DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm szépen, főleg a szocialista képviselősorokból hangzó elismerő morajt, amikor felálltam. "A magyar rozsdatemetőről és összefüggéseiről" címszó alatt kértem szót, mégpedig Ózd és környéke tragédiájáról szeretnék beszélni, hiszen közismert az országban - de sajnos az ország határain kívül is - az a kálvária, amelyet Ózdnak és környékének be kellett járnia az elmúlt évtizedben. Hajdan a magyar ipar egyik fellegváraként vált ismertté, és úgy gondolom, hogy ismerték és elismerték térségeit. Ma ellenben az egykor virágzó iparvidék rozsdatemetővé vált, a hajdani büszke kohászok pedig munkanélküliek lettek, és még csak reményük sincs arra, hogy a helyzetük rendeződjék. A Független Kisgazdapárt azonban nem hajlandó beletörődni ebbe az elképesztő helyzetbe, de nem is hajlandó eltűrni azt, ezért a kibontakozást úgy keresi, hogy egyben meg kívánja nevezni a felelősöket is.
A spontán privatizőrök - az én szóhasználatommal: a nemzet vagyonának tudatos kirablói - voltak azok, akik hozzáláttak Ózd kifosztásához és a nemzeti vagyon e tekintélyes részének idegenek számára való átjátszásához: Patkó András volt pénzügyminiszter-helyettes a helyi notabilitással, Lotz Ernő akkori vezérigazgató közreműködésével lelkiismeretlen aranymosók, az úgynevezett külföldi befektetők kezére játszották Ózdot és az akkor még működő, 650 főt foglalkoztató üzemet. Ez az elképesztő gyalázat úgy történt, hogy egyik pillanatról a másikra felemelték a beszállított alapanyagok árát 80 százalékkal, és ezzel lényegében működőképtelenné tették az addig működőképes üzemet, és tönkretettek 650 családot.
1994 óta ennek a helyzetnek a kezelésére, a tönkretett vasipari centrumra a magyar állam mindösszesen 18 milliárd forintot költött. Ebből a tekintélyes summájú költségvetési pénzből az ÁPV Rt. és a Tocsik-ügy kapcsán elhíresült Szokai Imre és külügyes kormányoldalon található baráti köre nagy sietséggel létrehozott kft.-kbe menekítették a 18 milliárd forint tekintélyes hányadát, olyan kft.-kbe, mint például a Metalltrade és a D D nevű államivagyon-kimentők vagy az Ózdtól elszippantó akciókban a baráti kör másik álcahálójaként működő Borsodfer Rt., és a 18 milliárd forintból még a kassai acélmű számára is jutott egy tekintélyes summa, amelyet viszont Meiar miniszterelnök úr volt pénzügyminisztere, Julius Toth úr irányított. Ha ezt a 18 milliárd forintot a Horn-Bauer-kormány (Derültség.) nem felszámolásokra fordította volna, hanem teszem azt reorganizációra, akkor a munkahelyek egy igen tekintélyes részét meg lehetett volna menteni, és az ózdi családok tönkretett tömegeiből számos család helyzetét lehetett volna rendezni.
Sajnálatos módon ennek az ügynek vannak olyan kihatásai is, amelyeket most az öt percbe nem tudok belezsúfolni, de ígérem az igen tisztelt kormányzati oldalnak (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), azért, hogy a felelősségre vonás érdekében ők is tehessenek valamit, tovább fogom bonyolítani, göngyölíteni ezt a szálat. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
