DR. BIHARI MIHÁLY
DR. BIHARI MIHÁLY
DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Pár hónapon belül másodszor fut neki a parlament annak, hogy megteremtse mind az anyagi jogi, mind az eljárásjogi feltételeit annak, hogy a Magyar Országgyűlésben a Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek képviselői jelen lehessenek, képviselői mandátumot szerezhessenek.
Úgy gondolom, a Magyar Országgyűlés döntési helyzetben van. Dönthet úgy, hogy megfelelő jogszabályokkal biztosítja a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési képviseletét. Dönthet úgy, hogy nem tartja időszerűnek, nem tartja kivitelezhetőnek vagy a magyar alkotmányos és választási rendszerrel összhangba hozhatónak ezt a képviseleti elvet. És végül alakíthatja úgy a Magyar Országgyűlés, illetve a Magyar Országgyűlésben ülő pártok alakíthatják úgy a vitát, hogy kifutunk az időből, s nem lesz megoldás ebben az évben sem és akkor ebben a választási ciklusban sem, hanem áttolódik az egész probléma és annak megoldása a következő parlamenti ciklusra.
Az elmúlt évek vitái során - hiszen hosszú évekre nyúlik vissza ennek az előzménye, egészen 1989-ig, a '89. október 23-án kihirdetett alkotmányig - megítélésem szerint szinte minden közjogi, alkotmányos vagy a választási rendszerrel kapcsolatos érv és ellenérv elhangzott. Aggályok fogalmazódtak meg egy-egy technikai megoldással kapcsolatban, kiéleződtek egy-egy választási eljárási megoldás kapcsán a viták, például a két szavazócédulás vagy a három szavazócédulás megoldás tekintetében, vagy a kedvezményes mandátumhoz jutás számát tekintve kiéleződtek a viták. Úgy tűnik, hogy újabb érveket vagy ellenérveket már nemigen lehet hozni. Nem látok esélyt arra, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési képviseletét támogatók, illetve az azzal szemben állók között esély lenne arra, hogy valamelyik meggyőzi a másikat.
Azt gondolom, egy alkotmányos tényt mindenképpen ki kell jelenteni: nevezetesen azt, hogy ha a Magyar Országgyűlés nem tudja vagy nem akarja megoldani a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési képviseletét, a magyar parlamenti rendszer, a magyar választási rendszer, a magyar képviseleti rendszer akkor is alkotmányos lesz és megfelel az európai standardeknek. Tehát, ha úgy tetszik, nincsen olyan nyomás alatt a magyar parlament, amely nyomás olyan erővel kényszerítené ki a parlamentből ezt a képviseleti rendszert, amely ellenállhatatlan. Tehát a magyar parlamenti rendszer, választójogi és választási rendszer megfelel a nemzetközi standardeknek.
Azt is előre kell bocsátani vagy a vitákból le kell szűrni, hogy nincs tökéletes megoldás erre a típusú képviseletre. Sőt nemcsak azt, hogy nincs tökéletes megoldás abban az értelemben, hogy a fennálló vagy a létező jogszabályokhoz akár alkotmánytörvény szintjén, akár pedig a választójogi törvény vagy a választási eljárási törvény szintjén ne kellene hozzányúlni. Minden esetben, akármilyen megoldást választ a magyar parlament, speciális szabályokra van szükség az általános szabályokon túl vagy azok mellett. Nyilvánvaló, hogy a speciális szabályok mértéke nem lehet olyan, amely a kialakult és az alkotmányban rögzített általános választási rendszert fölrúgja. Hiszen ha olyan lenne vagy olyan megoldást próbálnánk elfogadtatni, akkor megkérdőjeleződne a magyar választási és parlamenti rendszer demokratizmusa.
Azt gondolom, azt is le lehet szűrni a vitákból, hogy nincs egyetlenegy olyan nemzetközi példa sem vagy megoldás, amit egy az egyben át lehetne venni. Ezek a megoldások - hiszen nagyon sok van azért ezek közül - más körülmények között születtek, más számarányok, más nemzetiségi és többségi nemzeti számarányok mellett jöttek létre, teljesen eltérő alkotmányos rendszerekbe épülnek bele, és teljesen eltérő érvrendszereken alapulnak.
