DR. KELEMEN ANDRÁS
DR. KELEMEN ANDRÁS
DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): (A képviselőnek nem működik a mikrofonja.) Köszönöm a szót, elnök úr. (A képviselő elé kézi mikrofont helyeznek.) Köszönöm a szót, elnök úr. Megtisztelve érzem magam, hogy az általam előadottakhoz annyi megjegyzés hangzott el, és különösen Tabajdi Csaba úr foglalkozott többel is. Bevezetőnek azért egy keserű tapasztalatot mindenféleképpen le kell szögeznem: azt, hogy úgy látszik, a patkó két oldala között csak-csak fennáll az a helyzetbeli különbség, hogy a másik oldalról a szavak és mondatok értelme valahol elvész. Tabajdi Csaba úr olyasmit mondott, hogy a szavaimból semmit sem tudtak meg arra vonatkozólag, hogy hogyan is kell továbblépni, arról nem is beszélve, hogy semmiféle információt nem adtam, vagy ha adtam információt, az véleménye szerint téves volt.
Én azt látom ebből, hogy ami félreérthető, azt sokszor félre is kell ezek szerint érteni, hiszen vegyünk egy-két dolgot sorra! Én nem szóltam kifejezetten a parlamenti képviselet kérdéséről, hiszen ez a beszámolóban nem szerepelt. Nem szóltam - vagy nagyon kevéssé és érintőlegesen - a finanszírozás kérdéséről, éppen azért, mert csak olyan mértékben akartam ezzel foglalkozni, ami a beszámolóban van. Hiszen a beszámoló volt a mai vita tárgya, és ezen nem akartam túlterjeszkedni olyan irányba, hogy az egész nemzeti kisebbségi kérdést annak történeti és a többi vetületével tárgyaljuk, mert nyilvánvalóan ebben az esetben végtelen és parttalan lett volna a mai vitatkozásunk. Így is érzem azt, hogy egy kicsit elhagytuk a beszámolóról való vitatkozás témakörét, hiszen itt előttünk van egy szöveg, és ennek a szövegnek az érvényességét, az elfogadhatóságát, az átgondoltságát és a tartalmát vitattuk.
Azért is kértem most szót felszólalásra, mert én abban bízom, hogy miniszter úr a zárószóban azokra a kérdésekre fog kiterjeszkedni, amelyeket kérdés formájában felvetettem és amelyek a beszámolóval kapcsolatosak. Így merült fel a cigány művelődési központ, hiszen ha bármi ezzel kapcsolatosan kiegészítésre szorul - kérem, azért van a beszámoló, le lehetett volna írni, hogy hogyan áll ennek a helyzete, és mik ezzel kapcsolatosan a következő lépések, amelyeket a kormány tervez.
Azt mondja Tabajdi úr, hogy én előírásokat adok mások számára, tehát a kisebbségek számára, és ezzel éppen azt a paternalizmust valósítom meg, ami ellen tiltakozom. Nos, ahogy én vissza tudok emlékezni a szövegemre, olyasmiket mondtam, hogy meg kell határozni a törvényalkotó szándék megvalósulásának mértékét, módját, a fejlődés irányát, azt, hogy kinek mi a dolga, és hogyan végezte el ezt a beszámolási időszakban, hogy mik a kormány és mik az adott kisebbségek feladatai. Azt hiszem, ez nem paternalizmus, ez egyszerűen feladatmegosztás kérdése, és én ezt próbáltam számonkérni a beszámolón, hogy ez tiszta legyen, követhető legyen, és világossá váljék annak számára, aki olvassa.
Tehát továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy a szövegben előfordulnak olyan megállapítások, amelyek minden rossz szándék nélkül is félreérthetőek, amelyek megalázóak néhol a többség, néhol bizonyos kisebbségek számára. Továbbra is elfogadhatatlannak érzem az ukrán kisebbség "ukrán identitású keleti szlávokként" való minősítését, és azt hiszem, hogy ezek mind olyan dolgok, amelyeket joggal vetettem fel a beszámolóval kapcsolatban. Remélem tehát, hogy a beszámoló témájánál maradva tudunk a miniszter úr záróbeszédében egy kicsit nyugodtabban szembenézni azzal, amit a kormány a továbbiakban ebben a kérdésben tervez, és amit vállalni is tud.
Köszönöm.
