KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban nagyon kardinális szakaszhoz érkeztünk a vitában. Tekintettel arra, hogy több kormánypárti képviselőtársam érvelt azon módosító indítványok mellett, amelyek a rendszeres gyermekvédelmi támogatást kívánták lényegesen jobban kiterjeszteni, mint ahogy azt a törvény beterjesztői szándékoztak, úgy gondolom, hogy erről mindenképpen indokolt - nem megvárva a jövő heti zárszót - szólnom.
Annál is inkább indokolt, mert a képviselőtársaim kézhez kapták a háttéranyagot, amelyben valóban a rendszeres gyermekvédelmi támogatás tartalékaként 4 milliárd forint került megjelölésre. Béki Gabriella képviselőtársam szólt arról, hogy ez nem az egész évi támogatás, de arról nem szólt, hogy ez csak a központi költségvetésből az e célú támogatási összeg, és nem szólt arról, hogy bizony az önkormányzatoknak egy hasonló nagyságrendű támogatással kell vagy kellene számolniuk attól függően, hogy a törvény mikor lép hatályba.
Ha a törvényt valóban életszerűbbé szeretnénk tenni - és erről többen szóltak -, akkor az életszerűséghez hozzátartozik az is, bármilyen könyörtelen is, hogy az ország gazdasági teherbíró képességét bizony figyelembe kell venni akkor, amikor egy új intézményt megalkotunk. Nemcsak az ez évi kiadásoknál kell figyelembe venni, hanem figyelembe kell venni a jövő év és az azt követő évek kiadásait is. Csak az államháztartási törvényre szeretnék utalni, ahol ma már egy gördülőtervezéssel kell figyelnünk a jövő évi és az azt követő költségvetésekre. Tehát semmiképpen nem lehet eltekinteni a számoktól. Jó, ha erről egy kicsit bővebben beszélünk.
A rendszeres gyermekvédelmi támogatásnál mindenképpen figyelembe kell venni azt, hogy 50-50 százalékos arányban megosztott a tehervállalás a központi költségvetés és a helyi önkormányzatok között. Elhangzott a szám az 580 ezerre vonatkozóan. Az 1995 januári adatok alapján mondhatjuk azt, hogy 580 ezer gyermek lett volna jogosult a támogatásra, azaz a nyugdíjminimum 80 százaléka alatti összeg jutott egy főre az adott családban. Ez az 1996. évi nyugdíjminimum szerint - amelynek 9600 forint volt az értéke - körülbelül 13 milliárd forint összeget tett volna ki. 1997-ben a nyugdíjminimum 11 500 forint, így a támogatás mértéke - ha csak a '95-ös adatok alapján számolunk - 580 ezer gyermekkel számolva - ami 2300 forint/fő -, az 16 milliárd forint.
A háttéranyag az időarányos résszel számolt, ez az a bizonyos 4 milliárd forint. Ha figyelembe vesszük az önkormányzat szükséges támogatását is, akkor ez a 8 milliárd plusz 8 milliárd - államháztartási szinten ez összesen 16 milliárd forint. Az 1996. év végi adatok alapján 825 ezren jogosultak - ez elég lesújtó szám, de ezek a tények - 2300 forint támogatásra. Ha jól számolunk, ez már 22,8 milliárd forint. Amennyiben a kormány támogathatná a módosító indítványt, akkor ez azt jelentené, hogy 950 ezer gyermek nyer jogosultságot. Ennek az államháztartási támogatási összege pedig már 26,2 milliárd forint.
Kedves Képviselőtársaim! Valóban jó lenne az, ha a határt, a limitet nem a 80 százaléknál, hanem a 100 százaléknál húznánk meg. De két problémára mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik: ez a módosító indítvány egyrészt nagyon jelentős költségvetési többletet igényel, amely forrását a kormány jelen pillanatban hosszú távon nem látja. A második: ha ez az összeg emelkedik, egyre nagyobb teher hárul főleg a kisebb önkormányzatokra, amelyek nyilvánvalóan nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudják biztosítani ennek a fedezetét.
Tisztelettel azt kérem a képviselőtársaimtól, hogy amennyiben ezt a módosító indítványt a kormány végső formájában nem tudja támogatni, akkor se nevezzék ezt a törvényjavaslatot a jókívánságok gyűjteményének. Megítélésem szerint - úgy, ahogy több képviselőtársam utalt rá - a módosító indítványok, de a törvény önmagában is nagyon jelentős előrelépést jelentenek a gyermekvédelem területén. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
