DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügy-minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Bár az idő nagyon előrehaladott, de engedjék meg, hogy az általános vita végén reagáljak néhány olyan felvetésre, amely elhangzott az elmúlt három ülésnapon, amikor a Btk.-t tárgyaltuk - de nyilván elsősorban a ma elhangzott kérdésekre szeretnék reagálni. Nyilván lehetőségünk lesz majd még arra, hogy a részletes vita során, illetve végén is kifejtsük az álláspontunkat.
Többen foglalkoztak a bűnszervezet kérdésével; Kőszeg képviselő úr és Dávid képviselő asszony is felvetette a differenciálás hiányát, illetve a szűk fogalommeghatározás kérdését, és ezzel összefüggésben a bíróságoknak a széles mérlegelési jogát. Nagyon érdekes, hogy más kérdésekben viszont éppen azt vetették a szemünkre, hogy nem adunk elég széles mérlegelési jogot a bíróságoknak. Kőszeg képviselő úr arról beszélt, hogy esetleg alkalomszerűen összeverődött fiatalokat is el lehet ítélni e bűncselekményi fajta alapján. Úgy gondolom, ez a veszély nem fenyeget, hiszen egy kiépített szervezetről, egy munkamegosztásról is szó van, ami nem jellemző ezekre az esetekre.
Úgy gondoltuk, hogy ha ennél tágabb fogalommeghatározást, több ismérvet alkalmaztunk volna, akkor ezzel nagyon megnehezítettük volna a nyomozóhatóságok, illetve a bíróságok eljárását, ugyanakkor túl nagy lehetőséget adtunk volna a kibújásra a valóban működő bűnszervezeteknek. Én is úgy gondolom, hogy ez a fogalommeghatározás a magyar viszonyoknak megfelelő, és lehetővé teszi a ténylegesen működő bűnszervezetek létrehozóinak, illetve az abban közreműködőknek a büntetését.
Többek részéről felmerült az életfogytiglan kérdése. Kőszeg képviselő úr úgy fogalmazott, hogy itt a rendpártiság és a liberális büntetéspolitika küzd egymással. Én ezt egy sajátos megközelítésnek tartom, hiszen a legélesebben a tudomásom szerint egyetlen, Magyarországon működő liberális párt - az SZDSZ -, illetve az a párt, amelyik valamikor liberálisnak tartotta magát - a Fidesz - az, amelyik ebben a kérdésben pont nem a liberális büntetőpolitikát képviseli.
És ha már szóba került az életfogytiglan kérdése: nemcsak arról van szó, amit Szájer képviselő úr itt elmondott, hogy a börtönben esetleg milyen bűncselekményeket követhetnének el, hanem akinél a büntetés kiszabásakor világossá válik, hogy soha nem szabadulhat a büntetés-végrehajtási intézetből, neki valóban attól kezdve minden mindegy; és nemcsak a börtönön belül követhet el újabb, nagyon súlyos bűncselekményeket, hanem sokkal inkább elképzelhető, hogy megpróbál szökni, és a szökés során is bármilyen eszközt felhasználni.
Ugyanakkor a jelenlegi rendszer - illetve az, amit a módosítás alapján meg akarunk valósítani - is lehetővé teszi azt, hogy bizonyos súlyos bűnelkövetők - és itt név is elhangzott - soha ne kerüljenek ki, hiszen ez csak az az időpont, amikor először megvizsgálja a bíró, hogy feltételesen szabadon lehet-e bocsátani az életfogytiglanra ítéltet.
Torgyán képviselő úr beszélt arról, hogy jobb lett volna a büntető törvénykönyvet és a büntetőeljárás-jogi kódexet együtt a parlament elé terjeszteni. Ez, el kell ismerni, igaz; ugyanakkor olyan nyomás nehezedett a kormányra, hogy a büntető törvénykönyv módosítása minél előbb a parlament elé kerüljön, és már olyan állapotban is volt, hogy ide lehetett terjeszteni, ezért inkább ezt tartottuk fontosabbnak. Sok ellenzéki képviselő elmondta, hogy még korábban kellett volna beterjeszteni. A két szempont között kellett döntenünk.
A halálbüntetés kérdését vetette fel Torgyán József képviselő úr: nagyon röviden csak annyit mondanék, egyetértek azzal, amit többek között Tóth Pál és Bauer Tamás képviselő urak elmondtak: itt az Alkotmánybíróság döntése az, ami kötelező a magyar parlamentre, illetve nemzetközi szerződések is.
