DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ
DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ
DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Fura egy kisebbségi véleményt hallhattunk az előbb, én eddig a hét év alatt ahhoz szoktam hozzá, hogyha egy bizottsági előadó kisebbségi véleményt ad elő, akkor arról beszél, ami a bizottsági vitában elhangzott és ott megvitatásra került. Ettől függetlenül Kelemen András képviselőtársam felszólalásával egyebekben, a tartalmát illetően lenne min vitatkoznom, de az előadás formájának tekintetében nem kívánok itt most vitatkozni, mert csökkentem a rendelkezésemre álló idő mennyiségét. Ezt - az ő felszólalását - mint Kelemen András képviselő úr felszólalásának tekintem.
Tisztelt Ház! Nincs még egy olyan törvény, ami előírná azt, hogy a tárgykörébe tartozó ügyek állásáról a kormánynak rendszeresen be kellene számolnia a parlament előtt. A kisebbségek helyzetével kapcsolatosan azonban ezt a kormánynak a törvény előírása szerint kétévente meg kell tennie.
(18.20)
Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy Magyarország kiemelt figyelmet fordít a kisebbségek jogainak érvényesülésére, és ez azt jelenti, hogy a társadalmi és kulturális életünk kiemelkedően fontos részének, bennünket magyarokat is gazdagító részének tartjuk a kisebbségek létét, nyelvük, hagyományaik, kultúrájuk fennmaradását. De benne van ebben, tisztelt Ház, az a féltő gond is, ami abból az alaphelyzetből fakad, amit az anyag előrehaladott asszimilációként, nyelvvesztésként jellemez.
Tudjuk, tisztelt Ház, hogy az asszimiláció a történelmi múltban nem éppen a kisebbségi lakosok szabad választásából fakadt, hiszen a hagyományaik, nyelvük ápolásához sem szabadságuk, sem megfelelő intézményeik nem voltak. A kisebbségi politika fő célja ezért a rendszerváltást követően - és ez jellemzi az előző kormányt is és a mostanit is - éppen az, hogy a kisebbségek számára olyan környezet teremtődjön társadalmilag, politikailag, jogilag, amely közepette szabadon tudnak választani aközött, hogy megőrzik-e az identitásukat, ápolják-e azt, vagy pedig aközött, hogy önkéntesen asszimilálódnak. És a kisebbségi politikának olyan viszonyok elérése a célja, amelyben a kisebbségi identitás megőrzése ténylegesen és természetszerűen megvalósítható út, olyan út, amelyből nem származik hátránya az érintettnek.
A beszámoló tehát, tisztelt képviselőtársam, alapjaiban érinti a magyar társadalom nyitottságának és kulturális sokszínűségének a kérdését. Kár, hogy a beszámoló ilyen jelentős késedelemmel készült el - ahogy az elhangzott, 1995 októberében lejárt a határidő -, a kisebbségi törvény előírásainak maradéktalan betartása esetén ugyanis ez év őszén immár a második jelentést kellene tárgyalnunk.
A puszta határidő-mulasztásnál is nagyobb kár azonban álláspontom szerint, hogy ezzel elveszett a lehetősége annak, hogy a jelenlegi kormány még saját magának szabjon a következő jelentésben számon kérhető feladatokat, ráadásul 1995 őszén vagy telén már be lehetett volna számolni a kisebbségi önkormányzati választások tapasztalatairól és a kisebbségi önkormányzatok működésének beindulásáról. Mentségül szóljon azonban, tisztelt Ház, hogy a késedelem hátterében nem az húzódik, hogy a kormány félvállról venné a kisebbségek ügyét, nem az húzódik, hogy a kormány hallgatással igyekezne palástolni a kisebbségi törvény végrehajtásának "elszabotálását". Akik ezzel a területtel nap mint nap foglalkoznak, nagyon jól tudják, hogy milyen jelentős erőfeszítéseket tesz a kormányzat ezen a területen; szinte egymást érik azok az intézkedések, tisztelt képviselőtársaim, amelyek a kisebbségek helyzetének javítására hivatottak: a kisebbségi önkormányzati választások sikeres lebonyolítása például, vagy a kisebbségi országos önkormányzatok székházhoz és vagyonhoz juttatása, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány vagy a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány létrehozása, a kisebbségi jogok országgyűlési biztosának megválasztása, a kisebbségi oktatásfejlesztési program kidolgozása, a kisebbségi oktatás kiegészítő normatívájának növelése, a kisebbségi oktatás sajátosságainak érvényesülését biztosító garanciák erősítése az új közoktatási törvényben, a cigányok helyzetéről szóló vitanap az Országgyűlésben, vagy a rasszista indíttatású bűncselekmények elkövetőivel szembeni hatékonyabb fellépést lehetővé tevő Btk.-módosítás - és még hosszan folytathatnám a sort - mind-mind ennek a bizonyítékai.
