DR. FARKAS GABRIELLA
DR. FARKAS GABRIELLA
DR. FARKAS GABRIELLA (MDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy döntöttem a múltkoriban, a mai felszólalásom annyi lesz, hogy elmondtam már én a magamét akkor, amikor eredetileg tárgyaltuk ezt a törvényjavaslatot, illetve ennek az elődjét, és most már főjön a saját levében a kormányoldal, hogy előállt egy olyan helyzet, amelyet maga állított elő.
Így gondoltam, viszont azt hiszem, hogy a Néppárt sem azok közé a parlamenti pártok közé tartozik, amelynek itt és most, ma kell felhívnia a felelősségtudatára a figyelmét. Úgy gondoltam, hogy ebben a túlhisztériásított helyzetben nem szabad ezt tenni, hanem meg kell kísérelni részt venni úgy ebben a munkában, hogy hátha van esély a megoldásra. Ezzel tartozunk mi is az itt is hallgatóként jelen lévő kisebbségeknek.
Szeretnék utalni én is a németek vigadóbeli ünnepére, ahol a dörgő tapssal kísért kormányfői beszédben a miniszterelnök megígérte, hogy vannak, biztosan vannak alkotmányos aggályok, de ezeket ő úgy megoldja, hogy ne féljen senki. Aztán meg is oldotta azzal, hogy visszavonta a kormány az általános vitán már csaknem túljutott javaslatot, azt a javaslatot, amelynek végigvitelétől igazán nem kellett félni, mert ellenzéki támogatást is kapott az egyeztetések, a későn elkezdett egyeztetések során. Itt szeretnék tenni egy helyreigazítást: a múlt év júniusában nem volt hatpárti egyeztetés, vagy ügyesen titkolták, mert mi erről nem tudtunk, de más ellenzéki pártot is megkérdeztem, ők sem.
Nos, a kormány visszavette ezt a törvényjavaslatot, amelyet végig lehetett volna minden gond nélkül csinálni úgy, hogy májusi választás lehessen. Talán egy-két hetet a téli szünetből föl kellett volna hozzá áldozni - de nem is tudom, miért fontos, hogy hat hétig tartson a síszünet a parlamenti képviselők számára. Nos, visszavonta, átdolgozta, feloldotta az alkotmányos aggályokat. Annyira feloldotta, hogy belevitt néhány olyan változást, amelyekre - tisztelettel bejelentem - készen voltunk a módosító indítványokkal. Tehát igazából nem csinált semmit, csak elvette egy kicsit, és később akarja újrakezdeni, mintha az lenne a cél, hogy hátha akkor nem kell megvalósítani; úgy csinálunk, mintha lázas munkában lennénk, de nem kell az egészet végigvinni.
Mélységesen egyetértettem Árgyelán képviselőtársammal, aki azt mondta, hogy öntsenek már végre tiszta vizet a pohárba, és remélem, ő is úgy gondolta, hogy azok öntsék ezt a vizet, akiket a felelősség amiatt terhel, hogy itt most mi futunk a pénzünk - vagy a nem tudom, mink - után, és megpróbálunk olyan látszatot kelteni, mintha egységes akarat volna valamiben, amiben elsősorban a kormányoldalon nincs meg akarat.
Engedjék meg, hogy itt körülnézzünk! Ha a kormány olyan mélységesen átérzi a felelősséget, mint ahogy azt a miniszterelnök azon az ünnepélyen mondta, vagy mint ahogy kérte mindnyájunktól Tabajdi Csaba, akkor nem ilyen "nagy számban" képviseltetné magát a kormány, és akkor esetleg Kovács László külügyminiszter úr nem Washingtonban lobbyzna... (Földesi Zoltán: Miért, hol kellene lennie, ne haragudjon?) Bocsánat, én beszélek, ne haragudjon, képviselőtársam! (Zaj.) Akkor nem Washingtonban lobbyzna például, hanem itt fejtene ki olyan munkát, amelyben a valóságos külpolitikai érdekeket megjelenítené. Ennek a kormánynak és ennek a külügyi munkának a szégyene volt az, hogy azon kívül, hogy nem is igazán akarják ezt a kérdést megoldani, még olyan taktikai hibát is elkövetnek, hogy a szlovák külügyminiszter asszonnyal való találkozó előtti napon teszik azt, amit tettek a már tárgyalás alatt lévő törvényjavaslattal, hogy a szép szőke hölgynek módja legyen két másodperc alatt leiskolázni Kovács Lászlót a tárgyalás során, és odamondani neki, hogy: maguk beszélnek, hát maguk mit csináltak? Azt csinálták, hogy nem akarnak valamit! (Gyimóthy Géza: A nők leveszik a lábáról!)
