DR. PUHA SÁNDOR
DR. PUHA SÁNDOR
DR. PUHA SÁNDOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tulajdonképpen egy igen rövid törvényjavaslatról van szó. Három gondolat van benne: egyszer az, hogy a biztosítási díjakból befolyt összeg egy százalékát tűzvédelmi célokra kell felhasználni - felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy ezt szabályozza -, és a hatályba léptetés.
Ennél azért egy kicsit bővebben szeretnék beszélni erről a törvénytervezetről - de azért nem olyan nagyon bőven. Közel két éve folytatta le az Országgyűlés a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről, valamint a tűzoltóságról szóló törvény általános és részletes vitáját. A vitát követően a tisztelt Ház imponáló egyetértésben fogadta el a tűzvédelmi törvényt.
A törvény a hivatásos, önkormányzati tűzoltóságokat fenntartó önkormányzatok kötelező közszolgáltatási feladatává tette a tűzoltás mellett a műszaki mentést is. A korábbi jogi szabályozás a tűzoltóság számára csupán a kárelhárításban, műszaki mentésben való közreműködést írta elő. Jelenleg a műszaki mentés a tűzoltóságok számára alapfeladatként jelentkezik tehát. A tűzoltóságok és meglévő eszközállományuk azonban akkor is és napjainkban is csak a közreműködői feladat ellátására tette és teszi alkalmassá a testületet.
Gondoljunk a pörbölyi, a kutasi szerencsétlenségekre vagy a múlt év végén a szélvihar pusztítására Kunszentmártonban és környékén; vagy ha a napokban történt toronydaru-tragédia nem a fővárosban, hanem valamelyik vidéki településen történik, akkor a közvetlen életveszélybe került polgárokat nem tudta volna kimenteni a tűzoltóság.
1997 szeptemberében a budafoki szeszgyárban sósavömlés történt. Speciális, vegyibaleset-elhárító felszerelések hiányában csak a szerencsén múlott, hogy a sósav nem ömlött a csatornába, és nem kellett több ezer ember kitelepítéséről is gondoskodni.
(12.20)
A tisztelt Ház az új törvényi rendelkezéssel a műszaki mentési feladatoknak való megfeleltetés érdekében úgy döntött, hogy a vagyonbiztosításból befolyó díjak 1 százalékából, valamint a tűzvédelmi bírságként befolyó pénzeszközökből alapot hoz létre, amely kizárólag a hivatásos önkormányzati és az önkéntes tűzoltóságok műszaki fejlesztésére használható fel. Ez a hozzájárulás sem a korábbi hazai joggyakorlattól - gondoljunk az 1936. évi X. törvénycikk 9. §-ára -, sem számos európai ország tűzvédelmi tárgyú szabályozásától nem idegen - Németország, Svájc, Ausztria vagy Szlovénia példáját tudnám megemlíteni.
Az Alkotmánybíróság 1997. szeptember 19-ei határozata a vagyonbiztosításból befolyó összegek 1 százalékára vonatkozó rendelkezéssel szemben nem tartalmi, hanem jogtechnikai kifogásokkal élt. Az előttünk lévő törvényjavaslat az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően rendelkezik a biztosítók befizetési kötelezettségéről, pontosítja a vagyonbiztosítások azon körét, amelyekből befolyó bevételek a hozzájárulás alapját képezik, továbbá pontosítja a belügyminiszter rendeletalkotási felhatalmazásának tartalmát.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány megkezdett hároméves gépjárműfecskendő-fejlesztési programja csak a tűzoltóság alapjárműveinek korszerűsítését lehetővé. A tűzoltás és a műszaki mentés során egyaránt alkalmazott magasból mentők, műszaki mentőszerek, daruk, vegyibaleset-elhárítók, feszítő-vágó berendezések száma jelenleg kevés. Minőségük, korszerűtlenségük nem teszi alkalmassá a tűzoltóságot, hogy optimális időn belül gyorsan, szakszerűen és kellő hatékonysággal beavatkozhasson. A szükséges korszerű különleges tűzoltó gépjárművek és életmentő eszközök hiánya akadályozza több veszélybe került embertársunk életének mentését, testi épségének megóvását, a vagyonban és környezetünkben bekövetkező károk mérséklését.
Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk feltételei között a közlekedési, természeti és ipari katasztrófák elleni védelem feltételrendszerének kialakítása is szerepel. A tűzoltóság a bekövetkezett káresetek helyének, jellegének és gyakoriságának elemzését követően elkészítette a műszaki mentés feltételrendszerének fejlesztésére vonatkozó koncepcióját. Ennek értelmében hároméves ütemezéssel kilenc műszaki mentőbázis létrehozása szükséges. E bázisok létrejötte megteremti a tűzvédelmi törvényben előírt műszaki mentési feladatok alapvető tárgyi feltételeit, egyúttal hozzájárul a katasztrófaveszély elhárításának mint állami feladatnak a megoldásához is.
A tűzoltóság tevékenysége nemcsak a tüzek megelőzésére, a tűzkárok mérséklésére, hanem évente mintegy nyolcezer esetben a legkülönfélébb balesetek felszámolására, az emberi élet és a vagyontárgyak megmentésére is irányul. Ezért a szabaddemokraták támogatják, hogy a kormány által benyújtott törvényjavaslatban megjelölt, vagyonbiztosításokból befolyó biztosítási díjak képezzék a hozzájárulás alapját. E tűz- és káresetek azok, amelyeknél a tűzoltóság korszerű eszközökkel történő gyors beavatkozása a biztosítók által kifizetett kártérítési összegeket csökkenti, így a biztosítóknak is elemi érdeke.
Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy 1996 áprilisában már döntöttünk a biztosítók befizetéseiből származó biztosítás kérdésében. Az akkori törvényhozói akarat kinyilvánítása után a kormány előttünk fekvő javaslata annak csupán jogtechnikai korrekciója. Nem halogatható a tűzoltóság műszaki-fejlesztési pénzügyi alapjának megteremtése amiatt sem, mivel a végrehajtási rendelet hiányában a tűzvédelmi bírságból befolyt pénzösszegek felhasználásának jogszabályi alapjai sem rendezhetők. Ezért a törvénymódosítás hatálybalépésének időpontját javaslom úgy megállapítani, hogy már az 1998. évben befizetett biztosítási díjakra is terjedjen ki a biztosítók hozzájárulási kötelezettsége. Ennek hiányában további évekre elhúzódhat a tűzoltók, különleges gépjárművek és műszaki mentési technika készenlétbe állítása, és ez ki tudja, hány embertársunk életébe kerülhet, okozhat helyrehozhatatlan környezeti, valamint tetemes vagyoni károkat.
Az előbb felsorakoztatott érvek alapján ajánlom figyelmükbe a törvénytervezetet az előbb említett módosítással a magam és a Szabad Demokraták Szövetsége nevében. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
