AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A frakcióvezető-helyettes úr felszólalása nem először bizonyította azt, hogy sajnos nem egészen érti a magyar társadalom és a magyar gazdaság jelenlegi, valódi helyzetét.
Azt gondolom, hogy ez nagyon nagy baj, mert hiszen a választópolgárok teljes joggal azt várják a hivatásos politikusoktól, hogy azzal foglalkozzanak, ami a valódi gond. A valódi gondot pedig - és itt vissza kell kanyarodnom az előző napirend előtti beszélgetésünkre - nem lehet a történelmi összefüggésrendszerekből kiragadni. Természetesen minden országban, még a gazdag Amerikai Egyesült Államokban is lehet teljes joggal arról beszélni, hogy bizony, abban a társadalomban is van szegénység, és vannak nagyon súlyos társadalmi feszültségek.
(9.20)
A magyar társadalom esetében nem lehet eltekinteni attól, hogy milyen fejlődési szakaszban van ez a társadalom és ez a gazdaság, honnan jövünk és hova megyünk. A rendszerváltás a gazdasági következményeit tekintve ebben az országban is súlyos visszaesést okozott. Szerencsénk volt, mert ez a visszaesés "csak" - idézőjelben mondom - 17-18 százalékos GDP-csökkenést jelentett. Más országokban, tessék megnézni a számokat, például Oroszországban, Ukrajnában, hogy csak a közelebbi országokat mondjam, ennél sokkal súlyosabb visszaesés következett be.
Csodák pedig nincsenek a gazdaságban! Ha egyszer egy ország sokkal kevesebb jövedelmet tud csak előállítani, mint korábban - és gondoljunk bele, hogy ez a visszaesés méreteiben körülbelül kétszer akkora, mint amekkora veszteséget a kőolajár-robbanás pont a reform bevezetése után az országnak okozott a hetvenes években -, akkor ez előbb-utóbb eléri az emberek életszínvonalát is. Ezért nem egy kormányra kell vagy lehet haragudni: ez egyszerűen elkerülhetetlen, akármilyen kormány van hatalmon! Teljesen világosan tudjuk - a számokat megint képviselő úr figyelmébe ajánlanám, hogy talán tanulmányozza - (Dr. Homoki János közbeszólása. - Dr. Szabó Zoltán: Soha nem érv, amit nem te mondasz!), hogy nagyon komoly életszínvonal-csökkenés történt Magyarországon az előző kormány működése alatt, és erről más alkalommal már beszéltünk. S bizony, elég komoly további életszínvonal-csökkenés következett be eme kormány működésének első időszakában is, de végső soron ezzel állt be az az arány, amely a megtermelt és a felhasznált jövedelem között van; vagyis most került arányba a dolog két oldala. Azt hiszem, ezt nagyon sokan értik, hogy addig lehet nyújtózni, ameddig a takaró ér. Ha a takaró kisebb lett, akkor valahogy nekünk is össze kellett húzni magunkat.
Alapvetően ebből fakadnak ezek a konfliktusok. A megoldás is igazából az lehet, ha a gazdaság most már növekedési pályára tud állni, és a növekvő gazdaság lehetővé teszi azt is, hogy az emberek életszínvonala is emelkedjen. Tisztelettel jelentem, hogy az emberek életszínvonala 1997-ben jelentős körben emelkedett. (Dr. Homoki János: Na persze!) Ha valaki olvassa a Statisztikai Hivatal közleményeit, abban az van, hogy például a reálbérek 4,7 vagy 4,6 százalékkal emelkedtek; nyilván még nincs végleges számunk. Az is igaz, hogy az infláció mérséklődött. Nem 28 százalékos és nem 23 százalékos az infláció, hanem 18,3 százalékos volt tavaly, és ez is láthatóan tovább fog lefelé menni ebben az évben.
Azt természetesen tudomásul vettem, hogy tárgyszerűségét tekintve nem igaz, amit ön mond, mert nem ennek a kormánynak a működése alatt volt '46 óta a legmagasabb infláció, hanem az előző kormány működése alatt. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Így van!) Ugyanis '91-ben 35 százalékos volt az infláció ebben az országban - talán a Kisgazdapárt akkor még kormányon is volt. De nem akarom azt mondani, hogy azért volt, mert a kisgazdák voltak a kormányban, hanem mert olyan volt a gazdasági helyzet, hogy nyilván elkerülhetetlen volt. (Dr. Homoki János: A dollár 207 forint!) Kérem szépen, márkában tessék számolni, mert közben a dollár és a márka között volt egy átrendeződés! Márkában egész mást lehetne mondani.
Én ezzel nem azt mondom, hogy örülünk annak, hogy az infláció magas volt. Pontosan az a célunk most, hogy az inflációt próbáljuk lejjebb szorítani, és ez láthatóan megy is. Tíz százalékponttal mérséklődött az infláció két év alatt, és ez a folyamat láthatóan folytatódik.
Tehát félreértés ne legyen: senki nem akarja azt állítani, hogy ez itt a Kánaán! Ilyen dinamikus növekedés mellett, amit tavaly tudtunk produkálni, 2000-ben lesz ott az ország - ha ezt folytatni vagyunk képesek -, ahol '89-ben tartottunk. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos magyar család, mondjuk, 2000-ben tud azon az életszínvonalon élni, amelyen '89-ben élt, de kétségkívül ma nagyobb a szórás, mint '89-ben volt. Tehát ezt világosan tudnunk kell. A vigasztaló az, hogy a folyamat láthatóan most már jó irányba halad, tehát a kilátásaink, a magyar családok kilátásai most már kedvezőek.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
