DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Először is hadd köszönjem meg önnek, hogy volt annyi bátorsága, hogy egyszerre beszélt a gazdaság és a közbiztonság kérdéseiről, tehát a kormány kudarca két óriási területéről, mert én úgy gondolom, az ön sikertörténetét önön kívül senki más nem észleli. No, hát egyszer már hozott, azt hiszem, Camdessus úrtól egy levelet, amikor megveregette az ön vállát. (Dr. Szabó Zoltán: A tiedet sosem fogja!) Akkor azt mondotta, hogy nincs függőségünk, ezért most engem nem nagyon lepett meg, hogy ön azt mondja, hogy megszűnt Magyarország pénzügyi függősége - tehát az a függőség, ami ön szerint eddig sem létezett.
Az sem lepett meg, hogy a nemzetközi pénzintézettel szemben megszűnt az adósságunk, hiszen önök eddig azt mondották, hogy nem közvetlenül a nemzetközi pénzintézetek központjától kell a pénzeket felvennünk, hanem ezek jó minősítésétől függ az, hogy tudjunk máshonnan pénzeket fölvenni.
No, azért, igen tisztelt miniszterelnök úr, hogy önmaga sikertörténete el ne bódítsa önt, hadd hívjam fel a figyelmét arra a tényre, hogy Magyarország a forint csúszóleértékelése következtében árfolyamveszteségben 2300 milliárd forintot szenvedett el, a belső államadósság után fizetendő kamata a '97. december 31-én zárt mérleg szerint 835 milliárd forint - csak a belső államadósság után fizetendő kamat! Ehhez vegye hozzá, hogy van 200 ezer hajléktalan, ami mellett 800 ezer lakás bérlője, tehát hozzávetőlegesen 2,5 millió ember, több százezer család, 10 milliárd forintos tartozása fejében nagyon könnyen is az utcára kerülhet. Magyarországon 650 ezer távfűtéses lakás van, ennek 5 milliárd forint a tartozása. Van 80 ezer OTP-lakás, amelynek, megint csak durván, 5 milliárd forint körüli tartozása van.
Ezt azért említem, igen tisztelt miniszterelnök úr, mert ön a napokban nagyvonalúan elengedte a barátjának - vagy mondhatnám, elvtársának -, Pál elvtársnak a 13 milliárd forintos tartozását - a Mol Rt.-vel kapcsolatos elengedésre utalok -, de nem engedte el a magyar népnek - a 800 ezer lakásnak, tehát 2,5 millió embernek - a 10 milliárdos tartozását; és nem engedte el a 650 ezer távfűtéses lakásnak, tehát 2 millió 300 ezer lakosnak az 5 milliárdos tartozását, mert ön Pál elvtársat többre becsüli, mint a magyar népet. (Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiból.)
(15.30)
Tehát úgy gondolom, ön ne sikersztoriskodjon itt, miniszterelnök úr, különösképpen akkor nem, amikor a bérek a hatvanas évek közepének megfelelő állapotban vannak! Ami a külfölddel kapcsolatos egyéb ügyeinket illeti, durván a 3 milliárd forintos külkereskedelmi mérlegünkre most már akár előre is fogadni lehetne. Hadd utaljak arra, hogy ugyanakkor a cserearányromlás következtében ma 30 százalékkal több árut kell adnunk ugyanazért a cikkért, mint, mondjuk, a hetvenes évek közepén. Tehát igazán nincs mivel büszkélkedni.
De úgy gondolom, ha a gazdaság területéről átmegyünk a közbizonytalanság területére, akkor még sokkal nagyobb a baj. Kérem, hallottam az ön nyilatkozatát, ami megdöbbentett engem, mert ön úgy csinált - Magyarország miniszterelnöke létére -, mintha turistaként jött volna ebbe az országba, és ellopták volna a kocsiját, és ezért elégedetlenkedett volna a közbiztonsággal.
Ha nem tűnt volna fel önnek, kérem, önnek három évre volt szüksége ahhoz, hogy felismerje, Magyarország - mezőgazdasági ország létére - nem rendelkezik mezőgazdasági programmal, négy évre volt szüksége ahhoz, hogy felismerje, nincs közbiztonság, és most kezd ön akcióprogramról beszélni, amelyet Kuncze Gáborral, meg az időközben - gondolom, gyorsan - tábornokká kinevezett szárnysegédjével, Tóth Andrással - aki eddig közkatonai rangban szolgált - akarják a magyar bűnüldözést sikeressé tenni. Hát, miniszterelnök úr, ne vegye rossz néven, ez a vak vezeti világtalant tipikus esete! (Taps az FKGP padsoraiban.)
Azt hiszem, azt el kell hinnem önnek, hogy ön elégedetlen Kuncze Gáborral, hiszen több sajtónyilatkozatából erről értesültem, hiszen minden idők legtehetségtelenebb belügyminiszterét sikerült önnek kiválasztania (Zaj, moraj a kormánypártok padsoraiban. Derültség az ellenzéknél.), akinek a teljesítménye valóban olyannyira alulmúlhatatlan, hogy nem véletlenül szokott az ön minisztere mindent periszkópon keresztül nézni és erről szokott beszámolni.
No, kérem, én úgy gondolom, hogy a belügyminiszter úr fényképezkedő társai, Prisztás, Cinóber és Fenyő urak már valamennyien halottak. Én ezek után nagy megnyugvással veszem tudomásul: ha belügyminiszter úr fényképezkedő társai halottak, megígérte, velem soha nem fog fényképezkedni, tehát én ezek szerint hosszú életre számíthatok. (Moraj az MSZP padsoraiban.)
De én úgy gondolom, kérem, hogy a sorozatgyilkosságok, azok az elmúlt időszaki események, amelyek a vendéglőben megjelent külföldiek kirablásától kezdve a gépkocsiellopáson át a gyilkosságokig, a bűncselekmények minden fajtáját felölelték, egyértelművé teszik, hogy ahová önök nyúlnak, az kudarc lesz.
Én azt ajánlom önnek, fontolja meg a Horn-kormány - és akkor fog az ország érdekében eljárni -, hogy a legsúlyosabb bűncselekményekre, az emberi élet minősített kioltásának eseteire nézve, ideiglenesen, átmeneti jelleggel, annak érdekében, hogy a közbiztonságot megerősíthessük, állítsuk vissza a halálbüntetést, és teremtsünk rendet ebben az országban. (Taps az FKGP padsoraiban.) Úgy gondolom, a kis tolvajokat talán már az önök képességeivel is el lehet fogni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.)
