DR. KUTRUCZ KATALIN
DR. KUTRUCZ KATALIN
DR. KUTRUCZ KATALIN (MDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Sokadik felszólaló lévén kicsit nehéz helyzetben vagyok: erről a törvényjavaslatról az előttem szóló kormánypárti és ellenzéki képviselő urak és hölgyek szinte minden rosszat elmondtak már. Tulajdonképpen mindenki két dologban értett egyet. Az egyik egy ténykérdés, hogy a törvényjavaslatból előbb-utóbb törvénynek kell lennie, hiszen az Alkotmánybíróság határidőt szabott, és ez június 15-én lejár. A másik kérdés, amelyben elég nagy egyetértés tűnt: ez a törvényjavaslat egy bizonyosfajta keveredést tartalmaz. Keverednek benne az alkotmányjogi és az egyéb jogi elemek, különös tekintettel a köztisztviselők jogállására és bizonyos munkajogi elemekre.
(13.50)
Azt hiszem, ebben - és hogy ez a keveredés meglehetősen szerencsétlen - majdnem mindenki egyetértett. Ezzel én is teljes mértékben egyetértek, és nem szeretném megismételni mindazt, amit képviselőtársaim elmondtak, ezért engedjék meg nekem, hogy ebben a körben inkább kicsit részleteknek látszó dolgokról beszéljek - ez is csak azt bizonyítja, hogy ez a törvényjavaslat ezen a területen mennyire hibás.
"A törvény hatálya - azt mondja - kiterjed a miniszterelnökre, a miniszterekre, a politikai és a közigazgatási államtitkárokra, valamint a helyettes államtitkárokra (a továbbiakban együtt: állami vezetők)." Tehát eszerint állami vezető a miniszterelnök, a miniszter, a politikai államtitkár, a közigazgatási államtitkár és a helyettes államtitkár. Arról csak érintőlegesen szólok, hogy ezek után - ezt már Dávid Ibolya említette - az 54. §-ba, amikor a törvényjavaslat leírja, hogy az állami vezető kormányvárót használhat, meg K-vonalat, meg egészségügyi ellátásra is jogosult, belekeveri, csak úgy félkézről azt, hogy egyébként a kormány meg meghatározott feladatok ellátására kormánybiztost is kinevezhet. Hogy ez hogy kerül pont ide, azt nem tudom pontosan megmondani, és azt sem, hogy ez a kormánybiztos kicsoda - a közigazgatás része vagy politikai vezető. A törvény hatályát meghatározó 1. § szerint a törvény hatálya rá nem terjed ki, mégis benne van valahogyan - gondolom, majd itt, a vita során eldől, és valaki megmondja, kicsoda. Ez annál is inkább érdekes, mert valóban állandó gyakorlat most már, hogy képviselőket neveznek ki kormánybiztossá, és nem egészen biztos, hogy ez szerencsés.
Abból, hogy ez az "állami vezető" fogalom, ami, nem tudnám pontosan megmondani, hány évtizedes, mindenesetre több évtizedes, él tovább... És nagyon szépen kérem, ne tessenek nekem erre azzal válaszolni, hogy ez már az előző ciklusban is így volt, mert ha az előző ciklusban valami nem lett tisztázva, az nem jelenti azt, hogy a következőben nem kell rendbe tenni, tehát ne visszafelé nézzünk, hanem próbáljunk előrenézni! Szóval az alapvető hibának én azt tartom, hogy itt, ebben a javaslatban nem sikerült kettéválasztani a politikai és a közigazgatási szférát. Lehetséges, hogy ennek az az oka, hogy nem lett volna szabad egy törvényben szabályozni ezt a kétfajta területet, tehát összekeverni a közigazgatási és a politikai szférát. Ugyanis ebből az összekeveredésből nagyon furcsa dolgok származtak.
Engedtessék meg nekem, hogy felolvassam a törvényjavaslat 2. §-át, így szól, nem hosszú: "Miniszterelnökké megválasztható, illetőleg egyéb állami vezetővé kinevezhető minden büntetlen előéletű, választójoggal rendelkező magyar állampolgár." - eddig az első mondat. A második mondat: "A közigazgatási államtitkári, valamint a helyettes államtitkári kinevezés feltétele még a felsőfokú iskolai végzettség, valamint, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a közigazgatási szakvizsga vagy azzal egyenértékű képesítés.". Ha ezt a két mondatot le akarom magyarra fordítani, akkor ez a következőt jelenti: a miniszterelnök analfabéta is lehet... (Dr. Avarkeszi Dezső és dr. Kis Zoltán: Igen!), a helyettes államtitkár az más, annak szakképesítéssel kell rendelkeznie. Én tudom, hogy a világ talán minden országában így van ez, de, tisztelt képviselőtársaim, ez így, együtt, egyben leírva nagyon abszurd! És ez annak a következménye, hogy egy törvényjavaslatban lettek szabályozva talán össze nem illő dolgok.
