DR. TOKAJI FERENC (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ma egy olyan expozénak voltunk a tanúi, amely számunkra, még ha nem is mindenben egyetértő, sok vonatkozásban, úgy érzem, ennek ellenére figyelemre méltó. Kár, hogy időnként kampányjellegű beszéddé változott, különösen az utolsó négy percben, de a humoros befejezés talán feloldotta bennünk a feszültséget.
Képviselő úr, nem értek egyet önnel a házasságon belüli erőszak témájában. Bár nincs 35 éves ügyvédi múltam, de azért néhány éves gyakorlatom van. Sajnos, ez előforduló eset. Úgy érzem, hogy a nők érdekében és védelmében nemcsak a testi sértést kell házasságon belül büntetni, hanem ha erőszakos cselekmény fordul elő, akkor az erőszakos cselekményt, különösen amikor súlyos lelki sérelmeket is okoz, így ezt a fajta a cselekményt is. Egyébként az ön ilyen típusú elutasításával nem értek egyet.
A halálbüntetésről és annak időleges visszaállításáról elmondták a véleményt. Én azonban azt hiszem, ön a minősített esetekre gondol és nem általánosságban. A minősített eseteknél viszont az én álláspontom nem esik öntől olyan messze, a különös kegyetlenséggel, a nyereségvágyból, a bérgyilkosságból elkövetett emberölések visszatartásánál nem vagyok benne biztos, hogy nem elrettentő-e a halálbüntetés. Én közelebb állok ahhoz a véleményhez, hogy igenis elrettentő.
A büntetési tétel alsó határának felemelését jónak tartom, de igaza volt Kónya Imre úrnak abban, hogy ha a felső tételt nem emeljük, akkor összetolódik a kettő, és igazán a mérlegelés nem szerencsés, vagy nem lesz sikeres.
És még valami: valóban igaz, hogy akkor lesz eredményes a büntetőjogunk, ha a bűncselekmény feltárása felgyorsul, következetes lesz és minél előrehaladottabb.
Engedjen meg egy szójátékot a legvégén, gondolom, csak nyelvbotlás volt. Ön azt mondta, hogy az eljárás "eltököltsége", utána kijavította, eltökéltségről van szó. Amennyiben szóbotlás volt, elfogadjuk humornak, amennyiben utalás volt, ugyanúgy el tudjuk így fogadni. Köszönöm szépen.