felelős tagság létesítését. Régóta húzódó vitát dönt el a tervezet, amikor tiltja a bírák számára a választottbírósági tevékenység ellátását.
A bírói függetlenség igen erős garanciális szabályaként értékelhető a bírói tisztség megszűnésének a tervezetben írt szabályozása. A tervezet ugyanis valóra váltja azt az igényt, hogy a véglegesen kinevezett bírák hivatalukból alapos indok nélkül a kötelező nyugdíjkorhatár eléréséig ne legyenek elmozdíthatók. A tervezet a kötelező nyugdíjbavonulás felső korhatárát a bíró 70. életévében jelöli meg.
De ugyancsak új eleme a törvényjavaslatnak a bírák kiválasztására vonatkozó rendelkezés. Eszerint a javaslatban írt kivételektől eltekintve, a bírói tisztség elnyerésének feltétele a pályázat, ami a bírák kiválasztásával kapcsolatosan a nyíltságot és a szakmai alkalmasság előtérbe jutását biztosítja, végső soron azt, hogy a bírák kiválasztása a kormánytól és a közigazgatástól függetlenül történik.
Természetszerűen a fentiekben nagyvonalakban érintett bírói függetlenség csak megfelelő munkafeltételek és képzés biztosítása esetén eredményez magas színvonalú ítélkező tevékenységet. A tervezet ezen a téren is előremutató. Egyrészt már a bírói kinevezést is megelőzi egy pályaalkalmassági vizsgálat, ahol a jogi előfeltételek igazolásán túlmenően vizsgálandók a leendő bíró egészségi, fizikai, pszichikai tulajdonságai is, a bírói kinevezést követően pedig a bíró jogosult az ítélkező tevékenység gyakorlásához szükséges térítésmentes képzésre, és köteles is ezen részt venni.
Rendkívül lényeges, új a szabályozás abban a vonatkozásban is, hogy a technikai feltételek biztosításán túlmenően a bíróra kiosztható ügyek számát úgy kell meghatározni, hogy az lehetővé tegye az eljárási és ügyviteli szabályok megtartását és a bírák arányos munkaterhét. A tervezet változatlanul biztosítja a bírói testületek létrehozásának és működtetésének a jogát. A hatályos jogi szabályozás mind a megyei bírói tanács, mind az Országos Bírói Tanács esetében bizonyos kérdésekben egyetértési jogot biztosít.
(11.50)
A tervezet megszünteti ezen egyetértési jogot. Ennek különös jelentősége költségvetési és személyi ügyekben van azzal, hogy a bírói testület véleménynyilvánítási joggal rendelkezik, de ez a hatáskörrel bíró elbírálót nem köti. A tervezet végül is ezzel a rendelkezéssel biztosítja a létszám és a költségvetés ésszerű elosztását, a megfelelő vezető kinevezését akként, hogy a döntésért való felelősséget kizárólag a döntéshozó viseli.
A bírák számára biztosított széles körű jogosítványok természetesen indokolják a bírák kötelezettségeinek pontos és törvényi szintű szabályozását. A tervezet a bírák kötelezettségévé teszi az ügyekben történő befolyástól mentes, részrehajlás nélküli eljárást, a pártatlanságot; a bíró a döntés befolyásolására irányuló minden kísérletet köteles elhárítani és arról a bíróság elnökét tájékoztatni.
Ugyancsak szabályozza a tervezet a bírák szolgálati viszonyon kívüli magatartását is. Külön kiemelendő, hogy a tervezet a bírák kötelezettségévé teszi a rábízott ügy - annak munkaigényessége és az eljárás sajátosságai által meghatározott - ésszerű határidőn belül történő elbírálását.
A bírósági igazgatási munka könnyítését célozza az a rendelkezés, mely szerint a bíró a szolgálati jogviszony keretében köteles a bírósági vezető törvényen alapuló, az ítélkezés érdemét nem érintő igazgatási intézkedéseit teljesíteni és azok érvényesülését elősegíteni. A tervezet tehát e téren tiszta viszonyokat teremt, mert a fenti szabályozás értelmében az igazgatási intézkedések bírósági vezető által történő kibocsátása nem jelenti a bírói függetlenség sérelmét.
Ugyancsak új és pozitív vonása tervezetnek, hogy átlátható és objektív feltételeit teremti meg a bírák érdemi ítélkező tevékenységének értékelése. Garanciális okból akként rendelkezik a tervezet, hogy a bíró munkáját az e törvényben meghatározott időszakonként, továbbá az e törvényben meghatározott feltételek és okok esetén kell értékelni. A tervezet szerint a határozatlan időre kinevezett bíró tevékenységét a kinevezését követően két alkalommal, hat évenként kell értékelni. Az értékelés eljárási szabályait a tervezet tételesen állapítja meg; külön kiemelendő, hogy az értékelésben csak tényszerűen megalapozott értékítéletek szerepelhetnek.
Külön kiemelendő a bírák fegyelmi felelősségének részletes szabályozása. A tervezet részletesen szól a fegyelmi vétség meghatározásáról, a fegyelmi eljárás kezdeményezésének szabályairól, továbbá meghatározza a bírák fegyelmi ügyeiben eljáró fegyelmi bíróságokat. A részletes szabályok lehetővé teszik, hogy ha a bírák kötelezettségeiket nem hatékony vagy nem megfelelő módon teljesítik, avagy fegyelmi vétséget követnek el, úgy az eljárás lefolytatása a bírói függetlenséget nem sértő módon fog megtörténni.
Végül, de nem utolsósorban üdvözlendő, hogy a tervezet a bírói függetlenség egyik biztosítékaként a társadalom teherbíró képességétől nem elvonatkoztatva biztosítja a bírák méltó javadalmazását, azzal, hogy a melléklet összegszerű megjelölést is tartalmaz. Ezzel teljesült a bíráknak az a régi, jogos követelése, hogy a bírói illetményalap az államhatalmi ágak elválasztásának megfelelően önállóan és ne a köztisztviselői alapilletményhez igazodva kerüljön megállapításra, ezzel átlátható és tiszta előmeneteli szabályozást teremt e téren. A háromévenkénti emelés biztosítja, hogy harminc évi szolgálati viszony után a bíró jövedelmi viszonyainak csúcsára kerül, és remélhetően még hosszú időt tud tölteni az igazságszolgáltatásban.
Végezetül: ugyancsak régi igénynek tesz eleget a tervezet, amikor lehetővé teszi, hogy a határozott időre kinevezett bíró az Igazságügyi Minisztériumba, a Legfelsőbb Bíróságra, illetőleg az országos igazságszolgáltatási tanács hivatalába is beosztható. Ezen törvényi rendelkezés vélhetően lehetőséget teremt arra, hogy a nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező bírák presztízsük, illetőleg javadalmazásuk csökkenése nélkül a fenti helyeken hasznosíthassák szakmai tudásukat.
Összefoglalva: álláspontunk szerint a törvénytervezet egyrészt megfelelően illeszkedik az igazságszolgáltatási reformba, lehetővé teszi, hogy a bírói pálya ténylegesen a legvonzóbb jogi pályává váljon, másrészt a tervezetben alkalmazott megoldások eleget tesznek a jogharmonizációs kötelezettségeinknek is. Minderre figyelemmel az MSZP parlamenti frakciója támogatja a törvény létrejöttét.
Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