Jellemző, hogy bár a jelentés alig néhány hónapja készült el, máris aktualizálásra szorul, hiszen éppen a nemrégiben készült el a művelődési tárca égisze alatt a nemzeti alaptanterv kisebbségi oktatási irányelve.
Van tehát bőven felmutatható eredmény, tisztelt Ház, még akkor is, ha tudjuk: még ennél is többre van szükség ahhoz, hogy a múltban gyökerező kisebbségsorvasztó folyamatok végképp megszűnjenek.
Rendkívül fontosnak tartom a kisebbségi önkormányzati rendszer megszületését - természetesen nem azért, mert 1990-ben a szabaddemokraták indítványozták, hogy ez bekerüljön az alkotmányba, hanem azért, mert a kisebbségek joga az önkormányzathoz azt jelenti: áttört hazánkban a kisebbségvédelem hagyományos, pusztán az emberi jogok szavatolásán és a jogegyenlőség biztosításán nyugvó szemlélete.
Az önkormányzatiság megjelenése utat nyitott a kisebbségeket mint népcsoportokat megillető kulturális autonómia kiépítésének, ezenkívül az önkormányzatiság valódi partneri szerepet biztosít a kisebbségeknek, hiszen az önkormányzataikat megillető jogosítványegyüttes révén meghatározó szerepet játszanak a kisebbségeket érintő döntések meghozatalának folyamatában. És, tisztelt Ház, ahogy erre Gellért Kis Gábor elnök úr is célzott, ezek az önkormányzatok - közel 800 van belőlük - működnek, életképességüket jól bizonyítja, hogy sokszor sanyarú anyagi körülmények között teszik ezt.
Teljesen egyetértünk azzal, hogy a beszámoló kiemelt feladatként jelöli meg ezen önkormányzati rendszer jogszabályi és anyagi feltételeinek továbbfejlesztését. Teljesen egyetértek azzal is, hogy mindeközben el kell kerülni a párhuzamos adminisztráció kiépítését, hiszen a kisebbségi önkormányzatoknak kifejezetten a kisebbségspecifikus feladatokra kell koncentrálniuk.
Tisztelt Ház! Az önkormányzatok fontosságának ecsetelése közben sem feledkezhetünk meg arról, hogy a nemzeti identitás megőrzésének, így a nemzetiségi identitás megőrzésének is legfőbb záloga éppen a jól működő kisebbségi oktatás, ez biztosítja a nyelv, a kultúra, a hagyományok átörökítését és tartja életben a kisebbségi öntudatot. Ezért a Szabad Demokraták Szövetsége a kisebbségi feladatok között a nemzetiségi oktatást teszi az első helyre, szívesen vettük volna, ha a kisebbségi oktatás helyzetének javítása a beszámolónak a kormányzati munka súlypontjait ismertető része élére kerül. Ugyanakkor egyetértünk az oktatás területén megfogalmazott célkitűzésekkel, nevezetesen azzal - ahogy az anyag írja -, hogy az anyanyelviség erősítése érdekében a kisebbségi oktatás tartalmi és szerkezeti megújítását fel kell gyorsítani, és azzal is egyetértünk, hogy a kisebbségi oktatási intézmények kisebbségi önkormányzatok általi átvétele lehetőségeinek, konkrét megoldási módjainak kimunkálása érdekében erőfeszítéseket kell tenni.