Sajnos azt is ki kell jelenteni, hogy szinte nincsen olyan megoldási javaslat, amelyet mind a hat parlamenti párt támogatni tudna. Vannak a javaslatoknak olyan elemei, amelyeket két, három vagy négy párt támogatni tud, de olyan megoldási javaslatot nem sikerült az elmúlt év során kialakítani, amelyet minden egyes parlamenti párt, minden technikai elemét illetően is támogatni tudott volna. Tehát nincs tökéletes megoldás, de véleményem szerint van kielégítő megoldás.
Van olyan kielégítő megoldás, amely megfelel az eddig kialakult magyar alkotmányos rendszernek, amely megfelel a választásokon alapuló legitim parlamenti képviseletnek, amely megfelel a pártelvű és a területi elven alapuló parlamenti képviseleti rendszernek, és amely előrelépést jelenthet a pártelvű és a területi elv alapján működő magyar képviseleti rendszerhez képest. Ebben az értelemben gondolom én vagy vélem úgy, hogy a magyar parlament igenis döntési helyzetben van; van olyan keret vagy vannak olyan keret jellegű javaslatok, mintegy javaslatkomplexumként, amelyekről nagy eséllyel elmondható, hogy többségi, nemcsak kétharmados és nemcsak kétpárti, hanem többpárti megállapodás születhet.
Vannak természetesen lehetetlen, elfogadhatatlan vagy megoldhatatlan javaslatok: így például a kétkamarás rendszer. Ma nem időszerű, nincs napirenden. Aki ehhez köti a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletét, az vagy nem akarja, vagy nem tudja megoldani ezt a képviseletet. Hogy a jövőben hogyan alakul a magyar parlament összetétele, azt nem lehet tudni, de ehhez kötni a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési képviseletét, szerintem lehetetlen feltételhez kötést jelent.
Azt gondolom, azt is el kell mondani, hogy tisztességes és védhető, alkotmányjogilag és politikailag is tisztességes és védhető az az álláspont, ha valaki azt mondja, ő nem ért egyet azzal, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségeknek országgyűlési képviselőjük legyen a magyar parlamentben. Ez nem jelent semmiféle nemzeti vagy etnikai kisebbségellenes beállítottságot, ez a választási rendszerről kimondott politikai állásfoglalás, nem pedig a nemzeti és etnikai kisebbségekkel szembeni alapállás.
(17.50)
Ezen álláspont képviselője nem kerül szembe az európai alkotmányosság eszméivel, követelményeivel vagy megoldásaival, sőt még arra is hivatkozhat, hogy vannak olyan európai alkotmányok, amelyek kifejezetten tiltják az etnikai - és van, amelyik a vallási - alapú párt létesítését, illetve képviselet megteremtését a parlamentben - ilyen a török alkotmány és a bulgár alkotmány is. Az igaz, hogy ha a példák kapcsán belemennénk azok elemzésébe, akkor rögtön megtudnánk, hogy mi az az aktuálpolitikai, vagy történeti, vagy történetszociológiai ok vagy indok, amiért éppen e két ország alkotmányába került bele ez a tilalom.
Sőt, mindezen túl azt is el kell mondani, és be kell vallani, hogy jó néhány érv hozható fel a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési képviselete ellen. Egyrészről Magyarországot semmiféle nemzetközi kötelezettség vagy nemzetközi egyezmény nem kötelezi erre a típusú vagy erre a tartalmú képviseletre. Sőt, nemcsak általános nemzetközi egyezmény nincsen, amely erre kötelezné a magyar parlamentet, hanem kétoldalú egyezményt sem kötött a Magyar Országgyűlés vagy a magyar kormány, amelyben e képviselet kötelező létrehozása lenne megfogalmazva.
