DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány első ízben ad átfogó képet, helyzetképet az Országgyűlés és a közvélemény számára a hazai kisebbségek helyzetéről. Egy évvel ezelőtt az Országgyűlés a cigányság helyzetéről tartott vitanapot. Ez a beszámoló kiterjed valamennyi hazánkban élő nemzeti és etnikai kisebbségre, és reményeink szerint ez a beszámoló és az azt követő országgyűlési vita újra erre a kérdésre irányítja a közvélemény figyelmét, és egy olyan további közös gondolkodást vált ki, amely a tennivalók meghatározásában jelentős és fontos lehet.
Történelminek mondhatjuk azt, amikor négy évvel ezelőtt, 1993-ban az Országgyűlés akkori hat pártja elfogadta a kisebbségi törvényt, amelynek kialakítását és elfogadását egy hosszú egyeztetés előzte meg a parlamenti pártok között. Hogy ez a munka mennyire volt megalapozott, azt nagyon jól bizonyítja, hogy a törvény működik - ha nem is minden fogyatékosság és hiányosság nélkül -, és térségünkben létrejött az Európában is precedens nélkülinek mondható kisebbségi önkormányzati rendszer.
Az is örvendetes jelenség, hogy az az egyetértés, amely a törvény elfogadását 1996-ban jellemezte, nem tört meg azt követően sem. Az a konszenzus, amely akkor 96 százalékos szavazati arányban fejeződött ki, szinte végigkísérte a területen folyó tevékenységet, függetlenül attól, hogy a parlament melyik oldalán foglaltak helyet a képviselők. Ez fejeződik ki abban is, hogy a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítványban a parlamenti pártok megfelelő képviselethez jutottak. Hasonlóképpen ilyen egyetértés jellemezte a kompenzációs célra fordítható összegek átcsoportosítását a kisebbségi oktatási és kulturális intézmények és kisebbségi önkormányzatok számára.
A kormány feltett és határozott szándéka, hogy ezzel a beszámolóval és a beszámolót követő vitával továbbra is ez a konszenzus érvényesüljön, s a vita résztvevőitől azt kérjük, hogy ebben továbbra is maradjanak meg alkotó partnernek.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A beszámoló elkészítésére a kormányt a kisebbségi törvény kötelezte, amely - mint említettem - 1993-ban lépett hatályba. Ugyanakkor azt is tudják a jelen lévő képviselők, hogy a beszámoló mintegy egyéves késéssel került benyújtásra, és ennek okai közül néhányat szeretnék megemlíteni; elsősorban azt, hogy a kisebbségi önkormányzatok megválasztására a feltételezettnél később került sor.
Miután a beszámoló egészében nagy súlya és jelentősége van a kisebbségi önkormányzatok működésének és tapasztalatainak, ezért a kellően megalapozott kép kialakításához nyilvánvalóan további időre volt szükség. Az olyan intézkedéseket is, mint az országos kisebbségi önkormányzatok székházhoz és induló vagyonhoz juttatása, a kormány szintén a kisebbségi önkormányzatok igényeinek messzemenő figyelembevételével kívánta megoldani. Mindezek következtében csupán 1996-ra vált lezárhatóvá a kisebbségi önkormányzatok működési feltételeinek kialakítása. Az elmúlt évben több ajánlat közül sor került egyszeri vagyonjuttatásra az országos kisebbségi önkormányzatok számára, amelyek Mol-részvényeket vehettek át, és ezzel teljesült az az igényük, hogy biztonságos és jól jövedelmező vagyonhoz juthassanak.
Ezek voltak tehát azok a tények, amelyek hátráltatták a beszámoló elkészítését, de mindenképpen megalapozottabbá tették a beszámoló tartalmát. Az 1996 közepén lezajlott széles körű és időigényes szakmai egyeztetés után véglegesítette a kormány a beszámolót, és ennek során a kisebbségek országos önkormányzatai is lehetőséget kaptak észrevételeik és javaslataik írásban történő kifejtésére. Több jogszabályi változás is bekövetkezett 1996-ban, amelyre szintén célszerű volt kiterjeszkednie a beszámolónak - mint a közoktatási törvény, az államháztartási törvény, a médiatörvény vagy a büntető törvénykönyv módosítása -, illetőleg az egyes itt jelzett törvények és törvénymódosítások végrehajtási dokumentumainak jelentős része is ebben az időszakban formálódott.
Tisztelt Országgyűlés! A beszámoló egyik legfőbb törekvése az, hogy objektív képet adjon a hazai kisebbségek helyzetéről - átfogó képet -, és az állapotok korrekt és reális rögzítésére törekszik. Röviden bemutatja a hazánkban élő nemzeti és etnikai kisebbségek legfontosabb demográfiai, nyelvi, szociális és kulturális jellemzőit. Másodszor: áttekintést nyújt a kisebbségi önkormányzatok helyzetéről; harmadsorban felvázolja a kisebbségeket e minőségükben közvetlenül érintő jogszabályi hátteret, a kisebbségi célú és érdekű tevékenységek finanszírozási szerkezetét. Negyedszer: szól a kisebbségi oktatásról, a nyelvi és kulturális identitás megőrzését segítő intézményekről. Végezetül ötödikként szeretném kiemelni, hogy a beszámoló különös figyelmet fordít a kisebbségek anyanyelvű vallásgyakorlási lehetőségeire, hiszen a hitélet feltételeinek biztosítása az identitástudat megőrzésében fontos és jelentős szerepet tölt be.
