BALSAY ISTVÁN
BALSAY ISTVÁN
BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! A Fidesz-Magyar Polgári Párt a polgárok szemszögéből, a polgárok érdekeit figyelemmel kísérve vitatta meg a távhőszolgáltatással kapcsolatos törvénytervezetet.
Egymásnak ellentmondó érzéseink vannak e törvénytervezettel kapcsolatban, mindazonáltal rendkívül szükségesnek tartjuk azt, hogy törvény szabályozza Magyarországon ezt a nagyon fontos területet, az önkormányzatok, a szolgáltatók és elsősorban az állampolgárok érdekeit. Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy ez a törvénytervezet nagyon kis mértékben, helyenként pedig semmit nem old meg. Önmagában ez a törvény nem is oldhatja meg ezt a kérdést, hiszen nagyon kiterjedt és nagyon sokrétű törvényi szabályozás szükséges ahhoz, hogy a különböző tulajdonviszonyokban, a különböző bérleti szerződésekkel bíró lakásokban és a különböző korok technológiájával elkészült távfűtésben, távhőszolgáltatásban egységes, a fővárostól a vidéki településekig megnyugtató megoldás, törvényi szabályozás szülessen.
Ezért tehát szükségesnek tartjuk e törvénytervezet benyújtását. Egyes fejezetei rendkívüli módon változtatásra szorulnak. Szükségesnek tartjuk, hogy a polgárok érdekeit jobban kifejező helyi önkormányzati és állami árszabályozás és szabályozás szülessen.
Megvizsgáltuk a lakossági fogyasztók fizetőképességét. A vizsgált időpontban, 1997 januárjában a veszélyeztetettnek nevezhető lakások tekintetében az egy lakásra jutó rezsinek több mint 50 százalékát töltötte ki, tölti ki a távfűtéssel kapcsolatos fizetési kötelezettség.
(12.10)
Az erősen veszélyeztetett lakások esetében pedig a rezsi több mint 60 százalékát képezik a távfűtéssel, fűtéssel és az ezekkel kapcsolatos költségek. Így tehát arról a területről beszél e törvénytervezet, amely több mint kétmillió polgár életét közvetlenül érinti.
A számadatok elhangzottak, ezek közül szeretném még kiemelni azt, hogy a fővárosban - a vidéki adatok e tekintetben rendkívül nagy szórást mutatnak - egy család fűtésének egy idényre jutó költsége ma meghaladja a 85 ezer forint/idény/lakást. E kérdés tehát rendkívül fontos.
Lehet-e egyetlen törvényben szabályozni ezt a területet? Én úgy gondolom, hogy egy törvényfüzérnek, egy törvénycsokornak kellene elindulni, amely a következő parlamentre és a következő kormányra vár, hiszen a lakásállomány minőségének a javításával gyarapítanunk kell a nemzeti vagyont, gondoskodnunk kell az energiatakarékosság eredményeképpen arról, hogy csökkenjenek az energiahordozókra fordítandó kiadások, és a környezetvédelmi előnyöket is számba kell venni. Mindezeknek a globális és nemzeti méretű programoknak tükröződni kell a lakások - a különböző tulajdonú lakások - felújításának a programjában, az állam által támogatott költségvetésekben és az egyéni takarékossági programokban is.
Ma az önkormányzatok zöme a rendszer megtartásában érdekelt, és érdekelt abban, Székesfehérvártól kezdve, Hatvanon keresztül Debrecenig, és más településeken is, hogy a téli idényben fizetési anomáliák, műszaki megoldatlan kérdések következtében több ezer vagy több tízezer lakás ne maradjon fűtetlenül. Ez az első olyan terület, ami a településeket maga alá temetheti, ha ebben nem történik alapvető és érdemi változás. Érdeminek nevezem azt is, hogy a polgárok érezzék, hogy ez a törvény értük van, és érezzék azt is, hogy az egyéni takarékosságon túlmenően a közösségi létesítmény, a közösségi mű fenntartásáért nekik is áldozatot kell hozni, és néhány esetben le kell mondaniuk az egyéni meggondolásokról és az egyéni takarékosságról is.
Ennek érdekében a nyugat-európai mintához hasonlóvá kell tenni a tulajdonosi és a jogi határt, a felelősségi határt a fogyasztói egységek, az épület tekintetében. Ma Magyarországon ez nem így van. Ennek érdekében az államnak, a mindenkori kormánynak környezetvédelmi és kényszerszempontok miatt is támogatnia kell a távhőszolgáltatást, a távfűtési szolgáltatást; és a távhőszolgáltatás érdekében a versenyhelyzetben lévő más - például a gázfűtéssel megoldható - távfűtési módszerek segítségére kell lenni, hiszen nemzetközi egyezmények - mint például a szén-dioxid- vagy szén-monoxid-kibocsátásra vonatkozók - ezt indokolttá teszik.
