BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a mai egy sajátos részletes vita, hiszen koncepciókat kell elemeznünk; és a részletes vita tagolásakor tulajdonképpen ezt a nagyon széles kérdéskört vontuk össze egy területben.
Itt az a feladat hárul ránk, hogy egyrészt a saját módosító javaslatunk mellett érveljünk, másrészt a konkurens módosító javaslatokkal szemben - és én is ezt fogom megtenni. De mielőtt az egyes módosító javaslatokra rátérnék, itt szeretnék egy rövid megjegyzést fűzni ahhoz a kérdéshez, amit Szolnoki Andrea vetett fel először, és Hegyi Gyula válaszolt rá. Tudniillik az egész kérdés kezelése attól függ, úgy gondoljuk-e, hogy az 1991-ben kialakított és '93-tól működő konstrukció alapjaiban rendben van, és csak kisebb-nagyobb korrekciókra szorul, vagy valami súlyos baj van vele.
Hegyi Gyula néhány perccel ezelőtt tiltakozott itt az ellen, hogy valaki megengedje magának azt a fogalmazást, hogy "nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket"; és azt mondta, nem érti, hogy ez mit jelent. Szeretném megmagyarázni: két feltételezés volt valamennyiünkben, akik több-kevesebb lelkesedéssel támogattuk '91-ben ezt az önkormányzati formát; mert voltak, akik több, mi szabaddemokraták, kevesebb lelkesedéssel, de azért támogattuk. Két alapvető feltevés volt: egyrészt az, hogy ha ezt a formát, az önkormányzati igazgatást bevezetjük, akkor hatékonyabban fog működni az egészség- és a nyugdíjbiztosítás, mint korábban, másrészt, ha az önkormányzati formát bevezetjük, akkor a biztosítottak valamiféle ellenőrzése működni fog a biztosítás fölött.
Ez volt a két feltevés, és ez az a két dolog, ami nem nagyon jött be. Nem jött be az, hogy a dolog hatékonyabb lenne, és nem jött be az, hogy a biztosítottak bármilyen értelemben azt éreznék, hogy: igen, akkor mi most ezt jobban ellenőrizzük, mint akkor, a múltban, amikor a kormány ellenőrizte ezt a dolgot. Ez nem jött be, és ezért merjük azt mondani, hogy nem váltotta be azokat a reményeket, amelyeket azok fűztek hozzá, akik ezt a dolgot javasolták, és 1991-ben elfogadták. Ezt jelenti ez az állítás. Ha ez igaz, akkor érdemes gondolkodni azon, hogyan másképpen.
Még egy megjegyzést szeretnék ezzel kapcsolatban tenni: elterjedt a közvéleményben és nem alaptalanul, hogy itt azért különbséget kell tenni a nyugdíj- és az egészségbiztosító között; a nagy bajok az egészségbiztosításban vannak, a nyugdíjbiztosítás rendben van. Én azt gondolom - egyetértek azzal, hogy a nagy bajok az egészségbiztosításban vannak, és hogy igazán, hiszen az egészségbiztosítás az, ahol nagyon nagy pénzekkel is gazdálkodik ez az intézmény; a nyugdíjbiztosításnál ez kevésbé van így, mert ott nagyon szigorúan behatárolják a parlament által hozott törvények azt, hogy egyáltalán mit lehet csinálni, de azért azt gondolom -, az alapproblémája az egész rendszernek az, hogy van egy intézmény, egy közgyűlés meg egy elnökség, amelyik a döntéseket hozza.
(20.20)
Ugyanakkor ez az intézmény nem igazán felelős, mert korlátlanul használhatja föl azokat a pénzeket, ami nem az övé. Tehát ez az alapprobléma ezzel a rendszerrel.
Ez az alapprobléma nemcsak az egészségbiztosítónál van meg, hanem a nyugdíjbiztosítónál is. Amíg a nyugdíjbiztosító önkormányzat megteheti azt, hogy hoz egy határozatot arról, hogy mennyi legyen a nyugdíjemelés, ezt közzé is teszi, majd közli azt, hogy a forrásokról nem tud gondoskodni, addig ez nem komoly önkormányzat, addig ez nem funkcionális, nem rendeltetésszerű, ahogy a Nyugdíj-biztosítási Önkormányzat működik, hogy azt mondja: az Országgyűlés meg a kormány legyen szíves a pénzt megszerezni, mi csak azt mondjuk, hogy ennyi a kívánatos. Akkor alapjában véve nemcsak az egészségügyben, hanem a nyugdíjbiztosító esetében sem váltak be a hozzá fűzött remények, és ezért nemcsak az egészségbiztosító esetében, hanem a nyugdíjbiztosító esetében is indokolt elgondolkodni azon, hogy jó-e ez a konstrukció.
