DR. SZÁJER JÓZSEF
DR. SZÁJER JÓZSEF
DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Másodszor kérek szót immár a büntető törvénykönyv tervezett módosításának a vitájában, éppen ezért csak néhány olyan kérdéssel szeretnék foglalkozni, amelyre a múltkori alkalommal nem volt lehetőség, hogy részletesebben belebocsátkozzam. Az idő rövidségére való tekintettel, azt hiszem, ez különösen szükséges.
A büntető törvénykönyv tervezett módosításával tehát nem átfogóan szeretnék foglalkozni, hanem néhány olyan kérdéssel, amely a mi véleményünk, a Fidesz véleménye szerint meglehetősen súlyosan hiányzik ebből a törvényből. Ennek megfelelően talán azzal kezdeném, amelyről a múlt héten egy napirend előtti hozzászólásban is alkalmam nyílt beszélni: ez a gépkocsilopások kérdése.
Kutrucz Katalin az imént tulajdonképpen elmondta helyettem, hogy miért nem tekinthető ez a büntetőtörvénykönyv-módosítás igazából a tényleges problémákra való reagálásnak, hiszen pontosan azokkal a tényállásokkal nem foglalkozik, amelyek adott esetekben a legelterjedtebbek, és amelyeknél a leginkább módosításra van szükség.
Ezek közé tartozik véleményem szerint a gépkocsilopások ügye is, és nem szigorúan a lopás tényállására vonatkozóan, hanem a jármű önkényes elvételére vonatkozóan.
A jármű önkényes elvételéről tudni kell, hogy számos bűnelkövető, aki egyébként gépkocsilopásért lenne elítélhető, azzal védekezik - és a bizonyítás során ezt az eredményt el is tudja érni -, hogy igazából a célzata nem terjedt ki arra, hogy véglegesen eltulajdonítsa a gépjárművet. Ha erre megfelelő bizonyítékokat nem találnak, abban az esetben marad a jármű önkényes elvétele bűncselekményi tényállás. Ez természetesen enyhébben büntetendő, mint a gépkocsilopás, hiszen az értékhatárokhoz való kötődése is számításba jön ezekben a kérdésekben.
Éppen ezért a Fidesz véleménye szerint - annak érdekében, hogy az ilyenfajta kibújást meg lehessen akadályozni - erre az a megoldás, hogy a jármű önkényes elvétele tényállásnak a szigorítását kell elvégezni, szigorúbb büntetési fenyegetéssel kell sújtani, és értékhatárhoz kell kötni ezt a bűncselekményt. Én azt gondolom, hogy ez azért fontos, mert egy büntető törvénykönyvnek az aktualitását, illetve a módosítás szükségességét az indokolja, hogy valódi társadalmi problémákra reagál-e, s azt hiszem, hogy a gépkocsilopások ügye az ilyen, a társadalomban erre vonatkozóan meglehetősen komoly igény van, s a büntető törvénykönyvnek egy egyszerű módosításával legalább ki lehetne próbálni, hogy mi következne be egy ilyen szigorítás esetén. Meg lehetne nézni néhány év múlva az ezzel kapcsolatos statisztikákat és eredményeket, hogy valóban bevált-e a megoldás. Gyengíteni, rosszabbítani a bűnüldözés esélyeit egy ilyen módosítás, egy ilyen kiterjesztő, szigorító módosítás semmiképpen sem eredményezhetné. Éppen ezért nagyon sajnálom, hogy még csak meg se nyitotta a törvényjavaslat ezt a részt, ennek következtében módosító indítványt sem lehet benyújtani hozzá.
Éppen ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója úgy döntött, hogy önálló büntetőtörvénykönyv-módosítás keretében ezt a tényállást megnyitja, és a jármű önkényes elvétele tényállásának a szigorításával próbálkozik. Reméljük, hogy ez nem jut arra a sorsra, mint a többi indítványunk, amit egyébként a Fidesz-Magyar Polgári Párt már a büntető törvénykönyv módosításával kapcsolatban benyújtott.
Ezzel összefüggésben van a másik kérdés, amelyről szintén beszélni szeretnék, és amellyel kapcsolatosan módosító indítványt fogunk benyújtani: a kábítószerrel való visszaélés esete. A jelenlegi törvényi tényállásban szintén egyfajta kibújási lehetőséget látnak azok, akik kábítószerrel kereskednek, hiszen egy enyhítő szakasz eredményeképpen, ha egy drogkereskedőt az utcán megtalálnak az úgynevezett csekély mennyiséggel, abban az esetben élhet az ezzel kapcsolatos enyhébb vétkességi tényállással, tehát tulajdonképpen egy súlyosabb büntetés elől menekülhet el. Ebbe a képbe sajnos a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiumának a 155. állásfoglalása is segített, hiszen ez a két éve elfogadott állásfoglalás a csekély mennyiséget úgy határozta meg, hogy lényegében egy drogkereskedőnél normálisan nála levő mennyiség még ezt az enyhítő szakaszt eléri. Tehát nem egészen a jogalkotó eredeti szándékának megfelelően határozta meg a bíróság a csekély mennyiséget. A mi indítványunk immár egy évvel ezelőtt - amikor erre egy önálló indítványban benyújtottuk a javaslatunkat - is arra irányult, hogy ennek a csekély mennyiségnek az átfogalmazására kerüljön sor.
