DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt már Pelikán elvtárstól tudtuk, hogy a nemzetközi helyzet fokozódik, most Dobos Krisztinától azt is megtudtuk, hogy a tankönyvhelyzet fokozódik.
Én azt gondolom, hogy a tankönyvárak emelkedésével kapcsolatban van egy olyan közkeletű tévedés vagy előítélet, hogy a tankönyvárak a rendszerváltás óta képtelen mértékben elkezdtek emelkedni.
Szeretném ezt a félreértést eloszlatni, ez nem így van, ez egy optikai csalódás. A tankönyvárak attól kezdve kezdtek rendkívüli mértékben emelkedni, hogy a korábban rajta meglévő igen magas állami támogatást levették róla. Ezt egyébként még az előző kormány idején tették meg, amióta a tankönyv piaci termék és piaci áron kell megvásárolni.
Amióta a tankönyvek előállításán nincs állami támogatás - 1994 óta -, a tankönyvárak átlagos emelkedése - elég nehéz pontos számot mondani, mert többféle tankönyvcsomagból lehet tanulni, és különböző mértékben emelkedtek ezek árai - alatta maradt az infláció emelkedésének, tehát a tankönyvek relatíve olcsóbbakká váltak 1994 óta. (Derültség az MDF padsoraiban.) A korábbi időszakban természetesen drágultak, hiszen az előállításukra szánt állami támogatást levették róla.
Ugyanakkor a tankönyvrendelet, amelyre képviselő asszony rosszallólag hivatkozott, két szempontból is igyekszik gátat vetni a tankönyvárak további emelkedésének vagy legalábbis annak, hogy a tankönyvárak emelkedése a szülők pénztárcáját az eddigi mértékben sújtsa.
Az egyik az úgynevezett tankönyvlista, tehát az az eszköz, amellyel a minisztérium az egyébként tankönyvvé nyilvánított, tehát szakmailag megfelelő kiadványokról egy listát állít össze, amelyek mintegy ajánlottak, amelyekből az iskolák választhatnak kötelezően bevezetendő tankönyvet. Ettől eltérő tankönyveket csak meglehetősen bonyolult egyeztetési eljárással lehet használni az iskolában. A tankönyvlistára való felkerülés komoly kritériuma a tankönyvár.
(8.40)
A másik éppen a tartós tankönyv, amelyről képviselő asszony szintén - mármint a tankönyvrendelet erre vonatkozó részéről - helytelenítőleg nyilatkozott. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy a tankönyvrendelet nemcsak arról szól, hogy lehet tartós tankönyvet készíteni. Végül is a jogállamnak azzal az alapelvével, hogy ami nem tilos, azt lehet, ezzel a minisztérium is tisztában van, hanem különböző támogatásokat, különböző pénzügyi támogatásokat kötelezően hozzárendel a tartós tankönyvekhez. Hogy mást ne mondjak, például az iskolák számára előírja, hogy a kiutalt és megcímzett könyvtári támogatás meghatározott részét tartós tankönyv vásárlására kell fordítani; ami tehát azt jelenti, hogy a tartóstankönyvprogram eredeti elképzelésével összhangban fokozatosan feltöltődnek az iskolai könyvtárak tartós tankönyvekkel, és a tanulóknak nem kell megvásárolniuk a könyvet, hanem az iskolai könyvtárból kölcsönözhetik egy tanévre - minthogy tartós tankönyvről van szó, ezt több éven keresztül lehet használni -, és csak akkor kell kifizetniük, ha megrongálják vagy elveszítik.
Végezetül, ami a tankönyvkiadó privatizációját illeti:
Valóban nincs olyan értelemben sürgető kényszer, hogy bárki pisztollyal állna a hátunk mögött, hogy ha nem privatizáljuk a tankönyvkiadót, akkor lövünk. Ugyanakkor azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a tankönyvpiacon egyre élesedik a verseny. Különböző külföldi kiadóvállalkozások kis magyar tankönyvkiadókat felvásároltak, azokat feltőkésítették, és a magyar tankönyvpiacon olyan piaci erejű versenytársak jelentek meg, amelyekkel szemben a tankönyvkiadó csak nehezen tudja állni a versenyt.
Ezt a helyzetet kétféleképpen lehet megoldani: egyrészt tőkeemeléssel, tehát magyarán, állami tőkét lehet ebbe beletenni - a kormány egyébként megpróbálkozott egy 300 milliós tőkejuttatással a Nemzeti Tankönyvkiadónak. Tekintettel azonban arra, hogy a költségvetés véges, az igazi megoldást, a többlettőke bevonását csak privatizáció útján, egy kisebbségi résztulajdon privatizációja útján lehet elérni. Ez valóban nem sürgető abban az értelemben, hogy holnap meg kellene tenni, de belátható időn belül feltétlenül szükség lesz rá, mert különben a Nemzeti Tankönyvkiadó nem tud talpon maradni a piacon.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Zaj az ellenzéknél.)
