UNGÁR KLÁRA
UNGÁR KLÁRA
UNGÁR KLÁRA (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én az összefoglaló jelentés 60. pontjában szereplő, Schwarcz Tibor-féle javaslattal kezdeném fölszólalásomat.
Ennek a javaslatnak az a tartalma, hogy amikor az önkormányzat testülete nem tud ülésezni, akkor átmenetileg egy úgynevezett koordináló tanács működjön és lássa el azokat a feladatokat, amelyeket egyébként más esetben magának az önkormányzatnak - az eredeti beterjesztés szerint 36 delegáltnak, most, az utóbbi időben már 48 főre duzzadni látszó testületnek - kellene ellátni.
Tényleg, nevezzük néven a gyermeket: ez a módosító indítvány az eredeti beterjesztéshez képest visszalopja, visszacsempészi az elnökséget. Miért nagyon nagy baj ez? Azért nagyon nagy baj, mert minden, a beterjesztés környékén kialakult megállapodást ezzel, azt gondolom, a kormány fölrúgott. Ugye, az Érdekegyeztető Tanácsban abban állapodott meg, hogy az Érdekegyeztető Tanácsban részt vevők kerülnek majd be a testületbe - az Érdekegyeztető Tanácsban ma a helyi önkormányzatok nincsenek benne. Egyébként helytelenül nincsenek benne, hiszen igen-igen sok járulékfizető dolgozik a helyi önkormányzatokban és intézményeikben.
De a kormány eredeti beterjesztéséhez képest nem csak arról van szó, hogy 48 főre növekszik ez a testület, hanem arról is szó van bizony, hogy az az elnökség kerül vissza, amely elnökséggel kapcsolatban - és itt a parlament tényleg csak az egyik önkormányzat tevékenységét vizsgálta, a másikét még nem, vagy nem került még rá sor, vagy még nem volt ilyen javaslat és ezért nem vizsgálta - az Egészségbiztosítási Önkormányzatban a jogsértések, a törvénysértések gyakorlatilag mind az elnökséghez kapcsolódnak.
Csak a legutóbbi idők egy-két történetét idézném föl, amikor is az apparátus aláír olyan bérleti szerződést, amelyet később az elnökség egyik tagja - a közgyűlés fölhatalmazása nélkül - az önkormányzat tulajdonában lévő, egyébként az elnökség által részvénytársasággá átalakított cégbe akar beapportálni. Hogy világos legyen a történet: a Club Aligába akarják azt a Wesselényi utcai székházat beapportálni, amelyre ma már félmilliárd forintot kellett költeni, hogy használható épület legyen, és amely Fiumei utcai épület kiváltására egyébként az ingyenes vagyonjuttatás során már megkapott az önkormányzat másik két házat.
Ez azonban csak a legutóbbi időben olvasható történet, de az ember előveszi az újságot, és azt látja, hogy tulajdonképpen kifizettek, sőt a karbantartásra és működtetésre is kifizettek - szoftverre, vényellenőrzési rendszerre - az önkormányzatban pénzt, amelyről kiderül, hogy be sem lehet bizonyítani, hogy működik-e vagy sem, hiszen nincs is bent a házban. Aztán kiderül, hogy adatvédelmi szempontból olyan adatok kellenek ehhez a szoftverhez, ami elég sok egyéb törvényt sértene.
Tehát visszacsempészni egy elnökséget, amikor nem az önkormányzatiság megkérdőjelezéséről van szó, de arról biztosan, hogy az elnökség sem nem rendelkezett az eddigi törvények alapján, sem a beterjesztett javaslat szerint nem lenne helyes, ha olyan jogosítványokkal rendelkezne, amiről tudjuk, az egyetlenegy vizsgálat alapján tudjuk és bátran állíthatjuk, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, sőt valóságos törvénysértéseket állapított meg a parlament a vizsgálóbizottság jelentése után egy parlamenti határozatban, azt hiszem, nem lenne helyes. Semmilyen feltétellel nem elfogadható egy olyan elnökség visszahozása, amely elnökségnek nyilvánvaló, hogy nem az ellenőrzés és nem is az apparátus irányítása lenne ez esetben - az eddigi gyakorlat szerint - a fő tevékenysége, hanem a vagyongazdálkodás.
Tényleg csak egy nagyon rövid lábjegyzetet, egy megjegyzést szeretnék Hegyi Gyulához intézni. Remélem, ebben a Házban a következő hónapokban nagyon sokat fogunk a magán-nyugdíjrendszerről, illetve a nyugdíjreformról beszélni, de azt gondolom, azt ma egy önkéntes pénztár vagy egy magánbiztosító nem engedhetné meg magának, hogy három-négy év alatt a kintlévőségei a négy-ötszörösére duzzadjanak, és ebből következően nagyon komoly károk érjék mindazokat, akik a szolgáltatásból, illetve a nyugdíjból részesülnének; piaci körülmények között ezt senki nem engedhetné meg magának szankciók nélkül, amit ez a két önkormányzat, ezen belül is az Egészségbiztosítási Önkormányzat, amely a behajtásért felelős volt, megengedett magának. Nos, nem azért nem hajtották be a kintlévőségeket, mert nem szeretik behajtani, hanem azért, mert alapvetően olyan konstrukciót hozott a Ház létre, amelyben ellenérdekeltek voltak, lévén, hogy a munkavállalókat meg a munkaadókat képviselték, tehát sem munkahely megszüntetésében, sem csődeljárásban, sem fölszámolásban nem voltak érdekeltek.