A mentelmi joggal kapcsolatos kifogásokat képviselőtársaim már elmondták, ehhez képest én csak egyet fűznék hozzá: ha a miniszterek vonatkozásában az ügy a köztársasági elnökhöz tartozik, és ugyanez van az összeférhetetlenségre, akkor - miután törvény adja a köztársasági elnök úr hatáskörét, a törvény ad újabb hatáskört a köztársasági elnöknek -, értelemszerűen érvényes az alkotmánynak az a passzusa, hogy a miniszterelnöknek vagy az illetékes miniszternek az ellenjegyzése szükséges. Végig kellene gondolni, hogy milyen kavarodás származhat ebből, és hogy adott esetben ki az illetékes miniszter - a miniszterelnök, az egy másik történet.
Szerencsétlenül keverednek aztán ezek az elemek, és ez megmutatkozik a törvényjavaslat egyéb részeiben is. Engedjenek meg nekem egy példát! Azt mondja a 17. § (2) bekezdése, hogy "a miniszternek a megbízatásával összefüggésben okozott kárért a minisztérium a Ktv. 71. § (2) bekezdésének rendelkezései szerint tartozik felelősséggel". Itt tehát arról van szó, hogy a miniszter szenved kárt, és a minisztériumnak kell - a meghatározott szabályok szerint - kártérítést fizetnie.
Én vettem magamnak a fáradságot, és megnéztem a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény 71. §-ának (2) bekezdését. Ez a (2) bekezdés - itt is látszik a keveredés és az abszurditás - felsorolja a munka törvénykönyvének azt a 30-40 szakaszát, amelyeket egyébként a köztisztviselők vonatkozásában is alkalmazni kell. Végignéztem, hogy most akkor mégis melyik lehet ezek közül, mert nyilvánvalóan nem mindegyik, hiszen, gondolom, a szakszervezetekre vonatkozó munka törvénykönyvi szabályok meg az érdekegyeztetésre vonatkozóak azért talán nem ide tartoznak. Találtam benne olyat, ami, úgy tűnik, ideillik, mert a kártérítésre vonatkozik; és akkor tessenek nézni az abszurd helyzetet!
Azt mondja ez a törvényjavaslat, hogy a miniszterek vonatkozásában munkáltatónak a miniszterelnököt kell tekinteni. Tehát a miniszterelnöknek vannak meg azok a jogai, amelyeket a munka törvénykönyve a kártérítés kapcsán szabályoz. Tessék nekem megengedni, hogy ismertessek egy szabályt! Azt mondja, hogy "a munkáltatót felelősség terheli a munkavállaló munkahelyre bevitt tárgyaiban, dolgaiban bekövetkezett károkért". Ezt a munkáltató úgy tudja csökkenteni, hogy például elrendelheti az öltözőben való elhelyezését ezeknek a tárgyaknak, sőt korlátozhatja bizonyos dolgok munkahelyre való bevitelét, és ha ezt megtette, akkor a munkáltató nem felel a károkért. Ugye, vicces a miniszterelnöknek ilyen jogosítványokat adni a miniszterekkel kapcsolatban? Nem valószínű, hogy a miniszterelnök úr, bármelyik miniszterelnök úr valaha is élne ezzel a szabállyal, de talán nem kellene belekeverni ilyen kisszerű dolgokat a miniszterek jogállásáról szóló törvénybe! Azt hiszem, hogy ez - hogy mondjam - kicsit nagyobb léptéket igényelne.
Aztán ez a törvényjavaslat bizonyos mértékig - hogy mondjam - kisstílű. Ha nekem meg tudná mondani valaki, hogy miért kell például a miniszterelnöknek vagy a minisztereknek nyelvpótlék, ami egyébként felsőfokú vizsgánál az illetményalap 40 százaléka, középfokú vizsgánál 30 százaléka! Én nem hiszem, hogy a miniszterek igényt tartanak erre. Biztos, hogy ebbe a törvényjavaslatba ezt a szabályt be kellett tenni? Én azt hiszem, hogy jobban végig kellett volna ezt gondolni.
Sokan kifogásolják az összeférhetetlenséggel kapcsolatos szabályokat - valóban kifogásolhatóak. Kifogásolható az, hogy a köztársasági elnöknek van valamiféle jogosítványa ezen a területen a miniszterekkel kapcsolatban. Tisztelt képviselőtársaim, itt van nálam a '48-as III. törvény - mármint az 1848-as III. törvény -, aszerint is a király nevezett ki, de azért egyébként az Országgyűlésnek voltak jogosítványai a miniszterekkel kapcsolatban, és nem a köztársasági elnöknek.