Itt a büntetőjogi részletekbe természetesen nem szeretnék belemenni, de azt gondolom, hogy ez is egy olyan módosítás, amely a bűnelkövetőket súlyosabban érintené, de azt gondolom, a bűnüldözés érdekét nem akadályozná. Ki lehetne próbálni, meg lehetne nézni, hogy milyen eredményekkel jár, valóban hatékony eszköz-e ez egyébként a kábítószer elleni fellépésnek. Természetesen a Fidesz sem gondolja azt, hogy a büntetőjog lenne az egyetlen eszköz a kábítószer elleni küzdelemben, de a büntetőjog az egyik eszköz, amelyben, úgy látszik, a kormány továbbra is makacsul ellenáll, és igazából a kábítószerrel való visszaélés esetére ilyen típusú szigorításra nem gondolt.
A befejező, harmadik téma, amelyről beszélni szeretnék, önök által már szintén ismert ügy, az életfogytiglani büntetés valódi életfogytiglanivá változtatása. Erről hónapok óta vita folyik, különös tekintettel arra, hogy egy évvel ezelőtt a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében benyújtottam egy önálló törvénymódosító indítványt, amely arra vonatkozott, hogy az életfogytiglani büntetés a halálbüntetésnek a büntetési rendszerből való kiesésével váljon kiegészítő büntetésből egy valódi olyan büntetéssé, amely a nevének megfelelően valóban életfogytig tart, és az elkövető lényegében élete végéig ne szabadulhasson ki annak érdekében, hogy a társadalmat meg lehessen védeni a legelvetemültebb és a legdurvább élet elleni bűncselekmények elkövetőitől.
Az egyetlen kiút természetesen, mint ami minden büntetőjogi rendszerben létezik, a kegyelemnek az intézménye lenne, s én e tekintetben a képviselőtársaim figyelmébe ajánlom azokat a megoldásokat, amelyek külföldön kialakultak e tekintetben. A büntetőjogi rendszerét tekintve mindenképpen nagyon haladónak tekinthető holland, svéd, finn rendszerben ilyen típusú megoldást alkalmaznak, s azt lehet mondani, hogy a magyar hagyományokkal is messzemenőkig megegyezik, hiszen a híres 1843-as büntetőjogi javaslat, amit Deák Ferenc közreműködésével dolgoztak ki annak idején, pontosan ezt javasolta: halálbüntetés helyett életfogytiglani büntetéseket. (Mutatja.) A kezemben tartom e javaslat fénymásolt példányának a címlapját.
(12.30)
Ez Deák Ferenc által javasolt megoldás volt, amely, azt gondolom, a magyar történelmi hagyományokkal is egyezik. Éppen ezért én nagyon fontosnak tartanám, hogy a társadalom védelmét ilyen módon is biztosítsuk. Ezzel szemben ellenérvként megfogalmazták többen a bizottságban - és annak idején nem is vették napirendre, illetve tárgysorozatba magát ezt a kérdést -, hogy ez meglehetősen kegyetlen büntetési módszer. Én azt gondolom, ez nem igazán érv, már csak a nemzetközi összehasonlítás tekintetében sem, hiszen éppen a társadalomnak a védelme érdekében születik ilyen típusú büntetés. Aki ilyen súlyos bűncselekményt követ el, az ennek a következményeivel számolhat. Gondoljunk arra, senki számára nem kívánatos az, hogy például Magda Marinko ismételten Budapest vagy akár Belgrád utcáin sétáljon. Ennek következtében, ilyen értelemben azt hiszem, hogy az életfogytiglaninak a valódi életfogytiglanivá változtatása egy nagyon fontos lépés lenne, és a társadalomnak az igényeit is biztosítaná, hiszen a halálbüntetés kiesésével nem marad más lehetőség az ilyen típusú bűnelkövetőknek az ismételt, szabadvilágbeli bűnelkövetései megismétlésére, éppen ezért én ezt mindenképpen fontosnak tartom.
A másik ellenérv az volt, hogy a börtönben nem lehet biztosítani a megfelelő biztonságot ezekben az ügyekben, tehát ott a börtönőrök veszélybe kerülnek. Én azt gondolom, hogy a büntetés-végrehajtás az államnak a feladata, és a biztonságának a garantálása szintén állami feladat. Ennek következtében az ottani rendnek a fenntartása természetesen speciális eszközöket igényel. Ebből a szempontból én megnyugtatóbbnak és biztosabbnak tartanám azt a megoldást, ha ezek az elvetemült bűnelkövetők - ez valóban egy nagyon szűk körre vonatkozna, a korábban halálbüntetéssel sújtott személyek, ez akkoriban is évente egy-két személy volt -, ezek a személyek, emberek a bűncselekményeiket ha már mindenképpen elkövetik, akkor azt a börtönben követik el, és nem pedig a szabad világban, az ártatlan polgároknak a rovására.
Éppen ezért én mindenképpen a figyelmébe ajánlom képviselőtársaimnak ezeket a módosításokat. És azért gondoltam, hogy még az általános vitában erről szót kell ejteni, hiszen maga ez a módosító indítvány, amely az életfogytiglani valódi életfogytiglanivá tételére vonatkozik, ez nem pusztán a benyújtott javaslat egy pontját, hanem a Btk. széles pontjait érinti.
Én annak nagyon örültem, hogy több kormánypárti képviselőtársam köréből is érkezett visszajelzés erre vonatkozóan - ha nem is itt a plénumon, de magánbeszélgetésekben -, ahol azt mondták, hogy ők igazából támogatnák ezt a javaslatot, hiszen megfelelőnek gondolják. És azt hiszem, hogy azt a problémát is megoldaná, ami - a nemzetközi kötelezettségek miatt - a halálbüntetés visszaállításának a nehézségeire, illetőleg lehetetlenségére vonatkozik. Én nem igazán értem, hogy miért olyan makacs a kormány ennek az ügynek a további védelmezésében. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
