DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az ellenzéki oldalról Varga László képviselőtársunk helyezte tágabb összefüggésbe ezt a kérdést, jóllehet úgy érzem, nem a helyes következtetést vonta le ebből; pedig ez az a keret, amiben nekünk szemlélnünk kell a magyar-szlovák alapszerződést, vagy részben szemlélnünk kell. Hiszen az, ami ma történik Párizsban, egy hosszú útnak egy fontos állomása, s amely Madridban éri el Magyarország számára azt a fontos pillanatot, amikor Magyarországot az elsők egyikeként a NATO tagjává teszik. Ha felidézzük ennek a történetnek minden állomását, akkor tudjuk, hogy a magyar-szlovák alapszerződés egy fordulópont volt Magyarország nemzetközi megítélésében, és azon az úton, amin elkezdtünk menetelni ennek a kormánynak a vezetésével, irányításával a NATO-csatlakozás felé.
De nem szabad megfeledkezni arról, hogy milyen örökséget kaptunk meg, tisztelt képviselőtársaim, és ez különösen szól azokhoz, akik korábban kormányzati tisztséget viseltek. Én nagyon jól emlékszem arra, hogy amikor '94 nyarán első, egészen pontosan második hivatali napomat töltöttem a Külügyminisztériumban, egy meghatározó európai hatalom, külügyi diplomácia második embere tett nálam látogatást, akkor igen komoly kétségeknek adott hangot azt illetően, hogy például a magyar-szlovák vitában Magyarországot milyen mértékig terheli felelősség. Bizony, tisztelt képviselőtársaim, akkor nagyon sokan úgy gondolták egy kicsit távolabbról, hogy itt két veszekedő szomszédról van szó, akikre egyformán nehezedik ennek a súlya és a felelőssége.
Innen jutottunk el odáig, hogy ma senki nem vonja kétségbe azt, hogy Magyarország szándékai tiszták és őszinték, hogy Magyarország mindent megtett azért, hogy a kapcsolatait rendezze. Ha nem sikerült eredményeket elérni, azt senki fel nem róhatja Magyarországnak, a magyar Külügyminisztériumnak, a magyar diplomáciának és azoknak a képviselőknek, akik tiszta szívvel támogatták ezeket az őszinte törekvéseket.
Tudniillik gyakran mondják azt, hogy ez egy rossz alapszerződés, tisztelt képviselőtársaim. De mégis, nagyon gyakran hivatkoznak ebben az épületben erre az alapszerződésre: számon kérik rajtunk, hogy vajon miért nem valósult meg ez vagy az a rendelkezése. Itt nyilvánvalóan ellentmondás van, hiszen ők rossznak tartják ezt az alapszerződést, és most sem akarják megszavazni: akkor miért gondolják azt, hogy ezt érvényesíteni lehet, és miért kérik rajtunk számon? Nyilvánvalóan azért, mert tudják, hogy maga az alapszerződés nem rossz: a helyzet rossz, tisztelt képviselőtársaim! A helyzet valóban rossz, de nem miattunk rossz ez a helyzet; mi mindent megtettünk, és mi a történelem, a magyar nemzet előtt tisztán tudjuk vállalni azt, amit ezen az úton eddig tettünk.
Minden, ami ebben az ügyben történt és rossz volt, az a másik fél számláját terheli; kétségtelen - és erre utalt Molnár Gyula képviselőtársam - Szlovákiának az alapvető problémái demokráciaproblémák: nem a kisebbségekkel van alapvetően baj, hanem a demokráciával, ezt mind a nyugati országok, mind mi is számtalan alkalommal kifejezésre juttattuk. Az eszközeink nem mondanám hogy korlátozottak, de nem korlátlanok - és ezt el kell ismerjük -: nekünk úgy kell politizálni itt, ahogy tudunk és ahogy lehet. Ebbe a politikába illeszkedik bele a magyar-szlovák alapszerződés.
Én azt gondolom, ezt a hivatását betöltötte, s amit nem tudott betölteni, azt nem a magyar kormány hibájából nem töltötte be. Köszönöm szépen. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Úgy van! - Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
