DR. KUTRUCZ KATALIN
DR. KUTRUCZ KATALIN
DR. KUTRUCZ KATALIN (MDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszteri expozé szerint az igazságügyi reform elsődleges célja az, hogy az állampolgárok számára elérhetőbb legyen a bírói jogvédelem. Egy olyan helyzetet kíván az expozé szerint kialakítani ez a reform, amelyben a jogszolgáltató szervek képesek lesznek a döntéseiket ésszerű határidőn belül meghozni.
Ahhoz, hogy ezt az egyébként helyes és senki által nem vitatott célt elérjük, hogy a cél eléréshez megfelelő eszközöket vegyünk igénybe, először azokat az okokat kellene feltérképezni, amelyek az eljárások elhúzódásához vezetnek; utána pedig végig kellene gondolni, hogy az eljárások elhúzódásához vezető okok miképp küszöbölhetők ki, vagy legalábbis miként csökkenthető a hatásuk; azután azt is meg kellene vizsgálni, hogy az előttünk levő törvényjavaslatok megfelelő eszközöket tartalmaznak-e az eljárások elhúzódásának a megakadályozására.
Nézzük először a tényeket! Nézzük az okokat! Ehhez jó alap lehet az a vizsgálat, amely azt nézte meg, hogy a két éven túl elhúzódó ügyekben mi az elhúzódás oka.
(12.10)
A két éven túl elhúzódó ügyek 22 százalékában egyébként a bíró az ügy érkezésétől számított három hónapig nem is csinált semmit, tehát az első érdemi intézkedés az ügy érkezésétől számított három hónapon túl volt, s ezen belül az ügyek 12 százalékában hat hónapon túl. Egyébként, ha a büntetőügyekre vetítjük ezt le, akkor ez a büntetőügyekben 43 százalék, ami egy meglehetősen nagy szám. Nem büntetőügyekben az ügyek 22 százalékában rendeltek el hiánypótlást.
Itt arról van szó, hogy beérkezik egy kereseti kérelem, és a keresetlevél hiányos, nem lehet megfelelő intézkedéseket tenni. A Pp. ilyenkor lehetőséget ad arra, hogy visszaadják hiánypótlásra, sőt lehetőséget ad keményebb szankciók alkalmazására is. Ezeknek az ügyeknek csak 22 százalékában rendeltek el hiánypótlást, ugyanakkor, amikor ugyanez a vizsgálat azt állapította meg, hogy a keresetleveleknek csak egy nagyon kis hányada volt olyan, hogy hiánypótlás nélkül tárgyalják. Egyébként az, hogy a keresetlevelek ilyen siralmasak, azért is nagyon érdekes - és elnézést, de kénytelen vagyok néhány adattal terhelni önöket -, mert ezen ügyek körülbelül 70 százalékában mind a két félnek volt jogi képviselője; de erre majd a későbbiekben visszatérek.
Mi történik akkor, ha ennek ellenére az ügy mégis eljut az első tárgyalásig? Kiderült a vizsgálatból, hogy az ügyek 20 százalékában érdemi tárgyalás nélkül halasztás történik. Mi annak az oka, hogy az első tárgyaláson gyakorlatilag nem történik semmi? Büntetőügyben sajnos sokszor az, hogy a vádlottak, a tanúk nem jelennek meg, a rendőrök nem tudják őket elővezetni, a bíró pedig ügyfelek nélkül nem tud mit csinálni. Polgári ügyben pedig nagyon sokszor az az ok, hogy az első tárgyaláson érnek be a hiányosan benyújtott keresetlevél következményei, vagyis az első alkalommal nem lehet érdemi tárgyalást folytatni; tulajdonképpen egy perfelvételi tárgyalássá válik az első alkalom, a bíró kiegészítést, bizonyítékokat kér, és - ami rendkívül hátrányos az ügyek időtartama szempontjából - hivatalból tűz ki határnapot. Hogy hivatalból tűz ki határnapot, az azt jelenti: nem azt mondja a bíró, hogy egy hónap múlva minden kész és akkor lesz a következő tárgyalás, hanem azt mondja, hogy majd eldöntjük kellő időben, hogy mikor legyen a következő tárgyalás, és ilyenkor arra vár, hogy pótolják a hiányosságokat, hogy adjanak bizonyítékokat, hogy adott esetben legyenek szakértői vélemények. Ekkor állhat elő az a helyzet, hogy a bíró kezéből tulajdonképpen kikerül az ügy, és átkerül az ügy azoknak a feleknek a kezébe, akik esetleg az eljárás elhúzódásában vagy elhúzásában érdekeltek; ugye, nem mindegyik fél érdekelt abban, hogy az ügy gyorsan befejeződjön, van, akinek az a kellemes, ha az adott ügy sokáig húzódik.
