POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): (Dr. Torgyán József: Majd meglátjátok, mit kaptok ezért!) Jó. A rendelkezésre álló időkeretet maradéktalanul szeretném kihasználni: gondolom, erre mód lesz, hiszen Horn Gyula miniszterelnök úr napirend előtti beszédében számos kérdést érintett, amiket nem lenne helyes és illő szó nélkül hagyni.
Nem akarok azokkal a kérdésekkel foglalkozni, amik nem tartoznak ránk. Bill Clinton nyilván meg fogja köszönni a résztvevő szép szavakat, amiket a miniszterelnök úrtól kapott a valóban méltatlan, és még Amerikában is példa nélküli rágalomhadjárat miatt, de ez talán nem ide, ebbe a Házba való kérdés. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Akkor miért mondtad?)
(15.50)
Ön napirend előtti beszédében hosszan szólt arról, hogy a makrogazdasági mutatók milyen sikerrel kecsegtetik a Magyar Köztársaság valamennyi polgárát, és erre joggal lehetnek büszkék a politikusok és a gazdasági szakemberek.
Ezek a mutatók, a makrogazdasági mutatók valóban javultak. De ne veszítsük el az éleslátásunkat és a realitásérzékünket! Ahhoz képest, amilyen állapotba került a magyar gazdaság az utóbbi években, ezek a mutatók jószerivel csak javulhattak. Olyan helyzetben van ma a magyar gazdaság, mint az a bokszoló, akit kiütöttek, padlót fogott, most két térdre ereszkedett, tartja magát a földön, próbál föltápászkodni, de még ne hirdessük ki a győzelmet, még akkor is, ha valamennyien ezt szeretnénk.
Túlzás lenne ma azt állítani, hogy kitört a magyar gazdaság az adósságcsapdából, hiszen ezt a számok sem támasztják alá. Túlzás lenne azt állítani, hogy Közép-Kelet-Európában a magyar gazdasági növekedés újból vonzza a befektetőket, mert sajnálatosan látjuk, hogy Lengyelország képében egy új és nagyon dinamikus riválisunk támadt: 7 százalékos gazdasági növekedést tudott produkálni a lengyel gazdaság, amely ezelőtt egy-két évvel még messze a magyar gazdaság mögött maradt. (Zaj az MSZP padsoraiban.)
Szeretném figyelmébe ajánlani a KSH jelentését, az 1997. év 11. jelentése most jelent meg. Ezek ellentmondanak az ön által elmondott adatoknak. Ön azt mondta, hogy javult a munkanélküliség helyzete Magyarországon. Sajnálatos módon a KSH erről nem tud, hiszen azt írja, hogy a nemzetgazdaságban alkalmazásban lévők létszáma '97 januárja és novembere között csökkent - a regisztrált munkahelyeké is. Ön azt mondja, hogy javultak a reálbér-jövedelmek; 1,7 százalékos növekedésről van itt szó. De az igazsághoz tudnunk kell azt is, hogy 1989-hez képest a mai reálbérek 72 százalékon állnak.
Dicséretes ez a javulás - csak ahhoz képest, ahol a magyar gazdaság volt. (Folyamatos zaj.) Amennyire padlót fogott, ahhoz képest korai még a győzelmi fanfárokat megszólaltatni. És biztos vagyok benne, hogy nemcsak a makrogazdasági mutatók intenek minket óvatosságra, hanem az emberek, a polgárok állapota. Ma, 1998 januárjában 800 ezer család küszködik közműtartozásokkal, összesen több mint 10 milliárd forint tartozása van a polgároknak. Ez azt jelenti, hogy a családok negyede nem tudja kifizetni.
Szintén a KSH jelentése szerint a polgárok 25 százaléka él megalázó, embertelen körülmények között, a nyomor szintjén. Őszintén azt gondolom, hogy nem mehet jól egy országnak akkor, ha polgárainak rosszul megy. Nem hirdethetünk győzelmi jelentéseket itt, a parlamentben akkor, ha a polgárok jelentős része nyomorog. Bárki is kerül itt kormányra '98 májusában, egy ténnyel szembesülnie kell. Azzal, hogy '89-ben létezett egyfajta jövedelemkülönbség Magyarországon a gazdagok 10 százaléka és a szegények 10 százaléka között. Ma az alsó 10 százalék és a felső 10 százalék között 17-szeres a különbség. Tizenhétszeres! Sehol európai országban ezt az arányt, ezt a különbözőséget nem érték el, sehol! (Zaj a kormánypártok padsoraiban.) Az előttünk levő feladat az, hogy ezeket a jövedelemkülönbözőségeket úgy mérsékeljük, hogy ez ne jelentse a gazdaság visszavetését.
