DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Én nem kívánok a vita valamennyi fontos elemére visszatérni, hiszen természetesen nem akarok most zárszót mondani. Néhány rövid észrevételt szeretnék tenni a vita eddigi menetéhez. Lassan tényleg az általános vita utolsó pillanataiban vagyunk, és újra és újra azok az érvek hangoznak el, amelyek az általános vita legelső pillanataiban mindenki által hallhatóak és ismertek voltak. A tényeket vegyük elsősorban alapul.
1991 óta folyik ennek a törvénynek az előkészítése, különböző intenzitással. 1994 óta ismeri mindenki ennek a törvénynek az elvi kereteit, amelyben lényegi módosulás 1994 óta nem történt. Tehát én nem hiszem, hogy a szakma számára bármilyen revelációszerű új megoldás szerepelne ebben a törvényben! Én megértem a szakmai ellenvéleményeket, amelyek korántsem olyan homogének, mint ahogy azt a képviselő úr említette.
Tizenhét megyei bíróság támogató szakmai véleménye van nálunk is. Nem tartom valószínűnek, hogy különböző helyekre különböző tartalmú véleményeket küldenének a megyei bíróságok szakemberei. Felelős igazságügyi vezetők nyilatkoztak a legszélesebb nyilvánosság előtt arról, hogy igenis szükség van az új törvényre, mert a magyar büntető-igazságszolgáltatásban kell alapvető változtatásokat elérni. És ez a törvényhozási kényszer, nem más! Ebben valóban van kényszer, de nem a törvény tartalmára megnyilvánuló kényszer, hanem a helyzet megváltoztatásának szükségessége következik elsősorban a törvényjavaslatból.
Még egyszer a feltételekről:
Szeretném kiemelni, és itt a parlament nyilvánossága és a közvélemény előtt is elmondani, hogy az igazságszolgáltatási reform végrehajtásához az eddigiekben a kormány minden feltételt biztosított: a pénzügyi, a szervezeti, a személyi feltételeket is. Minden eddigi lépés, ami az igazságszolgáltatási reform nyomán megvalósult, kellő fedezettel bírt, és ez így lesz a jövőben is a büntetőeljárási törvény kapcsán is.
És hogy itt eltérőek a vélemények a tényleges szükségletekről, azt sem tartom természetellenesnek, mert egy ilyen léptékű változásnál minden szervezet szeretné a saját érdekeit a legjobban pozicionálni. És ha azt mondom, képviselő úr, hogy a vita a mai 1200-as ügyészi szervezet vezetésével 1100 ügyészi helyről és 73 gépkocsivezetőről indult - s külön érdekes, hogy hogyan lehetett kiszámítani a Be. bevezetéséhez szükséges pontos gépkocsi-vezetői létszámot -, akkor a 200 és az adott esetben 300 fő, azt hiszem, hogy reálisnak minősíthető. Ha csak az a számítás alapelve, hogy milyen plusz terhekkel kell számolni a kódex egészének hatásaként, és azt nem vesszük figyelembe, hogy azért feladatcsökkenésre is sor kerül, s a kettő kiegyenlíti egymást, azt hiszem, hogy ezek a számok - bár ezt elsősorban Zwack képviselő úr vetette fel - reálisak.
Nem tartom ebből a szempontból lényeges eltérésnek a hatálybalépésnél megmutatkozó különbségeket, hiszen a törvényjavaslat '99. szeptember 1-jét tartalmazza. Én azt hiszem, hogy lehet mérlegelni a hatálybalépésnek egy későbbi időpontját, mint ahogy általában a módosító indítványok és javaslatok - bár még nem ismerjük a módosító indítványok egészét - pozitív megközelítésére a kormányzat, illetőleg a tárca eddig is a legnagyobb készséget mutatta. Azért azt is el kell mondanom, hogy az egyeztetések folyamán azoknál a szervezeteknél, ahol rengeteg vitánk és egyeztetni való pontunk volt, lényegében nagyon leszűkült vagy két olyan elvi kérdésre, amiben nyilván nem találtunk közös nevezőt és eltérő az álláspontunk, vagy a legtöbb esetben tulajdonképpen a törvény és a kódex egészéhez viszonyítottan partikuláris kérdésekben maradt fenn különbség. Ezt végig tudom vezetni, erre megfelelő dokumentáció áll rendelkezésünkre.
Tehát tisztelettel azt szeretném még egyszer elmondani, hogy mi mindent megtettünk annak érdekében, hogy erről a törvényjavaslatról a jogalkalmazók széles köre megfelelő információkkal rendelkezzék. Magam küldtem el közel kétezer ügyésznek, bírónak a törvényjavaslat szövegét, hogy legyen idő ismerkedniük vele, hogy ne akkor kezdődjön a kódexszel történő első találkozás, amikor az Országgyűlés ráteszi a javaslatra a pecsétet. Tehát én azt hiszem, hogy minden feltételt igyekeztünk biztosítani.
Én megszívlelendőnek tartom azokat a véleményeket is, amelyek a kódex érdekében, védelmében hangzottak el. A kodifikációs bizottság egyik szakmabeli, ügyvéd tagja mondta, hogy a felkészülésnél azt azért figyelembe kell venni, hogy itt a büntetőeljárási jogot jól ismerő és abban járatos emberekről van szó, és nem laikusokról, akiknél a felkészülés egészen mást jelent, mint mondjuk, más esetben.
Tehát én biztos vagyok abban, hogy az Országgyűlés kellő korrekciókkal, módosító indítványokkal olyan büntetőeljárási törvényt tud elfogadni, amely ezt a fordulatot a büntető-igazságszolgáltatásban valóban eredményezni tudja majd.
Köszönöm szépen. (Taps.)