A beszámoló elkészítésekor számba vettük a kisebbségek körében jelentős hagyományokkal rendelkező civil szervezetek tevékenységét is, olyan közösségekét, amelyek a kisebbségi önkormányzati rendszer bázisát jelentik. Az elmúlt hét-nyolc esztendőben több száz kisebbségi egyesület, társadalmi szervezet jött létre, a különböző kulturális értékek és szakmai érdekek ápolására és megjelenítésére. Megalakultak a cigányság esetében speciális szerepet betöltő jogvédő civil szervezetek is. A kisebbségi önkormányzati rendszer létrejöttének egyik leglényegesebb eleme ugyanakkor az, hogy legitim, választott és reprezentatív kisebbségi partnere lett a helyi és a központi hatalmi szerveknek, és ha nem is ellentmondásoktól mentesen, de nem csupán az egyesületi, hanem az önkormányzati jogosítványokkal rendelkező szervezeti formák jöttek létre.
A beszámoló külön fejezete mutatja be az egyes kisebbségeket, élethelyzetüket, sajátosságaikat, önszerveződésük állapotát, az őket szolgáló intézményeket és kapcsolataikat az anyaországgal. A helyzetértékelés kitér a Magyar Köztársaság kisebbségi tárgyú kétoldalú és nemzetközi kötelezettségvállalására is.
(17.50)
Tisztelt Ház! A beszámoló - miként azt már az előzőekben említettem -, objektív képet kíván adni. Ugyanakkor nem szándéka a beszámolónak, hogy megkerülje vagy elkendőzze a problémákat, hisz amellett, hogy a rendszerváltás, majd a kisebbségi törvény hatálybalépése óta a magyarországi kisebbségek helyzetében, önszerveződésében, érdekképviseleti és érdekérvényesítési lehetőségeiben, az intézményi szerkezetben jelentős fejlődés következett be, több területen további intézkedések szükségesek, elsősorban a kisebbségi önkormányzatok működőképességének javítása, az oktatás minőségi továbbfejlesztése, valamint a cigányság helyzetének javítása, társadalmi integrációjának erősítése érdekében.
A Magyar Köztársaságban nincs, és a jövőben sem lehet helye a személyek és csoportok nemzeti, etnikai, vallási, vagy bármilyen más alapon történő hátrányos megkülönböztetésének. Ezért a büntető törvénykönyv múlt évben történt módosítását követően is fokozott felelősséggel kell ezeket a problémákat megközelítenünk. A faji diszkrimináció, illetve a cigányellenesség megjelenési formáinak folyamatos figyelemmel kísérésében, az ilyen jelenségekkel szembeni fellépésben fontos szerepet játszik a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa; de aktív részt vállalnak belőle a civil szerveződési vagy kisebbségi önkormányzatokhoz kötődő jogvédő irodák is.
Sajnálatos és eléggé el nem ítélhető módon még mindig megjelennek helyenként, időnként a munkahelyi - idézőjelbe téve - "hétköznapi", például az egyes szórakozó- vagy munkahelyeken előforduló diszkriminációs esetek, és ezeken túl fokozott figyelmet kell fordítanunk az egyes szélsőséges csoportok tevékenységére is. E tevékenység ugyan méretében, mértékében nem szélesedő, de tendenciájában helyenként cselekvő, radikalizálódó és időnként agresszív. E jelenségek elleni fellépés során következetesen igénybe kell venni a jog eszköztárát; de hasonlóan fontos a társadalmi szolidaritás. A kisebbségek iránti tolerancia erősítése végső soron a kisebbségbarát társadalmi légkör kialakítása.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A beszámoló tényeit alapul véve állíthatom, hogy a kormány időarányosan teljesítette a programjában vállalt kisebbségpolitikai célkitűzéseket. Miként a beszámolóban is olvashatják, és az expozéban is említettem már, ez nem azt jelenti, hogy a kormánynak ne lennének jövőbeni adósságai a kisebbségek helyzetének javítása és rendezése érdekében.
Az egyik sokat vitatott ügy a kisebbségek parlamenti képviseletének ügye, amely 1993 őszére-telére tulajdonképpen egy kiérlelt módosító javaslat formájában eljutott a választójogi törvény módosításakor a Ház elé; ekkor mégsem került elfogadásra. Tovább kell keresni azt a választási rendszer egészével, az alkotmánnyal összefüggő, annak megfelelő megoldási módot, amely rendezheti a kisebbségek országgyűlési képviseletét - az egykamarás parlamenti rendszer sajátosságait és követelményeit figyelembe véve.
A másik teendő, amelyre fel kell készülni a törvényhozásnak és a kormánynak is: a kisebbségi törvény átfogó felülvizsgálata; hiszen a működés tapasztalatai ma már lehetővé teszik a törvény átfogóbb igényű revízióját, és ahol kell és erre esetleg szükség van, ott élni kell a módosítás lehetőségével, éppen a törvény működésének a tapasztalataira való tekintettel.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem: valamennyiünk reményét fejezem ki azzal, hogy a parlament előtt ez a beszámoló, ennek a vitája tovább erősíti a hazai kisebbségpolitika konszenzusos jellegét; és a gyakorlati munka a jogalkotás számára is olyan tapasztalatokkal szolgál, amelyet az Országgyűlés, a kormány és az érintett nemzeti és etnikai kisebbségek a további munkájukban hasznosítani tudnak, és reményem szerint hasznosítani fognak. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