Ellene hozható fel az az érv is, hogy csak speciális megoldással, mégpedig valószínű, hogy Magyarországra - a magyar helyzetre és történelmi helyzetre - szabott megoldással lehet megoldani a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletét. Változtatni kell az általános választási elveken és szabályokon és magas szintű jogszabályokon, törvényeken, illetve az alkotmányon kell változtatni ahhoz, hogy a parlament meg tudja teremteni a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési képviseletét.
Az is igaz és jogos érv a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési képviselete ellen, hogy bizonyos értelemben veszélyes és kiszámíthatatlan helyzetet teremthet a megválasztott parlamenten belül 13 nem pártelv és nem területi képviseleti elv alapján megválasztott képviselő jelenléte. De nemcsak a parlamenten belül, hanem a választásokon is kiszámíthatatlan, bizonyos értelemben a választási legitimitással kapcsolatban - ha nem is azt megkérdőjelező, de - mindenesetre gondokat felvető megoldást jelent. Például a három szavazócédulás megoldás, hiszen ebben az esetben kiszámíthatatlanná válik a reprezentativitás, az, hogy a 13, parlamentbe bejutó képviselő mögött végül is hány fős támogatottság van, melyik az a kompetens, érdekelt támogató közeg, amely szavazatával támogatja a parlamentbe bejuttatandó 13 országgyűlési képviselőt; hiszen elvileg 8 millió választópolgár vagy az abból elmenő 4-4,5 millió választópolgár mindegyike valamilyen módon egy szimpátiaszavazás alapján kifejezésre juttathatja valamelyik képviselet melletti támogatottságát anélkül, hogy ő maga ehhez az etnikumhoz tartozna vagy kötődne akár kultúrája, akár anyanyelve, akár pedig más módon.
Elmondható az is ellenérvként, hogy a környező országok egyikében sem kaptak kedvezményes mandátumot a magyar etnikumhoz tartozók, sem Szlovákiában, sem Romániában - bár ott egy minimális bekerülési lehetőség van. De nem az alapján ülnek bent az RMDSZ képviselői a parlamentben, hanem az RMDSZ az általános, a pártokra vonatkozó szabályok alapján juttatott be a három választáson először 29, aztán 27, jelenleg pedig 25 képviselőt a román parlamentbe. Nincs ilyen megoldás Ukrajnában, Jugoszláviában, Horvátországban.
Vitatható a választások eddig felmerült időpontja. Május túl közel van, alig három és fél hónap van hátra, hogy a májusi választásokon ezen választás alapján a parlamentbe bekerüljenek a nemzeti és etnikai kisebbségek képviselői. Az októberi választási időponttal szemben súlyos alkotmányos aggályok hozhatók fel. 2002 túl messze van, tehát ha az anyagi jogi szabályt, a lehetőséget meg is teremtené törvényalkotás szintjén a magyar parlament, de az általánosan elfogadott úzus alapján, ha túl közel vannak a választások, akkor kimondaná ez a törvény, hogy a törvény hatálya csak az első általános választásokat követő választásokon kerül alkalmazásra. Ez túl hosszú, és valószínű, hogy elfogadhatatlan a nemzeti és etnikai kisebbségek számára is. Az átmeneti megoldás vagy annak elfogadása - tehát például egyszeri és első alkalommal delegálással megoldani a nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét - nem túl széles támogatottságot nyert, legalábbis az eddigi nyilatkozatok alapján.
Elmondható az is: annak ellenére, hogy a magyar parlamentben jelenleg nincsenek nemzeti és etnikai képviselet alapján, pozitív diszkrimináció alapján megválasztott nemzetiségi képviselők - vannak nemzetiségi képviselők, de azok a pártok listáin vagy pedig egyéni választókerületben kerültek be -, ennek ellenére a Magyar Köztársaság rengeteget tett a Magyarország területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek jogaiért.
