VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ezekben a hónapokban vagy hetekben látnak napvilágot 1997 első negyedévének gazdasági adatai. Ezeket a gazdasági adatokat ki-ki saját ízlése szerint értékeli, és ebből próbál valamilyen prognózist készíteni.
A múlt héten a Ház napirend előtti hozzászólójaként a pénzügyminiszter úr állt be a programkészítők, a sikertörténet-készítők csapatába, és próbálta értékelni azokat az eredményeket, amelyek 1997 első negyedévéről eddig napvilágot láttak. Nos, én azt hiszem, a pénzügyminiszter úr talán hitelesebb képet tudott volna alkotni akkor, hogyha nemcsak azokról az adatokról számol be, amelyek valóban kedvező változást vagy elmozdulást mutatnak, hanem talán azokról is, amelyek a lakosság számára bizony néha fontosabbak, mint azok a makrogazdasági mutatók, amelyeket a miniszter úr egy ilyen rózsaszínű képben előadott.
Mivel a kormány gyakran hivatkozik külföldi megítélésre, hadd kezdjem én is egy külföldi viszonyítási ponttal. Közismert, hogy Magyarország az Európai Unióhoz kíván csatlakozni, ezért nem haszontalan számunkra, ha elmondjuk azt, hogy azok közül a maastrichti konvergenciakritériumok közül: az államháztartás hiánya, az államadósság, az infláció és a hosszú távú kamatlábak viszonya - amelyet ebben a négy pontban foglalunk össze -, bizony a magyar gazdaság ma ezek egyikének sem felel meg, bár ez, mondom, nem feltétele a csatlakozásunknak, de azért nem árt erről a viszonyítási pontról is beszélni. És ezek közül a pontok közül különösen fontos az infláció kérdése, amely kapcsán a kormány az elmúlt két évben még azokat a megállapodásokat sem tudta betartani, amelyeket ő vállalt a különböző érdekképviseletek irányába.
Más a helyzet, hogyha a magyar gazdaság korábbi teljesítményéhez viszonyítjuk ezeket az első negyedéves adatokat. Ekkor már valóban egy kedvezőbb képről beszélhetünk - csak közismert az, hogy ugye, a megfelelő eredmény felmutatásának a kérdése mindig a bázis megválasztását jelenti; az elmúlt két évben a magyar gazdaság stagnált, nem tudott bővülni, egy olyan fajta recessziót élt meg, amit döntő részben éppen az ominózus Bokros-csomagnak köszönhetett. Ezekhez a képekhez is szeretnék azért néhány észrevételt tenni.
A miniszter úr átsiklott a külkereskedelmi mérleg megítélésén, azzal fűzve mondandóját, hogy ez a helyzet azért nem az, ami 1994-ben volt, mert most a gazdaság 2-3 százalékos növekedéséhez a külker-mérleg romlása nem járul hozzá. Nos, én szeretném ezt megcáfolni, éppen a KSH és a Magyar Nemzeti Bank adatai alapján: a külkereskedelmi mérlegben bizony egy rossz változás kezdődött meg, az első negyedévben az export 25 százalékkal, az import viszont 29 százalékkal növekedett, ami azt jelenti, hogy az áruforgalmi mérleg hiánya 119 milliárd forintos lett - ez egy 689 millió dolláros hiányt jelent. Ez tehát kétségkívül ugyanazt a helyzetet idézi elő, amit 1994-ben pont ez a kormány kifogásolt és marasztalt el. Erre hivatkozva mondták azt az akkori kormánypárti gazdaságpolitikusok, hogy egészségtelen növekedésre állt ez a gazdaság, mert a külker-mérleg rendkívül rossz, a folyó fizetési mérleg hiánya pedig nagy. Szeretném megjegyezni, hogy ebben az évben is várhatóan - ezt nem én mondom, hanem különböző gazdaságkutatók - 3,5 milliárdos hiány fog újra előállni. Ha ehhez hozzávesszük, hogy ebben az évben megszűnik az importvámpótlék, amit pont a Bokros-csomag hozott be - most még 3 százalék, de ez le fog épülni és eltűnik -, akkor joggal feltételezhetjük azt, hogy ez a külkereskedelmi mérleg bizony az év hátralevő részében tovább fog romlani.
A miniszter úr nem beszélt arról sem, amit azért fontos elmondani, hogy mindezeknek a változásoknak, amit önök egyensúlyjavító intézkedésnek és egyensúly-stabilizálásnak neveznek, mi volt a társadalmi ára, és hogy ez az ár vajon arányos-e azzal az eredménnyel, amit három év alatt elértek. Nos, én azt hiszem, hogy ha azt a valóban jó elmozdulást, amit a külső államadósság jelent, tehát hogy 31 milliárd dolláros bruttó külső államadósságról 27 milliárd bruttó lett az államadósságunk - ez egy kétségkívül pozitív változás -, de ha megnézzük, hogy közben mit privatizált ez a kormány, akkor azt látjuk, hogy bizony az energiaszektor értékesítése pont ennyi bevételt hozott az ország számra. Vagyis az történt, amit úgy szoktunk mondani, hogy egy családban adósság keletkezett, és emiatt most a család eladta a legértékesebb vagyontárgyát, a családi ezüstöt - önök ugyanezt folytatták le makrogazdasági méretekben. Ha pedig ehhez még hozzáteszem, hogy az elmúlt két évben, 1995-ben 12 százalékos és 1996-ban 4,5 százalékos reálbércsökkenés volt ebben az országban, akkor joggal mondhatom azt, hogy ezek az áldozatok talán nem voltak arányban azokkal a szerény eredményekkel, amelyeket önök fel tudnak mutatni az elmúlt három év során. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból: Így van!)
Én azt gondolom, hogy a miniszter úr talán hitelesebb és objektívebb képet tudott volna alkotni, ha ezeket is elmondja az ominózus múlt heti parlament előtti felszólalásában.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
