DR. HÁZAS JÓZSEF
DR. HÁZAS JÓZSEF
DR. HÁZAS JÓZSEF (MSZP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A parlament elé kerülő törvényjavaslatok döntő többségét a kormány vagy a bizottságok nyújtják be tárgyalásra, viszonylag kevés a képviselői önálló törvényjavaslat. Ezeket az előterjesztéseket nagyon gyakran előítéletekkel fogadják, akár kormánypárti, akár ellenzéki képviselőkről van szó. Ezért okoz nekünk nagy örömet, hogy az Országos Magyar Vadászkamaráról szóló törvényjavaslatunk a bizottsági viták útvesztőiből eddig sikeresen került ki.
Pásztohy András, Solymosi József, Mészáros Béla, Pálos Miklós és Tóth Tihamér képviselőtársaimmal olyan vállalkozásba vágtunk, amelyik elég ritka a magyar gyakorlatban; nevezetesen: hagyománnyal nem rendelkező szakmai kamara megteremtéséhez kívánunk törvényi alapot biztosítani.
Az előzetes bizottsági viták során többen felvetették, hogy miért van erre szükség, hiszen ha minden foglalkozási ág saját kamarát hoz létre, akkor az a kamarai rendszer devalválását jelenti.
Megítélésem szerint éppen az lenne a kívánatos, hogy a polgári önszerveződések rendszere szakmák szerint is kialakuljon, és a különböző érdekeket hordozó érdekvédelmi egyesületek fennmaradása mellett a szakma önigazgatását - az államtól átvett köztestületi feladatok ellátásával - szakmai testület végezze. Ebből a szempontból az Országos Magyar Vadászkamaráról szóló törvényjavaslat megfelel a követelményeknek.
A hazai vadászokat két nagy csoportra lehet osztani: egy részük hivatásszerűen vadászik, a többiek kedvtelésből, a szabad idő eltöltése érdekében vesznek részt nemcsak a vad lelövésében, hiszen a vadászat nemcsak ebből áll, hanem a vadgazdálkodással, a vad védelmével összefüggő, nagyon is prózai feladatok ellátásából.
E vadászok között viszont a természet és a vad szeretetén túlmenően van egy nagyon fontos azonosság: mindannyian fegyverrel, tehát nagyon is veszélyes eszközzel gyakorolják a tevékenységet, és a fegyvertartás, fegyverviselés és fegyverhasználat szabályai valamennyiükre egyformán vonatkoznak. Ez az a közös rendezőelv, ami az azonos foglalkozáshoz való tartozás kritériumát kielégíti, és a különleges tevékenység elvét erősíti.
Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt év júniusában elfogadtuk a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvényt. E törvény végrehajtása kisebb-nagyobb viharokkal, de többségében rendezett körülmények között folyik, és a vadászterületek kialakítása a vitás kérdések megoldása után hamarosan befejeződik.
A törvény a vadászat személyi oldalával nem foglalkozik, ennek az oldalnak a szabályozására már korábban felmerült az igény.
A szakmai feltételrendszer meghatározása mellett nem kevésbé fontos a fegyvertartással összefüggő, valamint a vadászattal általában összefüggő etikai kérdések vizsgálata is. A veszélyes foglalkozások etikai rendszere ugyanis sokkal nagyobb jelentőségű, mint az etika általában. Ugyanis az ilyen etikai szabályok be nem tartása nemcsak morális hatású, hanem gyakran mérhető károkat is okoz másoknak. Ezen alapul például az orvosok etikai rendszere is.
Az elmúlt időszakban olyan sokat hallottunk vélt vagy valós elvtársi, illetve úri vadászatokról, az orvvadászatról! Az ilyen vadászati magatartást a tisztességes, a természetet és a vadat szerető vadásztársaimmal együtt mélységesen elítélem. Viszont éppen ezért jelenthet ez a törvényjavaslat áttörést a korábbi szabályozáshoz képest: a vadászetikai szabályok kialakítását, és szükség szerint megfelelő eszközrendszerrel való szankcionálását törvényerőre kívánja emelni.
