DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A vitát hallgatva és fő vonalaiban és részleteiben is ismerve a beszámolót, azt a vita nyomán is mindenképpen kiemelendőnek tartom, hogy 1993 óta, a nemzetiségi törvény elfogadását követően Magyarországon alapvetően megváltoztak a nemzetiségek, a kisebbségek létének, működésének, önkormányzatának, finanszírozásának, oktatásának feltételei, és ez a történelmileg eddig páratlan teljesítmény ebben a beszámolóban tükröződik.
Ahogyan azt az expozéban is említettem, a beszámoló összeállítóinak nem volt törekvése az, hogy egyoldalúan, pusztán az eredményekre és a sikerekre koncentráltan állítsák össze a beszámolót, hanem a kritikus pontokat, a problémákat is igyekeztek megjelölni benne.
Elég hosszú előkészítés után került ide, több kritikát kapott a kormány, amiért jelentősebb idővel csúszott a beszámoló beterjesztése. Éppen ez a hosszú előkészítő szakasz - ami azt jelenti, hogy a beszámoló e formája 1996 második félévére rendelkezésre állt - és az e felett folytatott konzultáció a nemzetiségi szervezetekkel, a bizottságokkal egyben lehetőséget teremtett arra is, hogy a beszámoló tartalmi pontosítását el lehessen végezni.
Azt, hogy bizonyos történelmi megítélésekben milyen álláspont tükröződik a beszámolóban, bizonyos tények tekintetében mit tartalmaz a beszámoló, azt hiszem, el kell választani attól, ami a beszámoló lényege és fő tartalma, ami a változásokat, az eredményeket és a problémákat jelenti. A tendenciákat, a jellemző folyamatokat próbáljuk meg tehát elválasztani a vitában attól, ami az egyes részmegállapításoknál más szempontból, más nézőpontból vagy más ismereti bázison, más megítélése szerint esetleg nem úgy fogalmazható meg vagy nem úgy formulázható. Én tehát azt kérem a tisztelt Háztól, hogy az indítványt, illetőleg a beszámolót ebben a formájában fogadja el.
Több olyan kérdés merült fel, amelyre a beszámoló tartalmaz megállapításokat, például a cigányság kulturális lehetőségeinek további esélyei tekintetében a 19-20. oldalon találunk erre vonatkozó megállapításokat. Amikor a beszámolót kézhez kaptam, magam is osztottam a 21. oldalon a diszkriminációval kapcsolatos megállapítást, amelyet Mészáros képviselő úr is szóvá tett - ezek súlyos mondatok, és valóban meg kell vizsgálni vagy fontos megvizsgálni és tudni, hogy ezek valóságos tendenciát jelentenek-e vagy pedig odavetett megállapítások.
Ha áttekintem azokat a rendelkezésre álló dokumentumokat, amelyek mintegy forrásként a beszámoló mögött megjelentek, akkor - még ha ez nem is kedvező - el kell fogadnom a megállapítás általános tartalmát. Elsősorban a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tájékoztatójában foglaltakat, illetőleg a különböző más jogvédő irodák által megfogalmazott tendenciákat alapul véve kirajzolódik egy olyan alaptendencia, amely a diszkrimináció új dimenzióit, új területeit és ezen keresztül egy bizonyos területi eszkalálódását jelenti, hiszen ez ma már nem csak bizonyos hatósági relációban létezhet.
(19.50)
Ebben is létezik, hiszen ez indokolta azt a kezdeményezést, amellyel kapcsolatban a biztos úr éppen a rendőrség és a büntetőeljárás során a cigányság és a rendőrség kapcsolatának sajátos vizsgálatára utalt. De szólnom kell a foglalkozási diszkriminációról, az alkalmazás jogellenes megtagadásának eseteiről, vagy éppen a legújabb jelenségekről: a kereskedelem, a szolgáltatás megtagadásának előfordulásáról a személyi, hivatali és hatósági diszkrimináció mellett. És ezt bizonyos számok is alátámasztják, még ha a '96-os számok e tekintetben nem is pontosak, és korábbra visszamenőleg pedig nem tudunk olyan alapbázist találni, de vannak olyan adatok, amelyek szerint ezek növekednek: 1995-ben 20-ról '96-ban 24-re nőtt például a szolnoki kisebbségvédő, jogvédő egyesület által konstatált diszkriminációs esetek száma; vagy az 1995-ben a panaszok jellege szerint vizsgált ügyekben ezek 40 százaléka diszkriminációs jellegű ügy volt.
Ezek a tények tehát azt mutatják, hogy a diszkrimináció kiterjedtsége és maga a tendencia nem elhanyagolható, és komoly figyelmet kell fordítani rá, a jogi eszközök alkalmasabbá tételére is. Ezen túlmenően, ahogy a beszámoló is fogalmaz, elsősorban a társadalmi miliő formálásával és alakításával is tompítani kell a konfliktushelyzetek lehetőségét.
A másik nagy kérdés, amelyről szólni kívánok az összefoglalóban: örvendetes számomra, miszerint a szabaddemokraták a parlamenti képviselet megoldását szorgalmazzák, és ez nyilvánvalóan a '93 végén kialakult helyzethez képest egy fontos és előremutató lehetőség a parlamenti képviselet biztosítására a választójogi törvény esetleges módosításával. Nagyon sok helyütt a környező országokban is képesek mindenféle korporatív elemet nélkülöző parlamentáris rendszerben biztosítani a nemzetiségi képviselők jelenlétét a törvényhozásban, bizonyos pozitív diszkriminatív rendelkezés és szabályozás alapján.
A Baranya megyei önkormányzatok kapcsán előfordult jelenségről szólva magam úgy ítélem meg, hogy miután a beszámoló általános vonásokat, fő tendenciákat, tennivalókat tartalmaz, jellegénél fogva nem feltétlenül tartozik a beszámoló tárgyához mindaz, ami a Baranya megyei önkormányzat esetében történt. Úgy vélem, és úgy tudom, hogy ez kellőképpen kivizsgáltatott, megfelelő időben, és ennek a konklúzióit minden érintett levonta.
Végezetül, tisztelt Ház, megköszönve a vitában részt vevők aktivitását, azt kérem, hogy a Ház a beszámolót fogadja el. (Taps.)
