DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Shakespeare azt írja valahol, hogy az egész világ egy hatalmas színház, és minden férfi és nő csupán szereplő e színház világot jelentő deszkáin. A modern európai demokráciákban erre a színházra újabban négyfelvonásos darabokat szoktak írni. Magyarországon az 1994 és '98 közötti négyfelvonásos darabnak a forgatókönyvét írta és az előadását rendezte: Horn Gyula. Erről hallottunk most egy rövid tájékoztatást a miniszterelnöki expozéban, hogy ennek az előadásnak hogy jutottunk a mai állapotába, és mi az, ami még hátravan belőle.
Legyen szabad megmutatni azt is, hogy ugyanezt az előadást, ha nem is görbe tükörben, de a Ház innenső oldaláról nagyon röviden hogy látjuk. Egyrészt az első felvonás, amelyik nyolc hónapig tartott, meglehetősen eseménytelenül és cselekménymentesen zajlott. Talán ebben az egyhangúságban, ahol a nézők már-már felálltak, hogy nem is lesz itt igazi előadás, csak a látványos szerepcserék mutatták, hogy történik valami hozzá kell tennem: nemcsak a vezető színészek esetében, hanem nagyon sok esetben az egész statisztériát lecserélték. Ezenkívül igazán nem történt az ország dolgaiban változás.
Erre reakcióul a második felvonásban a szó szoros értelmében a klasszikus drámák forgatókönyve szerint deus ex machina, Bokros Lajos nevéhez kötve egy rendkívül hirtelenül becsapódó, sokkoló hatású drámai eseménysorozat következett be. Itt valódi drámai elemek mellett jelentéktelennek tűnő mellékepizódok is uralták a terepet, és nagyon érdekes volt, hogy ahol pénzügyi értelemben azt kell mondanunk, hogy valóban járulékos és mellékepizódoknak tűnő események zajlottak, a magyar társadalom számára ezek voltak az igazi frusztráció okai, mert nem pénzügyi jelentőségük, hanem társadalmi jelenségként volt katasztrofális, ami ebben a drámai szakaszban történt. Ami ennek a társadalmi és szociális téren történő mellék- és kispénzt jelentő témáknak az ügyében történt: a társadalom bajait egyes-egyedül az Alkotmánybíróság mint cenzor tudta egy kissé módosítani, amelyik jócskán húzott a forgatókönyv eme részéből.
A harmadik felvonás azonban már egy kicsit micsurini csodát sejtet. Az 1997-es esztendőben, amit ma is hallottunk utólagos visszatekintésként, úgy tűnik, hogy valami olyan csoda történt, hogy itt van az aratás ideje, bőséges a termés. De ez az aratás nem az őszi vetésből nyárra beérett kalászokból történik, hanem az aratás előtt néhány nappal elszotyogtatott magokból kikelt termésnek a learatása. Szeretném azt mondani, hogy el kell ismerni: 1994-től kezdődően bizonyos vegyszeres gyomirtásra szükség volt. A kormánynak igazán javára azt lehet írni, hogy legalább nem szántotta ki ezt az őszi vetést.
De azért legyen szabad emlékeztetni arra, hogy nincs ma Magyarországon olyan felelős gazdasági szakember - akár a bankszférában, akár a közgazdászok között -, aki ne ismerné el, hogy itt körülbelül egy hét-nyolc éves folyamatnak az eredményeit látjuk. Legyen szabad röviden emlékeztetnem arra, hogy ha 1992-ben nem születik meg a csődtörvény ha 1992-ben nem születik meg a pénzintézetekről és a jegybankról szóló törvény ha 1992-ben nem születik meg az új számviteli törvény ha nem történik egyik esztendőben a jelentős, nagy iparvállalatok tekintetében - a piszkos tizenhármakra plusz egyre gondolok - egy olyan konszolidáció, amelyik ma a zászlóshajóját jelenti a régi magyar, hajdanvolt szocialista nagyipar maradványainak ha nem lett volna az állampolgárok kis betéteiből felhalmozódott bankbetéteket megmentő bankkonszolidáció ha nem lett volna valóban a privatizációnak egy folytonossága, amelyik ezekben az években lezajlott és elismerem - ebben nem értek egyet Torgyán Józseffel - ha nem lett volna valóban egy leértékelési folyamat és egy vámpótlékos rendszer az elmúlt években, amelyek a két kormány együttességének, '90 óta folyó következetes politikájának ebben a vonatkozásban a termését meghozzák, ma nem lehetne azokról a makrogazdasági eredményekről beszámolni, amelyekről itt ma hallottunk. (Taps az MDNP padsoraiból.)
(16.20)
De azt is hozzá kell tennem, ehhez nem tartozik hozzá, hogy ide-oda tologattunk kórházi ágyakat, becsuktunk kórházakat, majd újra kinyitottunk egyeseket, és fűnyíróelv alapján, felsőoktatási reform címén elbocsátottunk kereken hatezer oktatót. Én azt hiszem, hogy amit ebben a parlamenti ciklusban, most, az elmúlt őszön a költségvetési vitában a Néppárt részéről Bogár László képviselőtársam elmondott, hogy az, ami itt folyt '95-től a Bokros-csomag révén, ezekben a társadalmat érintő kérdésekben az úgynevezett családüzem területén, várhatóan 2000-ig, ahol is igenis a családüzemből történő jövedelemkivonás volt az, ami bizonyos egyensúlyteremtő képességgel valóban rendelkezett, a nagyságrendek azonban azt mutatják, hogy a családoktól elvont jövedelem ebben az öt esztendőben kereken 10 milliárdra tehető, a várható egyensúlyjavulás 8 milliárd dollárra tehető; ez azt jelenti, hogy nem volt össztársadalmi szinten egészen jó ez az üzlet, mert 10 milliárdért vettünk összesen 8 milliárdot.
Úgy ítélem meg, hogy így jutottunk el a negyedik felvonáshoz. És ha csak a makrogazdasági mutatókat nézem, a társadalom állapotát leszámítva, engedjék meg, nem tudok másra hivatkozni, mint Obersovszky Gyulának - az '56-ban legendássá vált újságírónak - egy 1991-es mondására, aki azt mondta, hogy a Kádár-rendszer utolsó éveiben már úgy vigyáztak rá, hogy tejben-vajban fürösztötték, csak nehogy valami baja történjék, és '91-ben elmondta, hogy most pedig itt állok rongyosan, pucér fenékkel, győzelmeim teljében. Körülbelül az ország is így van. Makrogazdasági győzelmünk teljében valóban azok a szociális problémák feszítenek, amelyek itt elhangzottak, és nagymértékben igazak a társadalom tekintetében.
Szeretném felhívni a miniszterelnök úr figyelmét, van erre nemzetközi szakirodalom, hogy a GDP és a makrogazdasági számok javulása szükséges, de nem elégséges feltétele a társadalmi jólét mérésének. Ezt még Nyugaton sem sikerült automatikussá tenni.
Azt, hogy mit várunk a hátralévő parlamenttől, engedjék meg, hogy itt most abbahagyjam, és a napirend előtti felszólalásomban - amely be van jelentve - a hátralévő feladatokról visszatérve szóljak majd néhány szót.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