De ami talán a legabszurdabb szabály - és engedjék meg nekem, hogy még erről beszéljek -, az a szabály, amely a 3. § (2) bekezdése és a 4. § (2) bekezdése a) pontjának az összefüggésében állapítható meg. Ez látszólag egy részletkérdés, és talán nem is ellenzéki képviselőnek kellene ezt elmondania, de miután ez a törvény a következő kormányra is és a mindenkori magyar kormányra, a mindenkori magyar kormány minden tagjára és a mindenkori miniszterelnökre vonatkozik, engedjék meg nekem, hogy azt mondjam: ezt a szabályt feltétlenül ki kell hagyni, meg kell változtatni ebben a körben!
Miről is van szó? A 3. § az összeférhetetlenség eseteit határozza meg, egyébként javarészt nagyon jó, ezzel semmi probléma nincsen. Van azonban egy olyan szabály - és itt megint abból adódik a probléma, hogy az összes állami vezetőre vonatkozik a szabály, tehát nemcsak a közigazgatásban dolgozókra, hanem a miniszterekre és a miniszterelnökre is -, amely azt mondja, hogy "az állami vezető nem folytathat olyan tevékenységet, amely hivatalához méltatlan".
(14.00)
Egyébként tartalmilag ezzel a szabállyal, úgy gondolom, mindannyian a lehető legteljesebb mértékben egyetérthetünk. Csakhogy ez egy összeférhetetlenségi szabály.
Most mit mond ugyanakkor a miniszterelnökről, a miniszterelnök összeférhetetlenségéről? A miniszterelnök esetében bármely országgyűlési képviselő írásbeli indítványára, az összeférhetetlenségi ügyekkel foglalkozó bizottság véleményének kikérése után az Országgyűlés határoz. A határozat felől semmi kétségem nincsen, de azért tessenek egy kicsit elgondolkodni ezen! Ha valamelyik országgyűlési képviselőnek, a 386 közül bárkinek az a véleménye, hogy a miniszterelnök hivatalához méltatlan tevékenységet folytat - és erre bizony, ha jól végiggondolják, megvan az esély -, akkor bármely képviselőnek az írásbeli indítványára, igaz ugyan, hogy az ilyen ügyekkel foglalkozó bizottság véleményének kikérése után, de az Országgyűlés köteles foglalkozni. Végiggondolták Önök, hogy az elkövetkezendő egy évben, mondjuk, hány ilyen írásbeli indítvány érkezhet meg a Házhoz, és hogy hány ilyen írásbeli indítvánnyal kell majd a Háznak foglalkoznia? És ha ez a törvény így lesz, a mindenkori magyar miniszterelnök milyen méltatlan támadásoknak lehet kitéve?
Úgy gondolom, ez is annak a szerencsétlen helyzetnek a következménye, hogy itt, ebben a javaslatban összekeveredik a közigazgatási szféra és a politikai szféra. Én is szívesen javasolnám azt, amit Dávid Ibolya az előbb javasolt - de félek attól, hogy ez nem járható út -, hogy a kormány átdolgozásra kérje vissza ezt a javaslatot, próbálja meg kigyomlálni belőle ezeket az anomáliákat, és egyeztessen a koalíciós partnerrel; mert ahogy a mai felszólalásokat elnéztem, ebből kétharmad nem lesz, ha itt valamiféle változás nem történik. És akár van alkotmánybírósági döntés, akár nincsen, ha nincsen megegyezés, akkor itt június 15-éig törvény sem lesz, tehát itt valamit kellene csinálni.
De ha a kormány nem vonja vissza átdolgozásra, bár lehet, hogy az lenne a legegyszerűbb, mert még mindig tisztességesebben lehetne szétválasztani a dolgokat, mint abban az esetben, ha képviselői indítványokkal bombázzuk, mert azért ha a képviselői indítványok túl nagy számúak, akkor azt be kell vallanunk, hogy nemcsak javításra alkalmasak, hanem bizonyos további rendezetlenségek felkeltésére is. De úgy gondolom, hogy ha a kormány nem kéri vissza átdolgozásra ezt a javaslatot, és nem teszi meg a szükséges javításokat - részben a koalíciós partnerrel történt egyeztetés után is -, akkor pedig fel kellene állítani egy csapatot, amelyik szisztematikusan végignézi ezt a javaslatot, és legalább a koalíció egymással egyetértésben megpróbál csinálni ebből a javaslatból egy koherens egészet, mert lehet, hogy ez így alkalmazható lesz, de nagyon sok bajt fog okozni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