A kialakult helyzetre a hét parlamenti frakcióban, azt kell mondanom, négy megoldási javaslat áll előttünk; a módosító indítványokból meg a kormány javaslatából négy megoldási javaslat bontakozik ki. Van egy olyan parlamenti frakció, amelynek semmiféle javaslata nincsen, ez a Kisgazdapárt frakciója - nem véletlen, hogy nincsenek itt ezen az esti vitán, ugyanis semmiféle javaslat a Kisgazdapárt és a kisgazda frakció részéről nem hangzott el. Hallottuk a Kisgazdapárt elnök-frakcióvezetőjét mindenféle csúnyát és riasztót mondani a helyzetről, a javaslatról, mindenről, de semmiféle épkézláb vagy nem épkézláb javaslatot, hogy hogyan kéne megoldani a problémát, a Kisgazdapárttól nem hallottunk.
Ezen kívül a maradék hat frakciótól négy javaslatot ismerünk, ha jól értem; majd kijavítanak képviselőtársaim, ha valamit félreértettem. Az egyik javaslat az, amit Szilágyiné Császár Terézia a Kereszténydemokrata Néppárt nevében terjesztett elő, és ez lényegében hasonló ahhoz, amit a Magyar Demokrata Néppárt részéről Szabó Tamás terjesztett elő, aminek az a lényege - ha jól értem, majd javítsanak ki, ha félreértettem -, hogy majd legyen megint választás, és amíg nincs választás, addig legyen felügyelőbizottság. Nekem - meg nekünk, szabaddemokratáknak, de nekem elsősorban - az a bajom ezzel, hogy ez akkor lenne egy elfogadható és támogatható javaslat, ha tudnám, hogy miféle választás lesz ez a választás, ha lenne egy világos koncepció azzal kapcsolatban, hogy hogyan is választunk majd társadalombiztosítási önkormányzatot; és itt visszatérek arra a vitára, ami Hegyi Gyula észrevétele körül alakult ki, hogy mi is az a szociális választás.
Azt állítja a kormány - és ezzel senki nem vitatkozott még ebben az általános vitában sem -, hogy Európában egyetlen országban van társadalombiztosítási választás, és ez Németország.
Szeretnék ehhez két dolgot hozzátenni. Az egyik az, hogy Németországban csak a nyugdíjbiztosítóra vonatkozik a társadalombiztosítási választás, mert Németországban az egészségbiztosítás nem egységes rendszer, hanem egymással konkuráló egészségbiztosítók vannak, és ki-ki szabadon választ, hogy melyikkel köt biztosítást. Az egészségbiztosításnál a dolog Németországban föl sem merül, csak a nyugdíjbiztosításnál, ahol pedig úgy merül föl, hogy listák közül lehet választani, de nem ám a munkahelyen, hanem postai úton; minden munkavállaló, biztosított kap egy borítékot, abban benne van a szavazólap, ha akarja, visszaküldi, ha nem akarja, nem küldi vissza; ami nagyon fontos dolog, mert biztosítva van a teljesen egyenlő, egyforma körülmények között való részvétele a választásokon minden biztosítottnak, járulékfizetőnek. Sehol máshol - a kormánynak igaza van, és higgyük el, mert senki sem vitatkozott vele - Európában ilyesfajta szociális választás nincsen. Tehát szó sincs arról, amit Hegyi Gyula állít, hogy ez egy elterjedt, normális, működő rendszer lenne.
Mi a probléma ezzel az elképzeléssel? Nem az a baj önmagában véve, hogy másutt nincs, mert ettől még lehetne nagyon jó, hanem az a probléma, hogy egyrészt nem tudom, hogy ki legyen az, aki jelöl, kik állítsanak jelölteket és milyen alapon. Nem tudjuk. Az biztos, hogy az a mód, amit egy alkalommal, négy évvel ezelőtt alkalmaztunk, hogy a nagy szakszervezeti konföderációk állítanak jelölteket a munkavállalói oldalon, és a munkáltatói oldalon delegálás van - ez biztos, hogy nem jó megoldás. Nem jó megoldás sok okból, amit most már, ilyen későn talán nem sorolnék végig, de biztos, hogy ez nem biztosítja az egyenlő és korrekt választást munkáltatói és munkavállalói oldalon. Az eredmény biztos, hogy nem a járulékfizető biztosítottaknak egy legitim, megbízható képviselete lesz.