Itt csatlakoznom kell ahhoz, amit az elmúlt alkalommal akár Németh Zsolt vagy Sepsey Tamás is elmondott, amikor felidézték azt, hogy 1989 óta - a '89. október 23-i alkotmány elfogadása óta - törvényalkotás szintjén, szervezeti megoldás tekintetében a Magyarországon élő etnikai kisebbségek rengeteg mindenben láthatják biztosítva, garantálva a saját kultúrájukhoz, saját nemzeti identitásukhoz való ragaszkodást. Hiszen az alkotmány kimondja, hogy a Magyarország területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek államalkotók, részesei a nép hatalmának, biztosítani kell képviseletüket. Az igaz, hogy az alkotmány nem mondja ki, hogy ez a képviselet milyen szintű kell hogy legyen. Viszont a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvény, amely kétharmados törvény, egyértelműen fogalmaz, és azt mondja, hogy meg kell teremteni a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletét.
Az Alkotmánybíróság sokat idézett '92-es határozata megállapítja a mulasztásos alkotmánysértés tényét, de ez sem mondja ki azt, hogy a mulasztásos alkotmánysértést úgy kell - vagy úgy lehet csak - megoldani, hogy a parlament biztosítja a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési képviseletét. Sőt még azt is kimondja ez az alkotmánybírósági határozat, hogy az államalkotó tényező kifejezés tartalmának kiteljesítése egy vagy több törvényben is történhet. Ez utal arra, hogy lehet önálló törvény magáról a nemzeti és etnikai kisebbségekről, vagy lehet ettől függetlenül például a választójogi törvényben rendelkezés arról, hogy hogyan vehetnek részt a parlamentben a nemzeti és etnikai kisebbségek képviselői. Van külön törvény tehát a nemzeti és etnikai kisebbségek jogaira vonatkozóan. Vannak országos önkormányzati szervezeteik - ez nem egy olyan nagy dolog, félreértés ne essék -, vannak helyi nemzetiségi kisebbségi önkormányzatok, és azt gondolom, a kétoldalú szerződésekben vállalt kötelezettségeit a Magyar Köztársaság igyekszik a lehető legjobban teljesíteni. Tehát sok érv hozható fel a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviselete ellen.
Azt gondolom azonban, hogy több érv hozható fel mellettük, lényegesen több érv hozható fel mellettük. Több igazság van az én véleményem szerint azokban az elvekben, illetve azok mögött az érvek mögött, amelyek azt mondják, vagy abban summázhatók, hogy meg kell oldani, mégpedig itt és most úgy, hogy az 1998 májusi választásokon a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési képviselőket küldhessenek a magyar parlamentbe.
Az egyik érv egy szociológiai tény: Magyarországon mintegy 1 millió nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó lakos van. Az általános szociológiai szabályok szerint ez körülbelül 750 ezer választójogosultat jelent. Hogy ebből hány megy el, azt természetesen nem lehet tudni. Az általános - az 50 százalék körüli - részvételi arányok alapján mintegy 300-350 ezer szavazót tesz ki a nemzeti és etnikai képviselőkhöz tartozókon belül azok aránya, akik feltehetően egy országos választáson részt vesznek. Az is igaz, hogy ez az 1 millió fő heterogén fő.
(18.00)
Egyetlen csoportképző ismérvük van, hogy az ő anyanyelvük és alapvető identitásuk és kultúrájuk nem magyar, hanem van egy elsődleges, anyanyelvhez kötődő és nemzeti-etnikai kisebbségi kultúrához kötődő azonosságuk, identitásuk: ez a cigány, a román, a horvát, az örmény, a szlovák vagy más etnikai kultúrához köti őket.
Az is igaz, hogy a nemzetközi standardek szerint azokat az országokat, amelyekben a nemzeti és etnikai kisebbségek aránya nem éri el a 10 százalékot, erősen homogén országoknak szokták nevezni. Azokat az országokat nevezik soknemzetiségű vagy jelentősen soknemzetiségű országoknak, ahol az etnikai és nemzeti kisebbségek aránya jóval meghaladja a 10 százalékot.