Ön beszélt néhány szót az egészségügyről. Erről hosszabban kell majd beszélni. Lesz erre módunk itt. Egy biztos: lehet, hogy ön visszautasítja azokat a vádakat, hogy az egészségügy csődben van; ezeket a vádakat - ahogy ön fogalmazott - azonban három réteg fogalmazza meg: az orvosok, az ápolónők és a betegek. Nem Gógl Árpád bűne az, hogy a helyzet ilyen. Gógl Árpádnak mint a Magyar Orvosi Kamara elnökének kötelessége, hogy felhívja a figyelmet erre, bárki is legyen kormányon. Azt gondolom, a Fidesz-Magyar Polgári Pártnak megtiszteltetés, hogy Gógl doktor úr elfogadta felkérésünket, és irányítja ezen a területen a Fidesz egészségpolitikájára vonatkozó felkészülést.
Még néhány szót: biztos vagyok benne, hogy sem a magyar egészségügynek, sem az ön kormányának nem tesz jót az, hogy az egészségügyi miniszter vagy a népjóléti miniszter olyan személy, aki olyan doppingbotrányba keveredett egykor, amiért ma Németországban a hasonló doppingbotrányba keveredett, akkori döntéshozókkal szemben bűnvádi eljárás indult. Azokat az embereket (Az ellenzék padsoraiból: Így van! - Taps.) a Német Szövetségi Köztársaságban börtönnel fogják sújtani - és nem foglalhatnak helyet itt, előttünk egy bársonyszékben, kedves Kökény Mihály! (Az MSZP padsoraiból: Nem igaz! Hazugság! - Zaj a kormánypárti oldalon)
A privatizáció lezárásáról említett néhány szót, amely szerint önök egy pártatlan vizsgálatot fognak indítani. A pártatlanság bizonyítékaként vagy garanciájaként ön azt említette, azért lesz pártatlan ez, mert önök pályázatot írtak ki. Mondhatta volna azt is, azért lesz pártatlan, mert golyóstollal írják; épp ennyi lett volna a pártatlanságra a garancia. A pártatlanságra egy garancia lenne, Horn miniszterelnök úr: az, ha a kormány betartaná a parlament által elfogadott privatizációs törvényt, és a törvénynek megfelelően a tárca nélküli miniszter asszony '97 végéig - a törvény betűjét figyelembe véve és tiszteletben tartva - gondoskodott volna arról, hogy létrejön az ÁPV Rt. irattára, ahol be lehet tekinteni az ÁPV Rt. eddigi ügyleteibe, és akkor valóban pártatlanul lehetne vizsgálni a privatizáció eddigi menetét.
Mindaddig, amíg a Horn-kormány nem tesz eleget a törvénynek, amíg titkosan kezeli a privatizációs anyagokat, amíg Csiha miniszter asszony nem tartja be a privatizációs törvényt, addig írhatnak ki bármilyen pályázatot bármilyen cégnek, nem lesz bizalmuk önökben az embereknek. (Az MSZP padsoraiból: Ne aggódj!)
Bős-Nagymaros ügyéről. - Bős-Nagymaros ügyéről hosszabban kell beszélnünk, és erre még itt, ma délután lesz mód. Látom, hogy ön érzelmileg is elkötelezett az erőmű, a vízlépcsősor felépítése mellett. Ne haragudjon, hogy azt mondom egy jóval idősebb embernek, talán megbocsátja ezt; szemtelenségnek fog tűnni, de ön, amit itt Bős-Nagymaros ügyében mondott, az nem felel meg a valóságnak. Nem felel meg!
A kormány és a parlament viszonyáról. - Az alkotmány 19. §-ának (3) bekezdését ajánlom figyelmébe: nagy jelentőségű nemzetközi szerződést az Országgyűlés köt, nem a kormány. Erre hívjuk fel az ön figyelmét most már sokadszor, és ehhez ragaszkodunk mindaddig, amíg itt, a magyar nép színe előtt, a parlament keretei között önök hajlandóak nem lesznek a nyilvánosság előtt beszámolni arról, hogy valójában milyen célokat is kívánnak szolgálni Bős ügyében.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