És ebből következik, csak ebből az egy példából, ebből az egy anomáliából következik, hogy a koncepciót kellene újra végiggondolnunk. Azzal, hogy a járulékfizetőket képviseli az önkormányzat és hogy ez delegálás útján történik, nincs baj. De hogy a járulékot a munkaadó fizeti ki a munkavállaló helyett, ez egyszerűen így alakult ki Magyarországon! Abban a pillanatban, ha végiggondoljuk, hogy mi a járulék: az a bér terhe - tehát igazából a munkavállalónak kellene kifizetni. Magyarországon úgy alakult a dolog, hogy egy nagy részét a munkaadó fizeti a kifizetett bérek után, de ez a bér járuléka, ez a bér társadalombiztosítási terhe. Technikailag meg lehetne oldani egyébként, hogy a bérhez hozzátesszük - ez egy bruttósítást jelent. Egyébként a szakszervezetek egy vagy két évvel ezelőtt - azt hiszem, két évvel ezelőtt - ezt a javaslatot meg is tették. Ez lenne az, amihez igazából egy társadalmi, egy szociális partnerekkel történő egyezségre volna szükség, hiszen bérbruttósítás a személyi jövedelemadó bevezetése idején történt meg egyszer Magyarországon, egy kicsit könnyebb körülmények között, tehát mindenféle Moncloa-szerű paktumok nélkül is működött, hiszen gyakorlatilag 90-95 százalékban állami tulajdonban voltak a gazdálkodóegységek.
Ehhez tényleg kellene egy érdekegyeztetés a szociális partnerekkel, de tudni kell, hogy a munkaadó csak kifizeti, de igazából a munkavállaló bére után fizeti ki, ez tehát a munkavállaló terhe. Az emberről, az állampolgárról, a járulékfizetőről van szó, ezért meg kell próbálni olyan szisztémát vagy olyan rendszert kialakítani, ahol az állampolgár jelenik meg. Ha tényleg lemegyünk a koncepció mélyére, akkor bizony az állampolgárt kellene megjeleníteni. Itt élcelődünk ezzel, hogy egészségest és beteget is meg kell jeleníteni - az állampolgárt kell megjeleníteni; azt, hogy ki fizet helyettük, illetve technikailag ki utalja át a pénzt, ez nem egy valóságos megközelítési mód. És az állampolgárok minél nagyobb részvételét kellene ebben a rendszerben biztosítani, azért, mert a tb-önkormányzatoknak - vagy bármilyen, akár felügyelőbizottságról van szó, bármilyen intézményrendszert építünk ki - a felügyelet és az ellenőrzés volna a dolga. Eddig is az lett volna.
Azt, hogy egyébként az egyik tb-önkormányzat elnöksége fő tevékenységként mással foglalkozott, nevezhetjük a jelen lévő szereplők alkalmatlanságának. De ma olyan rendszert kellene kiépítenünk, ahol mindegy, hogy beteget vagy egészségest, vagy éppen betegeket vagy éppen egészségeseket, gyereket, időset, fiatalt, dolgozót képvisel, de az állampolgár képviselete minél nagyobb.
Erre természetesen az SZDSZ gondolatain, ötletein kívül lehetnek még más javaslatok is, de az biztos, hogy ha munkaadó és munkavállaló van jelen, akkor nem történik a járulékbehajtás gyorsabban. Ha visszacsempésszük az elnökséget, akkor ugyanazokra a botrányokra számíthatunk, amilyenek az elmúlt időszakban voltak; és nem is a botrány az érdekes, nem arról van szó csupán, hogy a politikai felelősséget utána majd a miniszter úrnak és a kormánynak kell az elhangzó interpellációk során akarva-akaratlanul magára vennie, hanem arról van szó, hogy nagyon sok pénz folyik ki abból a két rendszerből, ahol egyébként minden ellátott és jogosult jogosan mondja azt, hogy nem színvonalas és nem elégséges az ellátás.
(21.00)
Kihasználva ezt a felszólalási lehetőséget, egyetlenegy megjegyzést szeretnék Szabó Lajos Mátyásnak tenni, méghozzá eléggé felháborodva. Minden helyi önkormányzat nevében szeretném visszautasítani azt a vádat, hogy olyan törvénysértések és olyan anomáliák történtek 3200 önkormányzatnál Magyarországon, mint a tb-önkormányzatnál. Nem történtek. Ott a helyi önkormányzatokban - lévén hogy ellenzék is van és állampolgárok és meghallgatások és közmeghallgatások és beszámolások - ennél sokkal-sokkal, méreteiben és arányaiban sokkal kisebb törvénysértések esetén a falu, a város, a megye fölzúdult azért, mert valóságos társadalmi kontroll volt. Ami a tb-önkormányzatoknál pazarlásban, nem ellenőrzésben, vagyongazdálkodásban megtörténhetett, az mind azért van, mert valójában őket, akiknek ellenőrizni kellett volna, senki semmilyen formában sem ellenőrizte, és bizony ezek a helyzetek megteremtik azt, hogy szabad a gazda, saját birtokukként, saját tulajdonukként kezelték az ott levő vagyont.
Tehát szeretném visszautasítani az összes magyar helyi önkormányzat nevében azt, amit Szabó Lajos Mátyás vélelmezett és feltételezett róluk. Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