Viszont tény az, hogy ennek az egymilliós lakosságnak intézményesített és direkt, közvetlen képviselete a Magyar Országgyűlésben nincs. Erre lehet azt mondani, hogy ne is legyen, és lehet azt mondani, hogy meg kell oldani. Én úgy gondolom, hogy számarányukra tekintettel indokolt az országgyűlési képviseletük megoldása a pártelvű és a területi képviseleti elvet biztosító parlamenti képviseleti rendszerben. Úgy gondolom, az etnikai tagoltság egy olyan tagoltság Magyarországon, amely gazdagítaná azt az érdektagoltságot, aminek a képviseletére az Országgyűlésben sor kerülhet, nevezetesen a pártelvű és a területi elv alapján kialakított, illetve meglévő képviseleti tagoltságot. Az etnikai alapú és jellegű tagoltság ezt gazdagítaná, nem borítaná fel. Végül is a magyar parlamentben, ha a nemzeti és etnikai kisebbségek képviselői betöltenék a 13 helyet, 399 képviselő lenne, és a 13 képviselő az Országgyűlés 3,2 százalékát tenné ki. Tehát azt mondani, hogy ez az arány felborítja akár a pártelvű képviseletet, akár az egyéni választókörzetekből bekerült területi elv alapú képviseletet, azt gondolom, túlzás.
A Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét támasztja alá az az érv is, hogy ha a Magyar Országgyűlésnek sikerül megoldania ezt a képviseletet, az jelentősen növeli, növelheti a környező országokban élő magyar kisebbségek tárgyalási pozícióit. Nem közvetlenül a jogaikat, de a tárgyalási pozícióikat abban az országban, ahol élnek, megítélésem szerint növelné. De növelhetné és növelheti a Magyar Köztársaság tárgyalási pozícióit is a szomszéd országokkal kötött kétoldalú tárgyalások során.
A nemzetközi példákhoz egy rövid időre visszatérve: az igaz, hogy ha áttekintjük a nemzetközi megoldásokat, nincsen két egyforma megoldás a nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét illetően. Nincs két egyforma megoldás, de mindenhol van valamilyen megoldás, ahol ezt igazán meg akarták oldani. Tehát Magyarországon is lehet megoldást találni - nem biztos, hogy át lehet venni valamelyiket egy az egyben. Akár Finnországban, ahol például a 24 ezer lakost kitevő kisebbségnek, amelynek a 95 százaléka svéd, Ăland-szigetén önálló tartományi parlamentjük van, és a finn parlamentben képviselettel rendelkeznek. Igaz, hogy itt egy területi autonómiához kötődik a nemzetiségi képviselet. Az is igaz, hogy szintén Finnországban az 5700 főnyi lapp lakosnak 1921 óta képviselete van a finn parlamentben, sőt egy nemrég elfogadott alkotmánymódosítás szerint az 5700 főnyi lappnak saját parlamentje van Finnországon belül. Ez az egyetlen olyan kisebbségi képviselet egyébként, amelyet nemzetközi egyezmény, még egy 1921-es népszövetségi egyezmény ír elő. Más nemzetközi egyezményből fakadó, nemzeti-etnikai képviseletet kötelezően előíró szabály vagy egyezmény nincs.
Ismeretes a schleswig-holsteini eset, ahol is a tartományi gyűlésben az 50 ezres dán kisebbségnek két kisebbségi képviselője van. Ott úgy oldották meg, hogy a dán képviselőket mentesítették az 5 százalékos bekerülési küszöb alól. Az is igaz, hogy a német alkotmánybíróság kimondta, hogy ez a megoldás nem alapul nemzetközi egyezményen, nem nemzetközi kötelezettségből fakad, vagyis ezt a megoldást fenntarthatja Schleswig-Holstein parlamentje, megszüntetheti, átalakíthatja, és nem minta és nem kötelező Németország más tartományára nézve.
Ismeretes a szlovén helyzet, ahol is a 8500 fős magyar kisebbségnek és a Szlovéniában élő 3000 fős olasz kisebbségnek egy-egy képviselője van a szlovén parlamentben; delegálás alapján kerül a parlamentbe ez az egy-egy, illetve összesen két képviselő.