Jelentős hatással van az ügyek elhúzódására a szakértői vélemények késlekedése is. Egyébként itt is rendkívül gyakori - mint ahogy előbb említettem - a hivatalbóli határnap, ami megint borzasztóan rossz, mert a bíró arra fog várni, hogy mikor készül el a szakvélemény. A szakvéleményt nem készítik el időben, és egyébként is egy aktát még egyszer kézbe venni egy nehézkes dolog.
A vizsgálat szerint nagyon nagy szerepe van az ügyelhúzódásban a tanácsváltozásnak is. A két éven túli ügyek több mint felében volt tanácsváltozás. Gyakran hallható panasz - lehet, hogy Bánk Attila képviselőtársam majd engem is meg fog róni, de kénytelen vagyok én is elmondani -, hogy a bírói kar sem tökéletes sajnos. Gyakran hallható panasz a bírák bizonytalan pervezetésére, amely egyébként nyilván összefügg azzal, hogy többségüknek kevés a gyakorlata. A bírák pedig - különösen a büntetőügyekben - arra panaszkodnak, hogy sok a nem eléggé jól kinyomozott ügy, amivel aztán nem nagyon tudnak mit kezdeni, mert azokban a büntetőeljárásokban, amelyeket a nyomozás során nagyon elrontottak, a bírói szakban sok mindent tenni már nem lehet.
Ha elgondolkodunk azon, hogy mi lehet mindennek az oka, tehát miért állhatnak elő ezek a helyzetek, akkor erre a válasz egészen biztosan nem az lesz, hogy a négyszintű bírósági szervezet meg az igazságszolgáltatási tanács hiánya az ok. Enélkül kellene végiggondolni, hogy mit lehet tenni. A teljesség igénye nélkül, mert hosszan lehetne sorolni őket, inkább a következőkre gondoltunk mi:
Korszerűtlenek az eljárásjogok. Az eljárásjogokat úgy kellene módosítani, hogy növeljék az eljárásban részt vevők felelősségét. Az előttünk álló Pp.-módosításból nem tűnik ki, hogy ilyesmire készülne a kormány; a büntetőeljárási törvénynél pedig az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy változatot tegnap már megkaptunk, de bevallom őszintén, hogy egy éjszaka alatt egy több mint négyszáz paragrafusból álló tervezetet nem lehet alaposan átnézni úgy, hogy ilyenkor az ember megalapozott véleményt mondhasson.
Úgy gondoljuk, meg kell változtatni azt a gyakorlatot, hogy a bírák csak nagyon ritkán alkalmaznak a mulasztó, perelhúzó felekkel szemben szankciókat; és ha alkalmaznak, akkor is nevetségesen kicsi a pénzbírság összege, egyszerűen nem alkalmas arra, hogy a perelhúzással kapcsolatban hatásosan fel tudjon lépni. Ennek egyébként az is lehet az oka, hogy bizony a bírák, a helyi bíróságokon lévő bírák egy jelentős részének - itt elhangzott 50, 60, 80 százalék, különböző adatok hangzottak el - nagyon kevés a tapasztalata, rövid a gyakorlata. Így aztán nem feltétlenül a saját hibájából, de nagy valószínűséggel bizonytalanabb lesz a pervezetése, mint annak a bírónak, aki már tizenöt-húsz éve csinálja ugyanezt, jobban ki van szolgáltatva az ügyfelek kénye-kedvének.
(A jegyzői székben Szili Sándort Sasvári Szilárd váltja fel.)
Ennek kiküszöbölésére egyébként biztos, hogy jó irányba mutat a javadalmazásról szóló javaslat, pontosabban mindegyik erre vonatkozó javaslat. Az egy más kérdés, hogy amit Áder képviselőtársam hiányosságként említett a javadalmazásról szóló javaslatoknál, és amelyekben úgy tűnik, hogy volt valamiféle egyetértés a képviselőcsoportok között, ott valószínűleg javítani kellene. Tehát ha az erről szóló törvényt lehet jobbá, stabilabbá, biztosabbá tenni, akkor azt biztos, hogy meg kell tennünk, mert szerintünk a legalapvetőbb az, hogy legyen egy stabil, kialakult, biztos pervezetésű bírói kar. Ha sikerül ezeket a javadalmazásról szóló törvényjavaslatokat tisztességesen megcsinálni, akkor arra lesz esély - nem rögtön, mert rögtön semmi nem fog történni -, hogy belátható időn belül már ne az öt éven aluli gyakorlattal rendelkező bírákból álljon a bírói kar többsége.
