SELMECZI GABRIELLA
SELMECZI GABRIELLA
SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Én, illetve a Fidesz-Magyar Polgári Párt elképesztőnek tartjuk azt, hogy önök a törvényjavaslat kapcsán önkormányzatokról és önkormányzatiságról beszélnek. Én nem igazán hallottam még olyan rendszerről, olyan szisztémáról, amikor önkormányzatokat úgy hozunk létre, hogy egy egyszeri, valamikori választás alapján delegálunk ezekbe a bizonyos testületekbe.
Való igaz, hogy '93-ban a tb-önkormányzatok egyik oldalát, méghozzá a munkaadói oldalt delegálással hozták létre - akkor sem értettünk egyet ezzel a felemás és kissé torz rendszerrel. De ne felejtsük el, ha megnézzük az akkori, az 1993-as jegyzőkönyveket, akkor azt lehet kibetűzni belőlük, hogy a munkaadói oldalon azért hoztak létre akkor delegálásos rendszert, mert még fejletlen volt, nem volt kialakulva a munkaadói oldal. Ez egy mellékes megjegyzésem egyébként, szerintem a mai napig sincs kialakulva a munkaadói oldal. No de erre hivatkozva, hogy '93-ban delegálással hozták létre az egyik oldalt, ezért most, '97-ben is delegálással hozzuk létre nemcsak az egyik, hanem a másik oldalt is, hát nekem ez kissé logikátlan.
Az én fejemben, illetve a történelem alapján, ha megpróbáljuk elemezni, mi az, hogy önkormányzat, mi az az önkormányzatiság, akkor nagyon egyszerűen és nagyon tömören azt tudnám mondani erre, hogy az állampolgárok, a választópolgárok választott képviselők útján próbálják érvényesíteni az érdeküket. Ennek pedig az a rendje, hogy bizonyos idő után politikai felelősséggel tartoznak ezek a bizonyos választott képviselők, hiszen politikai felelősségük csak úgy tud érvényesülni. Ezeknek a képviselőknek számot kell adniuk a választópolgároknak. Szerintem nem működik, és az nem a demokrácia egyik alappillére, hogy egyszer, valamikor megválasztják őket, aztán bebetonozzuk ezeket az eredményeket.
Többször elmondtuk az általános vitában is, hogy '93-ban az egyik szakszervezeti vezető a tb-önkormányzati választásokat és azok eredményét a demokrácia eredményének és a demokrácia győzelmének minősítette. Akkor is és most is feltesszük a kérdést: akkor ez a bizonyos választás csak egy egyszeri, megismételhetetlen győzelem volt?
Tehát röviden: ha önök önkormányzatiságot akarnak, önkormányzatokról beszélnek és úgy döntenek, hogy a két alapot, a tb-alapokat önkormányzatok útján igazgatják, akkor véleményünk szerint valós önkormányzatokat kell létrehozni, és ennek a legbiztosabb módja az, ha kiírják a tb-választásokat.
Természetesen a mai nap most már tudjuk, hogy erre idő nincs. Tb-önkormányzati választásokat kiírni nem lehet úgy, hogy amikor lejár az önkormányzati képviselők mandátuma, akkor egy új testület lépjen a helyükbe. Én persze nem teszem azt a naiv kijelentést, hogy a kormány, illetve a kormánypárti képviselők elfelejtették, hogy mikor jár le a tb-önkormányzati képviselők mandátuma; valószínűsíthető, hogy valami más ok volt a döntés mögött, mégpedig a mögött a döntés mögött, hogy egyfelől elhúzták az időt, elég későn terjesztették be ezt a bizonyos törvényjavaslatot, másfelől pedig szóba sem kerültek a választások, illetve szóba sem került az, hogy választások útján hozzák létre a két, önök által önkormányzatnak nevezett testületet.
Én nem is szeretnék egyébként belemenni abba a vitába, hogy vajon a mai önkormányzatok és a jövő önkormányzatai milyen módon fogják, milyen mértékben fogják lefedni a biztosítottakat. Föl sem merem tenni azt a kérdést, hogy akár egy bővített testület esetén - amit az SZDSZ javasol - például az én érdekeimet ki fogja képviselni az önkormányzatokban, pláne akkor, ha még beteg sem leszek, és egészséges. Ez egy megjegyzés volt Bauer Tamás képviselőnek.