Ha megnézzük a korábbi szabályozás rendjét, valójában nem nagyon működött egy olyan állami szűrő, amely a vadászjegyek kiadásánál vizsgálta volna azt, hogy a kérelmező bizonyos etikai minimumokat a korábbiakban betartott-e, vagy sem. Azáltal, hogy a törvényjavaslat az Országos Magyar Vadászkamara számára biztosítja mind a vadászvizsgáztatás, mind pedig a vadászjegyek kiadásának a jogát, ezáltal minden vadász számára fokozott felelősséget is előír. A vadásztársadalomnak ugyanis saját magának kell gondoskodni arról, hogy az oda nem illőket sorai közül kivesse. Erre megfelelő garanciákkal a törvényjavaslat lehetőséget ad.
Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány szót az Országos Magyar Vadászkamara köztestületi jellegéről. A polgári törvénykönyv 65. §-ának (1) bekezdése értelmében a köztestület önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkező szervezet, melynek létrehozását törvény rendeli el. A köztestület a tagságához, illetve a tagsága által végzett tevékenységhez kapcsolódó közfeladatokat lát el. Törvény azt is előírhatja, hogy valamelyik közfeladatot kizárólag köztestület láthat el, illetve hogy meghatározott tevékenység csak köztestület tagjaként folytatható. Ez utóbbi rendelkezéssel kapcsolatban szeretném jelezni, hogy a törvényjavaslat kötelezővé tenné a vadászjeggyel rendelkező hazai vadászok számára a kamarai tagságot. Csak ezzel a módszerrel lehet ugyanis biztosítani, hogy bizonyos, korábban az állam által ellátott közfeladatokat - vadászvizsgáztatás, vadászjegykiadás, vadászjegy-visszavonás, nyilvántartás vezetése a vadászokról - a kamara teljeskörűen elláthassa. Kötelező kamarai tagság nélkül ugyanis e feladatokat egyszerűen nem lehetne ellátni, az államtól átvállalni.
Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék néhány szót szólni a kamara megalakulásával kapcsolatos rendelkezésekről. A törvényjavaslat figyelembe kívánja venni azt a tényt, hogy a vadásztársadalom sajnos az utóbbi néhány évben az érdekképviseleti szervek szintjén nagyon is megosztottá vált. Azt hiszem, hogy ezt nagy szomorúsággal lehet csak tudomásul venni. Szilárd meggyőződésem ugyanis, hogy egy egységesebben fellépő érdekképviseleti rendszer mind a törvény megalkotásánál, mind annak végrehajtásánál több eredményt tudott volna elérni. Ennyiből még a kamarai törvény megalkotását is elkésettnek tartom.
A törvényjavaslat értelmében a kamara megszervezésében a jelenleg működő érdekképviseleteknek kell meghatározó szerepet játszani. Ezért szerepel az a megoldás, hogy egy olyan előkészítő bizottság alakulna, amely egyrészt saját maga határozná meg a belső eljárás rendjét, másrészt mindvégig folyamatosan kézben tartaná a kamarai szerveződés folyamatát.
Az állam képviseletében a földművelésügyi miniszter, illetve a vadászati hatóság csak a szervezés technikai részletkérdéseiben működnének közre. Ez a megoldás mindenképpen biztosítaná a szervezés demokratizmusát.
Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatot benyújtó képviselőtársaim nevében is kérem önöket, hogy vitassák meg azt. Minden - jobbító szándékkal érkező - módosító indítványt köszönettel fogadunk. A kamarai tevékenység átláthatóságát és demokratizmusának növelését célzó indítványok iránt különösen fogékonyak vagyunk. A legfontosabbnak a szakmai irányítás javítását, a szakma súlyának erősítését megfogalmazó módosítókat tartjuk.
Végezetül kérem képviselőtársaimat, hogy a törvény mielőbbi elfogadásával segítsék hozzá a magyar vadásztársadalmat, hogy szeptember 1-jére, az országos vadásznapok tiszteletére a kamara megalakulhasson.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a bal oldalon.)
