BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Lassan véget ér a parlamenti ciklus, és mára már bizonyos, hogy jó néhány törvényt nem alkot meg a Ház, amiket pedig az érintettek és a lakosság egyre türelmetlenebbül vár. Ezek között vannak olyanok, amiket már benyújtott a kormány, de amiknek a tárgyalására már nem kerül sor, mint például a temetőkről és a temetkezésről szóló törvény, míg mások, más témák a benyújtásig sem jutottak el.
Az adósságok közül én most két témával kívánok foglalkozni, amelyeknek kiemelkedő a jelentőségük, és amelyek súlyos lelkiismereti kérdést jelentenek számunkra. Az egyik ilyen súlyos adósságunk a fogyatékos személyek jogairól és esélyeik egyenlőségéről szóló törvény, amit több százezer ember vár reménykedve. Rendkívül keserűen vesszük tudomásul, hogy ez a törvény ebben a parlamenti ciklusban már nem fog megszületni. Hiába került bele ez a téma a kormányprogramba, szabaddemokrata képviselőként hiába sürgettük a koncepciók kialakítását, hiába tettünk meg minden lehetséges eszközzel mindent azért, hogy a törvénytervezet benyújtásra kerüljön, hiába kaptunk megannyi konkrét és közeli ígéretet a benyújtással kapcsolatban, a kormány végül is januárban meghátrált. Akkor Szigeti György képviselőtársammal, az SZDSZ-képviselőcsoport egyhangú támogatása mellett magunk nyújtottuk be a tervezetet, és kértünk kivételes és sürgős eljárást, hogy megszülethessék a törvény. Egy hete a képviselők 72 százaléka nem volt elég ahhoz, hogy kivételes eljárásba vegyük a tervezetet, miközben 83 százalék mondott igent a sürgősségre. Tegnap még egy utolsó erőfeszítést tettünk arra, hogy megkezdhessük a tárgyalást, de ezúttal is eredménytelenül.
Ebben a rövid időkeretben nincs időm arra, hogy részletesen kitérjek azoknak a kifogásoknak a cáfolatára, amelyekre hivatkozik a kormány, illetve a tervezetet előkészítő népjóléti tárca, de szeretném hangsúlyozni a következőket. Állítom, hogy szükségtelen volt már lezárt koncepcionális kérdéseket újra kinyitni. Állítom, hogy szükségtelen társadalmi vitát hirdetni ebben a témában, hiszen a tervezet a társadalmi szervezetek és szakértők legszélesebb körének a bevonásával készült el. És végül úgy gondolom, hogy a felmerülő pénzügyi terhek messze nem olyan magasak, mint amivel a tárcák ijesztgetik egymást és a lakosságot. Az a hatásvizsgálat, az a költség-haszon elemzés, amit a Gazdaságkutató Intézet készített és letett az asztalra, pozitív mérleget mutat, már tízéves távlatban is több haszonnal járna a tervezett intézkedések végrehajtása, mint amennyi ráfordítást igényelne.
Azért adtuk be a tervezetet, mert minden részletében reális és vállalható, mert végre előrelépést jelentett volna a fogyatékos emberek társadalmi integrációjának a tekintetében.
A másik adósságunk a nemdohányzók védelméről és a dohányzással kapcsolatos egészségkárosodás megelőzéséről szóló törvény megalkotása. Ezt a tervezetet az előbbivel ellentétben a kormány benyújtotta, hosszú és alapos előkészítő munka után több mint fél évvel ezelőtt, '97 júniusában, és azóta nem jutottunk el az általános vita végéig. Nem azért, mintha olyan éles vita lenne a kérdés körül, hiszen a vitában megszólalók, a pártok képviselői mind-mind sürgették ennek a törvénynek a megszületését. A tisztelt Ház vezetése halogatja hónapról hónapra, hétről hétre a törvénytervezet tárgyalását. A tavaszi ülésszak elején kiosztott ülésterv március 2-ára zárószavazást ígért, és ehhez képest kámforként eltűnt a napirendről ez a törvénytervezet.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kétségtelen, hogy egy parlament gyakran túlterhelt és hogy az elvégzett munka mennyisége évről évre nő. Az elmúlt három év alatt 243 törvényt alkottunk, ez több mint 200 módosító indítvány, törvénymódosítás. Azt gondolom, hogy amit meg tudunk tárgyalni, az alapvetően értékválasztás kérdése (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.); hogy mire van idő, az politikai akarat kérdése, és ezúttal ezeknél a témáknál ez hiányzott.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
