AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt azzal szeretném kezdeni, gondolom, ön is tudja, hogy a gazdaság helyzetét és az életszínvonalat sajnos nem lehet egymástól elválasztani; többen megpróbálták már a magyar történelemben, a Kádár-korszaktól kezdve, és ennek a mai napig fizetjük az árát.
Ebből következően az, hogy az életszínvonal területén mit vagyunk képesek felvállalni, és ezen belül - ami egy nagyon fontos kérdés - a nyugdíjak tekintetében mit lehetséges tenni, ez nagymértékben azon múlik, hogy a magyar gazdaság mit képes produkálni.
Az ön első kérdésére a válasz mindebből következik: azért volt lehetőség a nyugdíjak komolyabb emelésére ebben az évben - és azt gondolom, itt tényleg a normális január 1-jei nyugdíjemelés az, ami igazán fontos -, mert a gazdaság javuló teljesítményei erre most már lehetőséget adtak. És talán van itt még egy összefüggésrendszer, amire fontos rámutatni: zajlik egyfajta udvarias vita, persze a társadalmon belül, hogy melyik réteg volt a legnagyobb vesztese a rendszerváltást követő gazdasági visszaesésnek. Nagyon nehéz itt igazságot tenni, és valószínűleg igazán nem is lehet, de azért arra felhívnám a figyelmet, hogy a nyugdíjasok esetében különleges körülmény, hogy ők nem igazán tudják már a változásokat kivédeni. A munkaképes korú lakosság esetében mindig megvan annak az esélye, hogy többletmunkát vagy egyáltalán munkát vállal, vállalkozik, valamit megpróbál tenni.
Ilyen értelemben a nyugdíjasok sokkal inkább kiszolgáltatottak, és sokkal nehezebb helyzetben vannak, tehát ez a fajta preferencia, ami ebben az évben érvényesült, azt gondolom, társadalmilag elfogadható.
Ami a 65 éven felüliek utazási kedvezményét illeti konkrétan: szeretném elmondani itt is - erről majd külön egy kérdés is lesz -: téves az a beállítás, hogy ez a '98-as költségvetésre nézve többletkiadást jelentene. Egyébként kétségkívül - szintén éppen a Ház előtt fekvő adómódosító csomag részeként - javasoltuk az árkiegészítési kulcsoknak az emelését, de ez technikai jellegű változtatás abban az értelemben, hogy a költségvetésre nézve nincs hatása.
Gondolom, ön is belegondol abba, hogy ha bizonyos korosztályok nem vásárolnak jegyet, nem vásárolnak bérleteket, akkor ezzel csökken a közlekedési társaságoknak az árbevétele.
Ha a régi kulccsal kellene megszorozni a támogatás kiszámítását, akkor egy kisebb összeg jönne ki, mint amivel a költségvetésben számoltunk. Nyilván nem volt cél az, hogy a költségvetés ezen "keressen", tehát ezért történik meg a kulcsok emelése. Közvetlen költségvetési hatása ennek nincsen; az egy más kérdés, hogy ez valóban jelent bizonyos többlethatékonysági kényszert vagy nyomást ezeknek a vállalatoknak a gazdálkodására, azon az oldalon, hogy bizonyos bevételig nem jelentkezik. De ez még bőven a vállalható körbe tartozik, nem beszélve arról, mondjuk, az államvasutak esetében ezen valószínűleg hosszan el lehetne vitatkozni, hogy jelent-e valóságos többletköltséget az, ha ugyanaz a rendszer kicsivel több utassal működik - nyilván nem ez a helyzet.
Arra is szeretném felhívni a figyelmet, a Malév esetében az eredeti bejelentés is arról szólt, hogy bizonyos időszakokban történik csak ez a kedvezmény; ez valósult meg, ennek a feltételrendszere pontosodott.
Tehát összefoglalásképpen ismét szeretném aláhúzni: itt nem valamiféle politikai megfontolásról, hanem arról van szó, hogy az ország gazdasági helyzete most már lehetővé tette, hogy a szociális problémák megoldásában lépjünk egyet előre; az volt a parlament döntése, hogy a nyugdíjasok esetében valósul meg a legnagyobb előrelépés, a január 1-jei nyugdíjrendezés formájában.
Köszönöm a figyelmüket. Kérem, válaszomat fogadja el! (Taps az MSZP padsoraiban.)
