DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Amikor a miniszterelnök úr expozéjára válaszoltam, említettem, hogy az utolsó parlamenti felvonás - amely még tavasszal előttünk áll - néhány feladatáról szeretnék szólni. Annál is inkább, mert meggyőződésem, hogy az utolsó felvonásban egy jó drámaíró - és reméljük, hogy a kormány legalább ebben az utolsó felvonásban annak bizonyul - nagyon sok új konfliktust és drámai helyzetet már nem teremt, hanem inkább a megoldás irányába mozdul el, hogy az előadást legalább békességgel be lehessen fejezni.
(17.00)
Úgy ítéljük meg, hogy vannak olyan kérdések, amelyekkel ennek a parlamentnek - és most nem a konkrétan benyújtott törvényjavaslatokról szeretnék beszélni - kell foglalkoznia, amelyek olyan stratégiai kérdéseket ölelnek fel, amelyek átvezetnek a következő parlamenti és kormányzati ciklus idejére is.
Nem állhat meg az élet, és itt van egy veszélyes szakasz a választások következtében, hogy filmszakadás következhet be. S ezekben a kérdésekben igen jelentősnek tartjuk, hogy a parlament legalább elvi állásfoglalásig eljusson, hogy azokban a kérdésekben, ahol a kormány tárgyal a parlament működésének megszűnése és a választások alapján összeülő új parlament közötti időszakban, legalább a tárgyalási irányvonalakat meg lehessen fogalmazni ebben a Házban.
Két ilyen sarkalatos kérdés van. Az egyik az európai integrációval kapcsolatos feladatok, amelyeknél nem volna szerencsés, hogy a kormány parlamenti kontrollja, parlamenti ellenőrzése gyakorlatilag valamikor március közepétől egészen az új parlament összeüléséig megszakadjon, és gyakorlatilag ezalatt az idő alatt valóban az ország hosszú távú kérdéseit érintő tárgyalásokra ne legyen hivatalos parlamentáris mandátuma azoknak a tárgyalódelegációknak, amelyeknek ezalatt az idő alatt is tárgyalniuk kell.
Ugyanígy gondoljuk, hogy ellenőrizetlen hatalom nem lehet a vízlépcsőügyi tárgyalásokban sem. Miniszterelnök úr közjogilag arra hivatkozott, hogy itt kormánymegállapodás születik, amelynek alapján létrejövő nagy megállapodást majd a parlamentnek módja lesz megtárgyalni. Szeretném jelezni, elvileg ez igaz; de ha a kormány a szlovák kormánnyal olyan keretmegállapodást köt, amelyik a leendő megállapodás kereteit alapvetően kijelöli, sem egy új parlament, sem egy új kormány nem lesz abban a helyzetben, hogy alapvetően más kondíciókkal kezdjen el tárgyalni majd a szlovákokkal, vagy azt mondja, hogy egy-két pont nem elfogadható a megállapodásban.
(Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Meg kell mondanom, hogy most a miniszterelnök úr válaszában volt egy olyan mondat, amelyik erős aggályokat támaszt abban, hogy az eddigi tárgyalásokon és az eddigi parlamenti egyeztetéseken el nem hangzottakon túlmenően miről fog folyni ez a tárgyalás. Ez pedig arról szólt, hogy kormányszinten csúcsrajáratásról is történhet megállapodás, amelyik már kötni fogja a következő kormányt és parlamentet a megállapodást illetően. Kérem, csúcsrajáratásról még a hágai bírósági ítéletben sincsen szó! S ez a legizgalmasabb kérdés ebben az ügyben. Képviselőtársaimnak tudniuk kell, hogy a csúcsrajáratásnak olyan konzekvenciája van, amelyik körülbelül ötméteres vízszintingadozás folytán naponta legalább kétszer Győr felé az alvízi szakaszról visszaduzzasztja a vizet. Eredetileg is ez volt a legsúlyosabb probléma, amelyet már annak idején, a tárgyalások legkezdetén terjesztett a hágai bíróság elé a magyar kormány és a magyar parlament. Nem szeretném, ha egy kormányközi megállapodásba most egy mellékmondatba bekerülne az a legsúlyosabb kérdés, amellyel szemben a legtöbb aggály vetődik fel részünkről.
Az Alkotmánybíróság is egy rendkívül fontos kérdés. Ebben az esetben viszont nekünk fordított az aggályunk. Nagyon csodálkozom Szent-Iványi frakcióvezető-társamon, aki azt mondta, nem tudja elképzelni, hogy az alkotmánybírák mandátumát visszamenőleg meghosszabbítsuk. Sajnos ő el tudta képzelni - pedig azokat nem a parlament választotta -, hogy az önkormányzati képviselőknek és a polgármestereknek a mandátumát visszamenőleg három hónappal a parlament lerövidítette. Ne hivatkozzunk ilyen kérdésekre, hogy visszamenőleg mit lehet csinálni, mert azért azt hiszem, az Alkotmánybíróság tekintetében ez a fajta hosszabbítás indokolt és szükséges.
Végül szeretnék annyit mondani: a kisebbségek kérdésében a Magyar Demokrata Néppárt az ősszel benyújtott javaslatot támogatni tudta. Azóta olyan káoszt teremtett a kormány ebben az ügyben, hogy magunk sem látunk tisztán, de világos, hogy az ősszel benyújtott ma már nem járható, ilyen rövid idő alatt alkotmánymódosítás révén jó megoldás pár hét alatt nem dolgozható ki. Ezért egyértelműen a kormányt terheli a felelősség, a heti változtatásának arról a nézetéről, hogy hogyan akarja ezt a kérdést megoldani.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