És még egyet, képviselőtársaim: az új változat semmivel sem tartalmaz kevesebb alkotmányos aggályt. Ha jogászkodni akarunk, mindnyájan tudunk szép számmal sorolni, úgyhogy azzal is el lehet még boldogulni időhúzás céljából, még néhány körben el lehet erről is beszélgetni. Tehát nem oldja föl az új változat az alkotmányos aggályokat; sem az egyéb ötletek, amelyek nagyon jó szándékúak, nagyon figyelemre méltóak, csak éppen a parlamentáris demokrácia keretei között nem lehet velük élni.
Tehát valóban föl kell tenni azt a kérdést, amit képviselőtársam jogosan feltett a kisebbségiek nevében, hogy valóságosan akarják-e ezt, és ha igen, akkor valóban tisztában vannak-e azokkal a bel- és külpolitikai problémákkal, amelyeket ezzel a huzakodással okoznak.
Én nem kisebbségi létemre szeretnék a kisebbségek érdekében mondani itt valamit figyelmeztetőül mindnyájunk számára.
(11.10)
Nevezetesen azt, hogy leginkább a kisebbségek elleni hangulatkeltésre alkalmas ez a huzavona, ami itt történik, és ez a legsúlyosabb, ami történhet egy ilyen látszatmunka közepette.
A külpolitikai hatásokról nem szeretnék még egyszer beszélni, többen is megtettük már, mindössze egy megjegyzést engedjenek meg. Azt hiszem, hogy ha egy kormány felelősen politizál, a világ számára jól mutatja meg az ország arcát, akkor nem arról beszél folyton, hogy teli vagyunk mulasztással, de azt aztán majd úgy megoldjuk, és aztán úgy nem csinál semmit, hogy a mulasztás tényleg egyre nagyobbnak tűnjön, hanem ehelyett azt mutatja meg a világnak - amire utaltak már képviselőtársaim is -, hogy melyek azok a törvényhozásbeli, közigazgatásbeli és egyéb eredményeink, amelyekkel mi valóban igyekszünk tenni a kisebbségekért. De ez leginkább velük szemben méltatlan megoldás.
A Magyar Demokrata Néppárt kezdettől fogva abszolút konstruktív volt, abszolút az eredeti javaslat mellett tette le a voksát, és dolgozott annak módosításain. Most azonban kénytelen vagyok azt mondani a Néppárt nevében: nem látok lehetőséget arra, hogy a következő ciklusra ebben a törvényhozási munkában eredményre tudjunk jutni, hogy a következő ciklusban megvalósuljon a kisebbségek parlamenti képviselete. Egyszerűen lehetetlen azt elképzelni, hogy az alkotmánymódosítás megszülessék - ennek egyébként ellene vagyunk, ezt az egyeztetéskor is mondtuk -, és nem tudom elképzelni azt, hogy az Alkotmánybíróság szűrőjén átmenne az a megoldás, hogy a képviselők egyik csoportja nem ugyanakkor kerül a parlamentbe, mint a többi.
Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy a politikai elit egy részének a felelősségtudata valóban fel kell most már hogy ébredjen, de nagyon jó volna, ha végre mindenki megértené, hogy a politikai elit egy része - ebben az esetben a kormányzó koalíció - mondja meg: akarják-e. Ha akarják és tényleg akarják, akkor a Magyar Demokrata Néppárt nevében állíthatom, hogy mint eddig, a májusi választásra készek vagyunk arra - ha meg tudja oldani a parlament -, hogy partnerek legyünk ebben a munkában. De ehhez a politikai és közjogi sunyisághoz, ami itt történik (Dr. Csapody Miklós: Erről van szó!), nem lehet egyetlenegy párt sem partner!
Ezek után sem leszünk akadálya a törvényhozásnak, mint mondtam, de azt kérjük, ne keltsenek hisztériát felelősségteljes munka helyett, és a saját maguk által ígéretekkel elhalmozott kisebbségek számára végre valódi tevékenységgel mutassák meg partnerségüket. Ebben az esetben valóban jó, valóban egyedülálló eredmény születhet - de csak ebben az esetben! És kérem, hogy a politikai felelősségét érezze az, akit ez illet.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