Tisztelt Ház! Itt kell megjegyeznem, hogy a jelentésben szereplő oktatási típusokat ismertető táblázatok tévesen használják a "tannyelvű oktatás" megjelölést, mivel egyelőre Magyarországon még nincsen olyan iskola, ahol az oktatás általánosságban a kisebbség nyelvén folyna; ezért egyébként kulcsfontosságúnak tartjuk a nemzetiségi nyelvű szaktanárok képzésének fellendítését. A hazai feltételek fejlesztése mellett fontos, hogy a kormány tegyen további erőfeszítéseket a tanulók és az oktatók cseréjét előmozdító egyezmények megkötésére, ösztöndíjak létesítésére a kisebbségek anyaországaival. Támogatjuk, hogy a kisebbségek anyaországaik oktatási és kulturális termékeit is használhassák. Kívánatos lenne továbbá, tisztelt Ház, órakedvezményekkel, rendkívüli szabadsággal támogatni azokat a magyar pedagógusokat is, akik részt vesznek olyan képzési programokban, amelyek kisebbségekkel kapcsolatos speciális ismereteket adnak, ideértve a nyelvi, kulturális, szociális és egyéb ismereteket.
Szeretnék néhány szót szólni a pénzügyekről. Örülünk annak az előrehaladásnak, ami kisebbségfinanszírozás rendszerének az áttekinthetőbbé tétele területén történt, valamint annak érdekében történik, hogy egyre inkább a feladatcentrikus támogatási rend váljon a meghatározóvá a szervezetcentrikus támogatások ellenében. Megemlítem például a Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítványt, amelyben több, addig elaprózott jogcím olvadt össze, ez jelentősen könnyítette a tisztánlátást. Itt említem meg az emberi jogi bizottságnak azt a gyakorlatát, hogy most már évek óta pályáztatás útján próbálunk - kormánypártiak, ellenzékiek együttműködve - javaslatokat tenni a kisebbségi szervezetek támogatására szolgáló összeg parlament általi felosztására. Itt is meg kell azonban említeni, hogy eme előrelépés ellenére még mindig jelentős támogatási átfedések léteznek, ezért tovább kell folytatni a kisebbségi finanszírozás átalakítását, további profiltisztításra van szükség, világosan el kell határolni a támogatást folyósító szervek pénzügyi vonatkozású hatásköreit.
Nagy adósságunk, tisztelt Ház, a kisebbségek országgyűlési képviseletének rendezése. Itt szeretném kijelenteni, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége partner minden olyan megoldásban, ami megmarad az egykamarás parlament keretein belül, nem sérti a választójog titkosságának, általánosságának és egyenlőségének elvét, nem tartalmaz korporatív elemet.
(18.30)
Így támogatni tudnánk egy olyan elképzelést, amelynek alapján kisebbségi listákról egy-egy országgyűlési képviselő kerülhetne megválasztásra olyan módon, hogy az általános választásokon az országos pártlistákon legkevesebb szavazattal mandátumhoz jutott képviselőre leadott szavazatok egyharmad részével juthasson kedvezményes mandátumhoz az érintett kisebbségi képviselő.
Amennyiben komolyan gondoljuk, tisztelt Ház, az országgyűlési képviselet kérdésének rendezését, akkor haladéktalanul hozzá kell kezdeni az érintettekkel való egyeztetéshez és a parlamenti frakciók egymás közti egyeztetéséhez is, ugyanis meg kell tartani azt a nagyon üdvös és helyes elvet, hogy a kisebbségi törvény annak idején hatpárti konszenzussal született meg, és minden ilyen kardinális kérdésben én fontosnak tartom a kormánypártok és az ellenzék konszenzusát.
