DEUTSCH TAMÁS
DEUTSCH TAMÁS
DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Az elmúlt egy hét eseményei egyértelműen igazolták, hogy a nyolcvanas években folytatott állami doppingolásban való érintettsége következtében halaszthatatlan Kökény Mihály miniszter úr távozása. (Derültség a kormánypárti oldalon.) A tisztességes, sportszerető polgárok nevében ezért újra kénytelen vagyok felszólítani miniszter urat arra, hogy nyújtsa be a lemondását. Nyújtsa be a lemondását azért, tisztelt képviselőtársaim, mert az elmúlt héten a lehető legszélesebb nyilvánosság által megismert dokumentumok egyértelműen bizonyítják a miniszter úr érintettségét, másrészt - és ez különösen elszomorító - a miniszter úr az elmúlt héten folyamatosan valótlanságot állított a parlamenten belül és a parlamenten kívül egyaránt.
A miniszter úr azt nyilatkozta, hogy azon az 1982-es tanácskozáson, amelyen ő részt vett - azt már ne is firtassuk, hogy főelőadóként vagy főosztályvezető-helyettesként vett-e részt azon a tanácskozáson; ő főelőadóságra emlékszik, a jegyzőkönyv főosztályvezető-helyettesi tisztséget rögzít, ilyen távolból talán már nehéz megállapítani azt, hogy akkor milyen tisztséget töltött be, de egy szó mint száz, a miniszter úr azt mondja, hogy ezen a tanácskozáson -, vitaminkészítmények alkalmazásáról volt szó.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A következő vitaminkészítmények alkalmazásáról tárgyalt akkor a tanácskozás: anabolitikus szteroidok nevű vitaminkészítmények, tesztoszteron nevű vitaminkészítmények, hormonkészítmények tapasztalati és kísérleti felhasználhatóságának tanulmányozásával kapcsolatos javaslatok hangoztak el, és maga a miniszter úr - főelőadóként vagy főosztályvezető-helyettesként - azt mondta, személy szerint azt javasolja, hogy egy, a humán fázisnak megfelelő követelmények szerinti tesztoszteron-tanulmány elkészítését végezze el az akkori országos testnevelési és sportegészségügyi intézmény. Szerény tudásom szerint sem a tesztoszteron, sem az anabolitikus szteroidok nem vitaminkészítménynek minősülnek, hanem olyan tiltott hormonális doppingkészítményeknek, amelyek alkalmazása sem a nyolcvanas évek elején, sem most nem megengedett.
A miniszter úr azt állítja, hogy a nyolcvanas évek elején nem volt állami eszközökkel támogatott vagy tűrt doppingolás. Ezzel szemben korábbi főnöke, Medve László miniszter azt nyilatkozta az elmúlt héten, hogy a Sportkórház doppinglaboratóriumában a nyolcvanas években kísérletnek álcázott, állami vezetők által tűrt doppingolás folyt. Azt nyilatkozta, hogy az Egészségügyi Tudományos Tanács tagjai és az egészségügyi hatóságok is tudtak róla, hogy kísérlet címén doppingolják a sportolókat.
Az 1982-es tanácskozást követően 1983-ban ugyancsak egy ismert, nyilvános megállapodás jött létre az akkori Egészségügyi Minisztérium, valamint az Országos Testnevelési és Sporthivatal között, és ez a megállapodás immár nem elvi zöld utat engedélyezett az állami eszközökkel támogatott, illetve tűrt doppingolás számára, hanem - ugyan a jogi norma szintjét el nem érő, de - hivatalos politikai dokumentumban adott felhatalmazást.
Ez olyannyira igaz, hogy ugyancsak egy, már régóta nyilvános dokumentum azt fogalmazza meg, hogy az állami eszközökkel tűrt, illetve támogatott doppingkészítmények alkalmazásával kapcsolatos kísérletek beindítását az Egészségügyi Minisztérium és az OTSH együttműködési megállapodása tette lehetővé. Egy, a tanácskozáson jelen lévő úr - a nevét nem kívánom megjegyezni, nehogy ő is kénytelen legyen feljelentést tenni ellenem - azt mondta, hogy három akkori sportvezető egyeztette az egyes sportágak igényeit, azokat az igényeket, hogy mely sportágakban mely sportolók kívánnak tiltott doppingszereket alkalmazni, és ehhez milyen támogatást tud nyújtani az akkori állami sportvezetés, az akkori állami egészségügyi vezetés és az akkori sportegészségügyi vezetés.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Olyannyira igaz, hogy Kökény Mihály 1989-ben még pontosan látta, hogy az a tanácskozás, amin ő 1982-ben részt vett, bizony az állami dopping alkalmazásának adott zöld utat. Szó szerint azt nyilatkozta - a kezemben lévő papír az ő nyilatkozatának egy olyan változata, amelynek minden oldalát maga a miniszter úr szignálta -, hogy azt már ma, 1989-ben tisztán látja, hogy ott a '82-es tanácskozáson valójában mi is történt, és a kísérletek ürügyén lényegében az egészségkárosító teljesítményfokozás kapott zöld utat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 1989-ben a miniszter úr jól látta, hogy miben vett részt, 1998-ban mindannyian jól látjuk, hogy miben vett részt. Azt gondolom, elengedhetetlen az, hogy a személyes felelősség érvényesüljön, és a miniszter úr nyújtsa be lemondását. (Taps az ellenzéki oldalon.)