A példákat azért hoztam föl, hogy ahol volt vagy van valami indokoltsága, helyi, területi, történeti vagy szociológiai indokoltsága, ott meg lehetett találni és megtalálták a megoldást a nemzetiségek parlamenti képviseletére. Sehol nincsen két egyforma megoldás. Megítélésem szerint Magyarország egyik megoldást sem veheti át egy az egyben, hanem Magyarországnak meg kell találnia azt a megoldást, amely a magyar nemzetközi helyzetnek, a Magyarországon belüli nemzetiségi tagoltságnak, a magyar parlamentarizmus és képviseleti rendszer történeti, gyakorlati tapasztalatainak is megfelel. Tehát amely országban igazán meg akarták oldani a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletét, ott megtalálták a megoldási módot. Ez ad reményt arra, hogy Magyarországon is meg lehet találni.
Nem kívánok visszatérni azokra a történeti előzményekre, hogy hányszor és milyen módon vetődött föl a nemzeti és etnikai képviselet megoldása 1989 óta, a '89. október 23-ai alkotmány óta. Vagy az MDF és az SZDSZ 1990. április 29-ei megállapodása is kifejezetten szól arról, hogy meg kell oldani a Magyarország területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletét, oly módon, hogy a pártok területi listája helyett nemzeti és etnikai kisebbségek listáira szavazhassanak. Vagy az említett alkotmánybírósági határozat, a '93. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól; vagy a Boross Péter által előterjesztett javaslat, amely 1993. december 21-én végül is nem kapta meg a kétharmados többséget, mert akkor az SZDSZ és a Fidesz nem támogatta ezt a javaslatot, ez is pár hónappal, alig hat hónappal a választások előtt került előterjesztésre - nem akarok tehát ezekre most kitérni.
Én úgy gondolom, hogy a benyújtott törvényjavaslat alapján meghatározhatók, meghúzhatók a keretei annak a megállapodásnak, amely mögé a magyar parlament pártjai és képviselői ha felsorakoznak, biztosítani lehet a nemzeti és etnikai képviselők májusi választását. Melyek ezek a pontok?
Egykamarás rendszerben kell megoldani jelenleg, plusz 13 képviselői hellyel kiegészítve kell megoldani a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletét, és ez maximum csak 3,2 százaléknyi képviselőség vagy csoport, sajátos identitású és legitimációjú csoport beépítését jelenti a magyar parlamentbe.
El kell dönteni, meg kell állapodni a kettő vagy három szavazócédulás rendszerben, ez egy tárgyalási alap. Én magam a két szavazócédulás megoldásnak vagyok a híve.
El kell dönteni a kedvezményes mandátum eléréséhez szükséges 5000 vagy 7500-as szavazati számot. Volt, amikor 3000 vetődött föl, például az MDF javaslatában 1993-ban. A magam részéről, amennyiben a két szavazócédulás megoldás felé megyünk el, az 5000 főt tudnám elfogadni; amennyiben a három szavazócédulás megoldást fogadnák el a pártok, akkor a 7500 szavazatos kedvezményes mandátumhoz jutás feltételét tudnám támogatni.
Ezekben az esetekben, amelyeken belül tulajdonképpen két mozgó vagy nyitott elem van - a két vagy három szavazócédulás és a kedvezményes mandátumhoz jutás alsó határa -, az ebben való megállapodás esetén megítélésem szerint, még akkor is, ha túl közel van - mert valóban túl közel van a májusi választás -, megoldható májusi választási időponttal, e tárgyra vonatkozó alkotmánymódosítás nélkül, a nemzeti és etnikai képviselők parlamenti, országgyűlési képviselete.
(18.10)
Azt kérem képviselőtársaimtól, hogy a hátralevő, maximum másfél-két hétben próbáljuk meg még egyszer ezen feltételek keretein belül vagy ezen tárgyalási pozíciókat alapul véve megoldani a Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletét.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
