DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA
DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA
DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Nagyon érdekes törvényjavaslattal állunk szemben, hiszen aránylag rövid, aránylag szűkszavú, és gyakorlatilag a lényege az első néhány paragrafusban rögzítve is lett. Ugyanakkor mégis nagyon fontos dolgokat üzen: például a kormány üzenetét tartalmazza, amelyben az önkormányzatiság mellett voksol. Ezt az álláspontot magam is osztom pontosan azon okok folytán, mint amiket Kökény miniszter úr is többször elmondott: ha egy házasság rossz, akkor nem a házasság intézményét kell megszüntetni, hanem valamilyen módon rendezni a sorokat, és - uram bocsá' - esetleg egy másik házastárs után nézni.
Számomra megnyugtató - hiszen minden válsághelyzet akár újragondolását jelentheti egy-egy szervezet létének vagy nemlétének -, a magam részéről örömmel nyugtázom, nagyon reménykedem abban, hogy az önkormányzatiság mint intézményrendszer megmarad, és valóban a gyermekbetegségeket kinővén felelős gazdáikká válnak mindannyiunk járulékforintjainak. Ugyanakkor a magam részéről ha nem is elfogadhatónak, de legalábbis beláthatónak látom azt, hogy a kezdeti időszakban a gyermekbetegségek nem voltak elkerülhetők.
A szabaddemokraták módosító indítványaival kapcsolatban feltétlenül szeretném képviselőtársaim számára - és mindenki számára, aki kíváncsi a szabaddemokraták véleményére - egyértelművé tenni: bennünket a módosító indítványaink megfogalmazásakor egyértelműen a változás igénye, a mindenképpen és elkerülhetetlenül szükséges változás igénye vezetett. Mindazon a botrányok, gondok és problémák mellett, amelyekkel képviselőként mi is találkozhattunk, és Magyarország lakossága is találkozhatott, nem mehetünk el szó nélkül. Meggyőződésünk szerint a kormány eredetileg beterjesztett álláspontja az összetételre vonatkozóan, sajnos, nem garantálja azt az elvárható jövőt, hogy valóban változás legyen. Bár a delegálás - mint módszer - változás az előző időszakhoz képest, azonban a szereplők, a kormány által asztalunkra tett álláspont szerint nem lesznek mások, tehát nem fog változni.
Szerintünk ez elfogadhatatlan. Azért elfogadhatatlan, mert az elmúlt időszaknak semmiképpen nem kell megerősítenie bennünk azt a szándékot, hogy akik eddig is ott voltak, eztán is ott a helyük. A változás igényét a mi módosító indítványunk sokkal inkább magában rejti, hiszen azt a felállási arányt, amiben a munkaadói és a munkavállalói oldal most már a kormány által beterjesztett javaslat szerint csökkentett számban tartalmazza ugyan, de ez az arány pontosan ugyanaz. A mi módosítási szándékunk, amely az önkormányzatokat, a helyi önkormányzatokat és a civil szervezeteket hozná be, azt az arányt bontaná meg, hogy a jelenlegi szakszervezeti és munkaadói oldal akár együtt sem képes egyetlenegy döntést meghozni.
Ennek az volna a lényege, hogy azok a becsontosodott alku- vagy döntési struktúrák, amelyek eddig az elmúlt négy évben meghonosodtak, magának a szervezetnek a változása folytán alakuljanak jó irányban. A mi biztosítási önkormányzataink nemcsak a járulékfizetők, a teherviselők önkormányzatai, hanem a különböző szolgáltatásokat igénybe vevők önkormányzatai is. Meggyőződésem, tisztelt képviselőtársaim, hogy most egy nagy lehetőséget szalasztunk el, ha egy delegálásos, új felállási rendszerben szűkített önkormányzati képviselői számmal nem helyezzük új alapokra a biztosítási önkormányzatok összetételét.
A magam részéről azzal sem tudok különösebben egyetérteni, hogy - mint ismeretes, vagy a téma iránt érdeklődők tudják - az Érdekegyeztető Tanácsban részt vevő szervezetek voltak eddig is a biztosítási önkormányzatok delegáltjai, és a kormány általi előterjesztés szerint is ők maradnának. Majd mindazt, hogy a jövőben mi történjék a biztosítási önkormányzatokkal, az Érdekegyeztető Tanács plénumán tárgyalták. Az én meglátásom szerint ez egészen egyszerűen érthetetlen és értelmetlen megoldás, hiszen pont azokra bízni a változtatás döntését, akikről ez szól, ez egy kicsit furcsa. Előre meg lehet jósolni, hogy mi lesz az eredmény. Az Érdekegyeztető Tanács helye, szerepe a magyar jogrendszerben egyáltalán nem tisztázott. Nem tudjuk, hogy igazán kiket képviselnek, illetve az előző biztosítási önkormányzati választásokkor kiderült, hogy bizony akár fantomszervezetekről is szó van vagy szó lehet, és ezt jó lenne elkerülni.