Úgyhogy szerintem a szociális választás koncepciója nem egy igazán működőképes koncepció, és ezért azt gondolom, hogy nem jó dolog abból kiindulni, hogy most alkalmazzunk átmenetileg egy parlamenti felügyelőbizottságot, és majd utána lesz egy jó, megnyugtató megoldás, egyfajta választás. Ez nem egy koncepció, és ezért - és csak ezért - ezt a Szilágyiné-Szabó Tamás, tehát KDNP-MDNP-féle megoldást nem tartom jó megoldásnak, és nem tudom támogatni.
A második megoldás az, ha jól értettem, amit közös javaslatban a Fidesz és az MDF, tehát Selmeczi Gabriella és Kis Gyula terjesztett elő, amely nem azt mondja, hogy majd lesz választás, és addig legyen egy felügyelőbizottság, hanem ha jól értem, azt mondja, hogy legyen véglegesen felügyelőbizottság, legyen egy parlamenti felügyelőbizottság, vagyis tulajdonképpen megvalósul az az álláspont, amit a Fidesz meg Bokros Lajos régen képviselt. Igen, igen, Bokros Lajos és a Fidesz közös álláspontja a tb visszaállamosítása. Nem kell ezt szégyellni! Kiváló közgazdász Bokros Lajos, meg a Fideszben is vannak kiváló szakemberek. (Sasvári Szilárd: Mesebeszéd!)
Tehát ez az álláspont azt jelenti, hogy az önkormányzatiság megszűnik és a politika, a parlament irányítása alá kerül a tb - ez egy lehetséges álláspont. Én ugyan, minthogy a tb egy végrehajtó típusú feladat, azt tartom logikusabbnak, hogy ha már visszaállamosítjuk, akkor a kormány alá kell rendelni. Szerintem, ha a Fidesz vágyai megvalósulnak és kormányra kerül, ő is azt fogja mondani, hogy a kormány alá kell kerülnie, de egyelőre ellenzékben van az MDF-fel együtt, tehát azt mondja, hogy a parlament alá kell rendelni, lehetőleg paritásos bizottsággal, hogy az ellenzék és a kormány hatásköre kiegyensúlyozott legyen. De ez egy másodlagos kérdés; a lényeg az, hogy a parlament a politika alá rendelné a tb-t. Ezt sem zárnám ki elvileg, csak abban vagyok biztos, hogy ezt ez a parlament nem tudja elfogadni, mert nincs politikai támogatottsága, hiszen még a kereszténydemokrata szövetséges meg az MDNP-szövetséges sem képviseli ugyanazt az álláspontot, mint a Fidesz és most már az MDF, aki az általános vitában még az ellenkezőjét képviselte. Tehát én kételkedem abban, hogy ez elfogadtatható.
A harmadik változat a kormány és a Szocialista Párt változata, amit a kormány beterjesztett, és amit a Lamperth Mónika által jegyzett módosító indítvány tartalmaz. Ennek a javaslatnak a lényege az, hogy az eddigi fél-választás helyett a teljes delegálásra tér át, de a delegáló testületek azok maradnak, akik eddig is delegáltak, illetve akiknek a jelöltjei közül a polgárok eddig választhattak. Tehát meghagyja ugyanazon érdekcsoportok, ugyanazon intézmények kezében a tb-önkormányzatokat, a tb irányítását, akik azt eddig irányították, lényegében változtatás nélkül, valamelyest szűkített hatáskörben, ha ugyan a bővítő módosító indítványokat addig el nem fogadjuk - és a bizottsági és kormány-állásfoglalások ebből a szempontból aggodalmakat keltettek bennünk.
Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy elvileg sem jó meghagyni az ÉT két oldalán ülő munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletek delegáltjainak a kezében ezeket a szervezeteket, ezt az 1000 milliárd forintnyi tb-költségvetés fölötti döntést. Elvileg is vitatható, különös tekintettel arra, hogy ezek az érdekképviseletek - kiváltképp a munkáltatói oldal - mennyire nem reprezentálja Magyarországon a járulékfizetőket, hiszen a munkáltatói érdekképviseletek Magyarországon a munkáltatóknak egy nagyon szűk kisebbségét reprezentálják a valóságban, a szakszervezeti oldalon jóval bővebb, de még mindig csak egy kisebbséget. Tehát azt gondolom, hogy ez nem egy szerencsés megoldás, de kiváltképp nem szerencsés politikailag, mert ennek a megoldásnak az az üzenete a magyar polgár számára, hogy nem fog változni semmi. Az az egy változás van, hogy még választás sincs, és ugyanazok kezében marad a tb-önkormányzati 1000 milliárd forint, akiknek a kezében eddig volt.
Azt gondolom, hogy mindazok után, amit a magyar állampolgár a tb, különösen az egészségbiztosító működéséről megtudott az elmúlt két-három évben, ezt a megoldást ma a Magyar Országgyűlés nem választhatja, és emiatt ezt a megoldást a szabaddemokraták nem fogják tudni támogatni.
(20.30)
S van egy negyedik lehetséges megoldás, amit mi erős öngúnnyal, öniróniával úgy neveztünk el, hogy "a tb négyszögesítése". Ennek két mozzanata van. Azért mondom, hogy öniróniával, öngúnnyal, mert tudjuk, hogy nem egy tökéletes megoldás. Ezért célzunk a kör négyszögesítésére. S azért négyszögesítés, mert mint elmondták szabaddemokrata képviselőtársaim, és a módosító javaslatban önök is olvashatták, mi azt mondjuk, hogy az a 36 fős közgyűlés, amelyet a kormány is javasol, négy, egyenlő részből álljon. Az eddigi kettő, tehát a szakszervezetek és a munkáltatók mellé ugyanolyan súllyal jöjjenek be a betegek képviselői, mert vannak olyan civil szervezetek, amelyek a betegeket képviselik és a területi önkormányzatok képviselői, mert a területi önkormányzatok nagyon fontos munkáltatók. (Sasvári Szilárd: S az egészséges emberek?) Nem, nem, azt mondtam, hogy a betegek... Ja, hogy az egészséges emberek. Igen. Tehát az önkormányzatok képviselői.
Mi azt gondoljuk, ismétlem, hogy ez nem egy tökéletes megoldás, és ez az, amiben Kökény miniszter úrral egyetértek, mert ő is elmondta, hogy egyetlen megoldás sem igazán jó, és a kormányé sem igazán jó. A miénk sem igazán jó, csak a legkevésbé rossz.
Ezért javasoljuk ezt a megoldást, és kérjük, hogy képviselőtársaim gondolkozzanak el rajta. Talán még akkor is, ha mi javasoltuk - ami sok oldalról szokott kiváltani ellenérzést - talán mégiscsak ez az a jó megoldás, amelyet a Magyar Országgyűlés 1997-ben vállalhat.
Még egy utolsó megjegyzést, mert egy mondatot kifelejtettem. Amikor arról volt szó, az elején arról beszéltem Hegyi Gyulának válaszolva, hogy nem váltották be az önkormányzatok a hozzájuk fűzött reményeket, és ez a nyugdíjra is igaz, akkor azt mondta Hegyi Gyula képviselőtársunk, hogy hát miért mondunk ilyet, hiszen a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat közben nem is olyan drága, és ha összehasonlítanánk a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat működési költségeit az üzleti biztosítókéval, akkor milyen jó eredményt nyújtana a mi kis egységes Nyugdíj-biztosítási Önkormányzatunk.
Kedves Hegyi Gyula Képviselőtársunk! Ez azért igaz, mert a mi nyugdíjbiztosítási önkormányzatunk egy tökéletes felosztó-kirovó rendszer alapján működik, amelyhez semmi köze nincs a nyugdíjnak ahhoz, hogy valaki mennyit fizetett be egész élete során. Ha az egyetlen nyugdíjbiztosítási önkormányzat megpróbálná bevezetni az egyéni számlavezetést - márpedig abban nincs vita, hogy azt be kell vezetni -, akkor az egységes nyugdíjbiztosítási önkormányzat költségei is ugrásszerűen megnövekednének, és akkor egyáltalán nem lenne olcsóbb, mint az egymással versengő üzleti biztosítók. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