Problémás tehát az, hogy ki van a két oldalon. Problémás az, hogy a szakszervezetek hány taggal rendelkeznek, mennyire fedik le a munkavállalói oldalt, és még problémásabb a munkaadói oldal. Hol vannak például azok az egyéni vállalkozók, kiskereskedők, akik se nem szakszervezeti tagok, se nem tagok egyik munkaadói szervezetben sem? De nem szeretném folytatni ezt a sort. Rengeteg probléma van ezzel a törvényjavaslattal.
Egyetértek azokkal a képviselőkkel, akik azt mondják, hogy elég faramuci a helyzet akkor, amikor a törvényjavaslat részletes vitájában koncepcionális kérdésekről vitatkozunk. Furcsa a helyzet, a kormánypárti képviselők sem egyeztek meg koncepcionális kérdésekben. Egyetértek azzal, hogy itt nem klasszikus részletes vita folyik, hanem tulajdonképpen vita folyik eleve arról a koncepcionális kérdésről, hogy milyen módon, milyen technikákkal működtessük a tb-alapokat.
Nem eldöntött még, legalábbis úgy tudom, hogy milyen típusú reform lesz a két alapnál, milyen típusú reform lesz a nyugdíjnál, milyen típusú reform lesz az egészségügynél, illetve a héten megkaptuk a nyugdíjreformról szóló törvényjavaslatot, a tervezetet. De szerintem időrendben először a két alap reformjának kellene bekövetkeznie, és utána kellene arról beszélni, hogy tényleg valójában hosszú távon koncepcionálisan hogyan fogjuk igazgatni a két alapot.
Éppen azért, mert úgy érezzük, hogy nincs kiforrott, kialakult vélemény a két alap működtetése kapcsán, ezért nyújtottuk be azt a javaslatot, amelyet én már többször indokoltam. Ez a javaslat nem is igazából új, hiszen '91-ben és '93-ban is beszélt már a Magyar Országgyűlésben a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója erről a megoldásról. Ez átmeneti megoldásként is funkcionálhat, de funkcionálhat hosszabb távon is ez a bizonyos megoldás, hogy felügyelőbizottságok felügyeljék és igazgassák a két alapot.
S végül zárszóként - de lehet, hogy ezzel kellett volna kezdenem - tényleg feltenném azt a kérdést, hogy mennyire töltötték be funkciójukat, mennyire váltották be a hozzá fűzött reményeket az önkormányzatok, a két társadalombiztosítási önkormányzat. Röviden csak annyit mondanék önöknek, ha megnézzük a '93-as, illetve a '91-es vitáknak a jegyzőkönyveit, akkor ilyenek derülnek ki belőlük, hogy társadalombiztosítási önkormányzatokat például azért kell létrehozni, hogy sokkal hatásosabban, hatékonyabban, erőteljesebben legyen képviselve a biztosítottak érdeke.
(20.40)
Például létre kell hozni társadalombiztosítási önkormányzatokat azért, hogy átláthatóbb legyen a gazdálkodás. Ha csak ezt a két pontot nézzük, akkor is feltehetjük fel a kérdést: vajon mi valósult meg ezekből. Lehet, hogy a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat háza táján nem volt annyi botrány. Zárójelben hozzáteszem, hogy ezt még nem is vizsgáltuk, bár a költségvetési bizottságban van egy albizottság - ha jól tudom -, amely egy bejelentésre vizsgálja a Nyugdíjbiztosítást Önkormányzat vagyonügyeit. Nem tudom, mi ennek a vizsgálatnak az eredménye, hiszen nem hozták még nyilvánosságra, mindenesetre kíváncsian várom. Visszatérve megjegyzésem első részére, a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatnál azért igazából olyan típusú mozgástér nem is volt, amely klasszikus értelemben önkormányzati működés mozgástere lehet. Törvények határozzák meg, hogy mennyi járulékot kell befizetni. Törvények határozzák meg azt, hogy ezeket a járulékokat mire kell kifizetni. Igazából ennek a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatnak olyan nagyon nagy ügyekben nem kellett döntést hoznia. Szerintem klasszikus értelemben - ha összehasonlítjuk egy települési önkormányzattal - nem tudott önkormányzati tevékenységet kifejteni.
Az Egészségbiztosítási Önkormányzatról most, a részletes vitában nem akarok beszélni, hiszen a vizsgálóbizottság egyéves működése, valamint a parlamenti vita során elmondta azokat az igen súlyos problémákat, amelyek a működésével kapcsolatban felmerültek.
Tehát röviden: képviselőtársaim figyelmébe ajánlom azt a fideszes javaslatot, amelyet a parlament szociális és egészségügyi bizottsága nem támogatott, csupán egyharmadnyi támogatást kapott, de meggyőződésem, hogy ez egy jó átmeneti javaslat lehetne.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)