Arra is fel kell hívni a figyelmet még egyszer és nyomatékosan, hogy ezen a területen azonban nem lehet megtorpanás. A javadalmazás karbantartását minden következő kormánynak és Országgyűlésnek fel kell vállalnia, különben az a helyzet áll elő, amit már megtapasztaltunk: ha a folyamat megszakad csak egyszer is, akkor újból kezdhetjük elölről az egészet, és megint hosszú éveket kell várni a stabil, tapasztalt, jól képzett bírói kar kialakulására.
Elmondtam már, de megismétlem, hogy jó bíróvá csak hosszú évek folyamán válhat valaki. De a helyzet az, hogy jó ügyésszé is csak hosszú évek során válhat valaki. És az nem is tudom minek, talán egy különleges csodának köszönhető, ami a legfőbb ügyész úr '96-os beszámolójából derül ki, mégpedig, hogy ez az ügyészi kar - bár javadalmazását illetően pont olyan helyzetben van jelenleg, mint a bírói kar - stabil.
(12.20)
Amíg a bírói kar több mint 50-60-80 - nem tudjuk pontosan, hogy mennyi, mert különböző adatok hangzanak el - százalékának nincs még ötéves gyakorlata, ha ezt a beszámolót megnézik tisztelt képviselőtársaim, kiderül, hogy az ügyészek közel 80 százalékának öt év feletti gyakorlata van. Tehát valamilyen csoda folytán ennek a rétegnek a stabilitását sikerült megőrizni. Azt hiszem, nem állok távol az igazságtól, ha azt mondom, hogy valószínűleg ennek köszönhető az, hogy az eljárások elhúzódása nem az ügyészeknek róható fel, nem ott akadnak el az ügyek.
Elnézést kérek, hogy ennyit időzöm ennél a kérdésnél, de úgy gondolom, hogy a hatékony és tisztességes eljárásnak talán a legalapvetőbb feltétele az, hogy az eljáró hatóságok - ideértve a rendőrséget is, az ügyészséget is és a bíróságot is - jól képzett szakemberekből álljanak. Enélkül ugyanis lehetnek akármilyen csodálatos egyéb szabályok, lehetnek akármilyen tökéletes eljárási szabályok, jó eredmény egészen biztos, hogy nem lesz.
Ezért meg kell mondanom, hogy az egész csomagból a legfontosabb pakknak a javadalmazásról és a jogállásról szóló javaslatokat tartjuk. Igen ám, csakhogy az egyes eljárásokban ügyfelek is vannak, az ügyfeleknek meg jogi képviselői is és szakértők is. Ha igaz az a megállapítás, amit az elején már mondtam, hogy a két éven túl húzódó polgári ügyeknek körülbelül 70 százalékában mind a két félnek van jogi képviselője, és hogy a keresetleveleknek a jelentős része hibás, és igaz az a következtetés - engedjék meg nekem, hogy szó szerint idézzek ebből az anyagból -, hogy "a viszonylag nagyarányú jogi képviselet nem csökkenti a pertartamot; ennek oka az ügyek bonyolultsága mellett a jogi képviselet szakszerűségének az elvárhatónál alacsonyabb szintje"; ha ez így igaz, akkor úgy gondolom, nem megalapozatlan az a kívánság, hogy ezen a területen is kellene tenni valamit.
Úgy gondolom, nem véletlen, hogy ebben az igazságügyi reformcsomagban tulajdonképpen az ügyvédségről szóló törvény módosítása is benne van. Az igazságügy-miniszter úr az expozéjában említést is tett róla, és a cégtörvény módosítása is ott van. De ebben az ügyvédségről szóló javaslatban, tervezetben erre a problémára gondoltak-e? Kíván-e valamiféle megoldást, vagy ha megoldást nem is, valami arrafelé ható szabályozást alkalmazni, hogy azért a jogi képviselet színvonala is legyen megfelelő? Mert nagyon könnyű elverni a port a rendőrökön, a bírákon és az ügyészeken, de azért ha az ügyeknek ilyen nagy százalékában van jogi képviselő mind a két félnél, akkor úgy gondolom, valami probléma ott is van.
Itt engedjenek meg nekem egy látszólagos kitérőt, ha már elmentünk az ügyvédi kar felé is és a jogi képviselet felé is. Itt az igazságszolgáltatási reformról tárgyalunk, és azt a problémát, amelyet érintőlegesen szeretnék most felvetni, tudom, hogy nem itt és most kell megoldani, de ennek a csomagnak a kapcsán megemlíteni feltétlenül szükséges; Sepsey képviselő úr egy másik összefüggésben már említette.