Több ezer, több tízezer olyan lakás van ma Magyarországon, ami a régi szovjet, házgyári típusú megoldással készült, ezek közül is a legkárosabb és a legveszélyesebb, és családok ezreinek az életét keseríti meg az úgynevezett egycsöves fűtési módszer, amelynek a kiváltására és megoldására egyéni szándékok és akaratok nem elegendőek, itt az önkormányzatok, a lakásfenntartók, lakástulajdonosok és az állam együttes gondolkodására van szükség. Ez a fűtési módszer olyan, mint amikor egy-egy távfűtött lakásban szolgáltatási probléma akad, vagy díjfizetési hiányosságok akadnak: a többi lakó élete is megkeseredik.
A polgárok nem értik világosan - és alkotmánybírósági és legfelsőbb bírósági ítélet is született már - az úgynevezett készenléti díjnak a fontosságát és szükségességét; feltétlenül fontos, hogy a mű mind fizikai, mind pedig szolgáltatási valóságában egységes elvek alapján működjön, függetlenül a lakás, a közterület és a fűtőmű tulajdonjogától és üzemeltetési, sokszor ellenérdekeltségétől. A polgárok sokszor nem értik, hogy miért kell az utcát, a járdát és a közterületeket fűteni, ezért tehát rendkívül fontos a korrekt tájékoztatás, a hőátadás határának a nyugat-európai szintű meghatározása és az egyéni és közösségi érdekeltség felkeltése.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt ezt a törvénytervezetet a választásokat megelőző időszakban egyfajta olyan kampánytervezetnek tartja, amely az emberekben azt az érzetet kelti, hogy minden rendben van, hiszen a kormány a helyén van, a parlament megnyugtatóan foglalkozik ezzel a kérdéssel. Egyetlen dolgot old meg: a több helyen megtalálható törvényi szabályozásból és egy elavult, '91-es kormányrendelet alapján ma már az önkormányzatok - ma még elég szűk keretek között - helyi rendeletet alkothatnak, amelyben nem a díjmegállapítás szintjére degradálódik le a tevékenységük, és nem egy követő magatartást tanúsítanak.
Előnye még az, hogy kötelezően kimondja, hogy a mérést három év türelmi idő után meg kell oldani, és ez előny, hiszen így a takarékosság és a megnyugtató mérés lehetőségét kínálja a polgároknak. Ezt természetesen mind az államnak, mind az önkormányzatoknak támogatniuk szükséges.
Össze kell hangolni e törvénytervezetet más állami, kormányzati, önkormányzati szándékokkal, amelyek eddig zátonyra futottak. Ilyen például az energiaracionalizálásra felvehető hitelek sokasága, amelyek különböző garanciaalapok híján és a lakosság elszegényedése folytán nem minden esetben elérhetők, illetve nem minden polgár és család tudja ezeket felvenni, és így a rendszer összeomolhat.
A nemzetgazdaság szempontjából rendkívül fontos érdek, hogy az önkormányzatok, a települések és térségek készítsenek energetikai stratégiai célokat, és azokat igyekezzenek megvalósítani, hasonlóan a Német Szövetségi Köztársaság településeihez, ahol tudják, hogy a polgárok fogyasztása, annak matematikai összege más szint, és magasabb érdekeltséghez tartozik, mint az egész település energiafogyasztása - különös tekintettel itt Magyarországon a házgyári, telepszerű, többszintes panelépületeknek az elavult, rossz és nehezen javítható épületgépészeti mivoltára, a paneleknek és a nyílászáró szerkezeteknek a rendkívül rossz állapotára.
Tisztelt Ház! E törvénytervezet csak nagyon nagy együttes szándékkal javítható olyan szintre, ami egy évre - addig, amíg az új kormány be nem lép - megoldja e kérdés rendezetlenségét (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.); azt követően a településügyi törvénnyel, azt követően a lakáskoncepcióval alakuló törvények sorozatával nagyobb segítséget kell nyújtani a fokozatosan és folyamatosan elszegényedő távfűtött lakásokban (Az elnök ismét jelzi az idő leteltét.) lakók számára.
Tisztelettel javaslom az önök figyelmébe a Fidesz-Magyar Polgári Párt módosító javaslatait. Köszönöm a figyelmet.