A borhamisítás kérdésével kapcsolatban: én úgy gondolom, jelentős az, hogy az előkészületet is büntetni rendeli a módosítás után a büntető törvénykönyv, azonkívül több bűncselekményfajta halmazaként is megállapítható, tehát viszonylag súlyosabb büntetésre van kilátás. Emellett érdeklődéssel várjuk a Néppárt módosító javaslatát, és amennyiben ez elfogadható a kormány számára, nyilván támogatni fogjuk.
Többen felvetették a házassági életközösségen belüli szexuális erőszak büntethetőségének kérdését. Néhány dologra hadd reagáljak: teljesen egyetértek azzal, amit, ha jól emlékszem, Simon József képviselő úr mondott el: egy büntető törvénykönyv módosításánál nem lehet szempont az, hogy majd milyen bizonyítási nehézségekbe ütközik egy adott bűncselekmény, illetve mennyire eszköz, visszaélési lehetőség. Ezek valóban majd az eljáró hatóságok feladatát kell hogy képezzék; másrészt pedig a bizonyíthatóság nemcsak a házassági életközösségen belüli nemi erőszaknál látható, tapasztalható, hanem bármilyen más, de tipikusan olyan bűncselekményfajtánál, amit nagyon nehéz bizonyítani.
Vannak, akik azt mondták a vita során, hogy egyszerű: meg kell szakítani az életközösséget. Igen ám, de míg a jelenleg hatályos törvény a házassági életközösségen belüli erőszakot nem rendelte büntetni, az élettársi közösségen belülit most is bünteti.
(12.40)
Mi a különbség? Miért büntetjük azt a férfit, aki élettársi közösségen belül követi el az erőszakot, és miért nem büntetjük, aki házassági életközösségen belül? Olyan cinikus megnyilvánulások is elhangzottak, sajtóban is, de voltak célzások rá a vitában is, hogy itt tulajdonképpen egy házastársi kötelezettség teljesítéséről van szó. Ilyen logika szerint, ha a férj hazamegy, és nem gőzölög ott a vacsora az asztalon, akkor megverheti a feleségét, kicipelheti a konyhába, és kényszerítheti, hogy főzze meg a vacsoráját. Ez is egy házastársi kötelezettség, ami az ilyen elvet valló urak és hölgyek szerint elfogadható.
Kutrucz Katalin fölvetette, hogy nincs szigorítás. Sokat vitatkoztunk, elmondtuk, hogy más filozófiát követett a mi módosító javaslatunk, mint a Kutrucz Katalin és a Kónya Imre által beterjesztett javaslat. Erre nem kívánok visszatérni. Amit a vagyon elleni bűncselekményeknél a 200 milliós határról mondott, valamint a bűnszervezet kérdésében, hogy milyen bűncselekményfajtákat kéne még felsorolni: úgy gondolom, hogy ezek átgondolandóak, és a konkrét módosító indítványokat mérlegelni fogja majd a kormány.
Sokadszor hangzik el a gépkocsilopás kérdése. Nem igazán ide tartozik, hiszen, ahogy Szájer József elmondta, majd külön indítványt, önálló indítványt kívánnak benyújtani. Meg tudjuk ismételni, hogy itt két különböző bűncselekményfajtáról van szó. Amennyiben nem lenne ez a törvényi tényállás, akkor a jármű jogtalan használatát nem is lehetne büntetni. Azzal semmiképpen nem tudok egyetérteni, hogy itt valamiféle értékhatárhoz kelljen kötni, mert akinek a Trabantját viszik el - ha csak használni akarják, és közben, mondjuk, úgy megrongálják, hogy soha többé nem tudja használni -, annak ugyanolyan fájdalmas, mintha egy gazdag embernek a Mercedesét viszik el.
A kábítószerrel való visszaélés kérdéséről is sok vita folyt. Teljesen hamis az a tényállás-felvetítés, amit Szájer képviselő úr elmondott, hiszen itt nem arról van szó, hogy a drogkereskedő számára nyújtana lehetőséget a törvény, sőt, még annak számára sem nyújt lehetőséget, aki valóban csak fogyasztó, de akár egy adagot is átad, mondjuk, a barátjának; már ő sem védekezhet azzal, hogy szeretne gyógykezelésre elmenni.
Úgy gondolom, a jelenlegi szabályozás megfelelő, ezt kell, kellene alkalmazni. Úgy gondolom, valóban fontos érdek az, hogy azok a fiatalok, akik valóban csak fogyasztók, akik olyan helyzetbe kerültek, hogy az életük nagy valószínűség szerint teljes mértékben tönkremegy, élhessenek azzal a lehetőséggel, hogy gyógykezeltetik magukat; és a drogkereskedők ellen igenis a jelenlegi szabályok szerint is szigorúan fel lehet lépni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