Abban mindannyian egyetértünk, hogy jól képzett, felkészült szakemberek kellenek az igazságszolgáltatásban. De hol és kik képezik ezeket a szakembereket? A jogi karokon azok a tanárok, akik szinte éhbérért dolgoznak. Ténykérdés, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy egyetemi tanár fizetése elmarad a kezdő bíró fizetése mögött. Félreértés ne essék, én nem a bíró fizetését kifogásolom, nem azt tartom magasnak, hanem az egyetemi tanár fizetését tartom szégyenletesen alacsonynak. Biztos, hogy ez nem gyorsan és nem könnyen megoldható probléma. Egyetemi oktató több van, mint bíró meg ügyész, és a nagyobb létszám a költségvetésben mindig nagyobb gondot okoz - de nem figyelni erre a problémára nem lehet! Törvényszerűen oda fog vezetni ennek a megoldatlansága, hogy óriási mértékben le fog csökkenni a különböző egyetemek színvonala, és akkor meg az lesz a gond, hogy hiába fizetem meg jól a bírót vagy az ügyészt, ha nem lesz, aki megfelelő formában kiképezze.
Elnézést kérek ezért a kitérőért, de úgy gondolom, azt látni kell, hogy itt egy rendkívül bonyolult és sok összetevőből álló problémáról van szó, és nem lehet úgy megoldani, hogy a probléma egy-egy szeletéhez nyúlunk csak hozzá és érintetlenül hagyjuk a többit, mert az egyik rész megoldatlansága tönkre fogja tenni a másik rész által esetleg produkálható eredményeket is.
Nézzünk egy pillanatra vissza az eljárások elhúzódásának okaira! Ez csak egy kitérő volt. Úgy tűnik a vizsgálatokból, hogy a szakértői vélemények késedelmessége is jelentős szerepet játszik az elhúzódásban. A két éven túli pereknek csaknem 70 százalékában került sor igazságügyi szakértő kirendelésére, és a szakvélemények az ügyek többségében késedelmesen készültek el. Úgy gondolom, hogy ezen a területen is kellene valamit tenni. Hozzá kell tennem a tisztesség kedvéért, hogy az előttünk álló javaslatcsomag egy lépést megkísérel megtenni ezen a területen azzal, hogy az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló törvényjavaslat kiveszi az igazságügyi szakértőket a közalkalmazotti törvény hatálya alól, és igazságügyi alkalmazottnak minősíti őket. Ez biztos, hogy az előttünk lévő reformcsomagnak egy mindenképpen helyeselendő lépése; nem biztos, hogy elégséges lépése. Azt is tudni kell hozzá, hogy ez is olyan, ami rövid távon nem, csak hosszabb távon hozhat eredményt.
Ha megnézzük tüzetesebben az előttünk lévő javaslatokat, hogy találnak-e megoldást az előbb felvetett problémákra, akkor összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a jogállásról és a szolgálati jogviszonyról szóló javaslatok - feltéve, hogy nemcsak egy hirtelen fellángolást jelentenek, és a költségvetési törvények majd az elkövetkezendő években sem feledkeznek meg a karbantartásukról - hosszú távon a gondok egy részén egészen biztos, hogy segíthetnek. Ugyanakkor a bírósági szervezet négyfokúvá tétele rövid távon egészen biztosan ellenkező irányba hat.
A táblák felállásával a dolog természetéből adódóan táblabírák is kellenek. Ezzel kapcsolatban a helyzet a következő, bár itt az ember kénytelen bizonyos mértékben találgatni, mert a rendelkezésünkre álló adatok eléggé hiányosak - különböző hatásvizsgálatokkal és számításokkal olyan nagyon nem kényeztettek el bennünket. A kormány egyik sajtótájékoztatóján derült ki az, hogy 113 táblabíró kell. A Legfelsőbb Bíróságról kerül ki a budapesti táblabírák nagy része - gondolom én - és nyilván a Fővárosi Bíróságról, ha kevés lesz az a létszám, amelyet a Legfelsőbb Bíróság nélkülözni tud. A táblabíróságról szóló javaslat 63 bíróról tesz említést. Azt gondolom, hogy ők lehetnek majd a vidéki táblabírák, mert aki a Legfelsőbb Bíróságról kerül el, annak a fizetését nem kell beállítani, hiszen ott nem lesz érdemi különbség. Ezeket a bírákat nyilvánvalóan a megyei bíróságok bíráiból nevezik ki, merthogy máshonnan nem nagyon lehet. Így aztán a megyei bíróságokon a létszám csökkenni fog, a feladat viszont, miután nincs minden törvényjavaslat előttünk, nem tudjuk megmondani, hogy milyen mértékben, de azt lehet már előre sejteni, hogy nő.