Átmeneti törvény: szerintem semmi nem indokolja azt, hogy bármiféle átmenetiségben kellene gondolkodnunk. A helyzet mindannyiunk számára ismert. Jó néhány éve, hónapja görgetjük magunk előtt ezt a problémát. Hiába hozunk egy átmeneti törvényt, semmire sem jó; csak még tovább fokozza azt a bizonytalansági érzést, amely minden változtatáskor vagy változáskor kötelezettségszerűen megjelenik. Ez a sok-sok százmilliárd forint egy kissé túl nagy kockázat egy olyan szervezet kezében, amelyik tudja, hogy nem igazi gazdája ennek a sok pénznek.
Azt hiszem, Hegyi Gyula képviselőtársam és még többen felvetették a Nyugdíj-biztosítási és az Egészségbiztosítási Önkormányzat külön kezelésének igényét. Ezzel sem tudok egyetérteni, egyszerűen azért, mert mind a ketten a társadalombiztosítási járulékok rendszerének kezelői, mind a ketten olyan társadalombiztosítási célokat szolgálnak, amelyet egy hovatovább egységes járulékrendszerben kezelünk. Ha már egyszer a kormány-előterjesztésben a kormány döntésének következtében benne vannak a nyugdíjas-egyesületek mint civilszervezetek, ennek analóg módjára ugyan miért ne lehetnének benne azok a betegjogi szervezetek, amelyek tulajdonképpen jogi, társadalmi helyzetüket tekintve semmiben sem különböznek azoktól a nyugdíjas-egyesületektől, amelyek a civil szféra résztvevői.
(20.10)
Szociális választás: szerintem a választás jelzők nélkül működik egy demokráciában. Tehát az, hogy szociális választás, számomra értelmezhetetlen dolog, nem is nagyon tudok vele mit kezdeni.
Újabb kérdés - ez is talán Hegyi Gyula képviselőtársamban fogalmazódott meg -, hogy miért kellenek a helyi önkormányzatok mint résztvevők. Ennek háromféle oka is van, kedves Hegyi Gyula képviselőtársam: az egyik az, hogy a helyi önkormányzatok - amelyek tulajdonolják az egészségügyi intézmények java részét - azok, amelyek az egészségügyi alapellátásért az önkormányzati törvény értelmében felelnek; és a helyi önkormányzatok azok, amelyek talán a legnagyobb legitimitással rendelkeznek azoknak a szervezeteknek az esetében, amelyeknek itt esetleg delegálási joguk lehet, hiszen a helyi önkormányzatok - teljesen legitim módon - a helyi közösségeket képviselik, és általános választások útján jönnek létre.
A miniszter úrtól örömmel hallottam, hogy kompromisszumkész a jövőre nézve is; és azzal már egy kicsit vitatkoznék, hogy lehetséges és szükséges kompromisszumként definiálta, határozta meg a beterjesztett javaslatot. Azzal a részével, hogy szükséges kompromisszum, egyetértek, de hogy ez legyen az egyetlen lehetséges megoldás, ezzel vitatkoznék - pontosan az előzőekben általam elmondottak alapján. És azért nem lehet, miniszter úr, elfogadni a 4 főnél több esetleges önkormányzati részvételt, mert a szándékunkkal semmiképpen sem találkozik, tehát nem képes megfordítani azt az arányt, ami 50 százalékos arányként felfogott a mi beterjesztett javaslatunk szerint. Tehát azt kell mondjam, ez amolyan "cumi ceci" tabletta, tehát nem igazán orvosolja mindazokat a gondokat, amiket mi szeretnénk orvosolni.
Az, hogy esetleg az összeférhetetlenség mint kapcsolódó módosító indítvány elképzelhető, hogy a mi meglátásunknak megfelelően vagy ahhoz hasonlóan alakul: ennek nagyon örülök és minden bizonnyal bizottsági kapcsolódó indítvánnyal el is intézhető.
Végül mint koalíciós kormánypárti képviselő, feltétlenül lehetségesnek és szükségesnek tartom a kompromisszumot, mert feltétlenül fontos, hogy ez meglegyen; de ugyanakkor azt is nagyon fontosnak véljük, hogy megfogalmazzuk önálló frakcióként a parlamentben, mi hogyan szeretnénk felállítani a biztosítási önkormányzatokat. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