A roma kisebbség ügyeire nem kívánok külön kitérni, hiszen külön parlamenti vitanap szólt a roma kisebbség helyzetéről. Annyit azonban megjegyzek, hogy a miniszterelnök úr által életre hívott Roma Programbizottság munkájából kívülről nem sokat lehet látni. Lehet egyébként, hogy ezért sincs róla több szó az anyagban, mint amit Kelemen András képviselőtársam hiányolt. Az anyag 21. oldalán található egy olyan megjegyzés, amelyre ki szeretnék térni: ez "diszkrimináció" címszó alatt szerepel. Azt írja az anyag, hogy "az etnikai konfliktusok gyakorisága és súlyossága növekvő tendenciát mutat".
Tisztelt Ház! A kormány bizonyára jól megfontolta, mielőtt leírta ezt a megállapítást. Én mindenesetre örülnék annak, ha látnám a kijelentés alapjául szolgáló adatokat, és azt, hogy ezeknek a konfliktusoknak a tendenciája mihez képest növekszik a gyakoriságukat és súlyosságukat tekintve: az elmúlt évhez képest, 1990-hez képest - vagy mihez képest? Mindez sajnos homályban marad a beszámolóban; egy ilyen súlyos állításnál pedig nagyon fontos lenne a lehető legnagyobb precizitásra törekedni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hiányolom továbbá, hogy az anyag meg sem említi a Baranya megyei kisebbségek nemzetbiztonsági megfigyelésének nagy port felkavaró ügyét, holott ebben az ügyben - nagyon jól tudjuk - vizsgálatot folytatott maga a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa is, és készült erről egy jelentés; ráadásul az emberi jogi bizottság ülésén nemrégiben meghallgatott tárca nélküli miniszter úr azt adta elő a bizottságunk előtt, hogy ez az ügy megnyugtatóan lezárult. Úgyhogy álláspontom szerint erre az ügyre az anyagban mindenféleképpen ki kellett volna térni.
Nem tért ki a jelentés a kisebbségek jogvédelmével foglalkozó civil szervezetek tevékenységére sem, holott áldozatos és önzetlen munkájuk legalább egy bekezdést igazán megérdemelt volna. Én örülök annak, hogy az igazságügy-miniszter úr viszont kitért egy mondat erejéig tevékenységükre az expozéban, bár hangsúlyozom, hogy a tevékenységük ennél többet megérdemelt volna.
Tisztelt Ház! Végezetül annyit szeretnék megjegyezni, hogy különös műfaj magának a beszámolónak a műfaja, hiszen a Házszabály szerint nem lehet módosító indítványokat benyújtani hozzá. Ezt együttesen lehet, így, ahogy van, elfogadni vagy elvetni. Ezért is kérem tisztelettel a miniszter urat, hogy a záróbeszédében térjen ki az általam felvetettekre; térjen ki esetlegesen azokra a nyilvánvaló eltérésekre, amelyek esetlegesen az adatokban mutatkoznak a tényleges adatok és a felvett adatok között, hiszen így módja nyílik a kormányzatnak szóban kiegészítenie ezt a jelentést.
Mindenesetre a Szabad Demokraták Szövetsége akként áll ehhez az ügyhöz hozzá, hogy a kisebbségi helyzet önmagában sokkalta jobb annál, mintsem ahogy ez a jelentésnek egyébként több helyütt pontatlanságot tartalmazó részeiből kitűnik, ezért magának a kisebbségi ügynek ártana a parlament azzal, ha a jelentést nem fogadná el. Egyébként is a jelentés a fő vonalaiban megfelel a valóságnak, és helyesen tűz célokat a jövőre nézve. Itt - mint említettem - mi jobban szerettük volna, ha a kisebbségi oktatás kérdése szerepel az első helyen. Ennek ellenére a Szabad Demokraták Szövetsége úgy gondolja, hogy - az általam elmondott megjegyzésekkel együttesen értelmezve - támogatja a beszámolót.
Köszönöm, tisztelt képviselőtársaim, a szíves figyelmüket. (Taps.)