(12.30)
Ezért aztán nagy valószínűséggel így a megyei bíróságokat is fel kell majd tölteni - ha valakinek ellenkezőről van tudomása, akkor azt nagyon szívesen meghallgatnám, de erről eddig még nem beszéltek. Tehát valószínűleg a helyi bíróságokról, mert máshonnan nem kell felvinni a tapasztaltabb bírákat, azt a néhányat, aki öt évnél több gyakorlattal rendelkezik, kell felvinni a megyei bíróságra. És mi lesz akkor a helyi bíróságokkal? Amennyire a számításaink mutatják, megyei bíróság, beleértve a budapestit is, húsz darab van helyi bíróság pedig jóval több mint száz, tehát az az ügyszám, ami a húsz megyei bíróságon jelentős munkateher-növekedést fog eredményezni, a több mint száz helyi bíróságon nem fog jelentős munkateher-csökkenést eredményezni, csak az a kevés, nagyobb tapasztalattal rendelkező bíró fog átkerülni a megyei bíróságra.
És ha még hozzátesszük azt, ehhez kapcsolódik az, hogy egyébként, egyéb szempontból helyeselhetően meghosszabbodik a bírává meg az ügyésszé válás folyamata, ezek együtthatásaként - én a hosszú távú hatásokat nem tudom kiszámolni - nagy valószínűséggel 1999-2000-ben valamiféle krach fog beütni az igazságszolgáltatásban, még az is elképzelhető, hogy olyan nagymértékű - remélhetőleg átmeneti - zavarok lesznek, amelyek már majdnem egy rendszer-összeomlással fejezhetők ki.
Azt tisztázni kellene, minden egyébtől függetlenül, hogy aki egyetért ezzel a fajta szerkezeti átalakítással - mi nem értünk egyet, úgy gondoljuk, hogy először csináljunk rendet, aztán, utána gondolkodjunk a szerkezeti átalakításon, tehát csináljuk meg a jogállásról szóló törvényt, javítsuk az eljárásokat, fegyelmezzük meg az ügyfeleket; és ha mindez rendben van, ha valahogy beállnak az ügyek, és feldolgozódik a hátralék, akkor lehet egyfajta reformon gondolkodni, mert egy szervezeti átszervezés teljesen normál körülmények között is gondot okoz a dolog természetéből adódóan. Most van egy csomó probléma, amit nem oldottunk meg, és ezek között a keretek között akarjuk végrehajtani a szervezeti átszervezést.
Ugyanakkor számos helyről elhangzik az, hogy ez az igazságszolgáltatási reform majd csodát hoz, azért, mert fel fogja gyorsítani az eljárásokat, időszerű lesz - ahogy a miniszter úr is elmondta az expozéjában.
(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
Ugyanakkor, ha jól végiggondoljuk, és ez azért nagyon világos és követhető volt Solt Pál előadásából, amely a múlt csütörtökön hangzott el ebben a Házban, hogy az igazságszolgáltatási reform szerinte nem azért szükséges elsődlegesen, hogy az eljárások gyorsabbak legyenek, hanem azért, hogy korszerűbbek legyenek. Arról, hogy ezzel mellesleg együtt jár-e az eljárások gyorsulása, arról Solt úr, a Legfelsőbb Bíróság elnöke e Ház falai között nem beszélt. Arról viszont igen, hogy a hatásai majd a jövő évezredben érezhetők csak.
Tehát úgy gondolom, most már befejezve, tisztelt képviselőtársaim, hogy nincs sok kétségem, ez a szerkezeti átalakítás át fog menni, de ha ezt megcsinálják önök, akkor legalább annyit meg kellene tenni, tisztességesen meg kellene mondani az embereknek: ez a reform csodát nem hoz, ez a reform az ügyek gyorsítását nem hozza, aki azt várja, hogy itt 1999-ben, amikor az összes idevonatkozó törvény hatályba lép, már rögtön lehet számítani arra, hogy az akkor indult, induló ügyek egy fél év alatt befejeződnek, nagyot fognak csalatkozni, mert átmenetileg, még ha ez az egész csomag tökéletes is, akkor is egész biztos, hogy zavar és az ügyek elhúzódása várható. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
