DR. PUHA SÁNDOR
DR. PUHA SÁNDOR
DR. PUHA SÁNDOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénytervezet, illetve határozati javaslat vitája kapcsán túl vagyunk az első és a második körös felszólalásokon, amelyek az országos területfejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat vitájában hangzottak el. Reményeim szerint hamarosan befejezzük a vitát, és szavazunk a javaslat elfogadásáról.
Én most három kérdés köré szeretném csoportosítani a mondanivalómat a tervezettel kapcsolatban. Először általában beszélnék a területfejlesztésről, annak dilemmáiról, térségi szerkezetéről, céljairól és eszközrendszeréről.
Nézzük, mit is nevezünk területfejlesztésnek! Tulajdonképpen a kormányzat beavatkozásait a regionális folyamatokba nevezzük területfejlesztési politikának. A társadalom fejlődésével az állam egyre jobban beavatkozik a területi egyenlőtlenségek korrigálásába, ugyanis a társadalmi fejlődéssel párhuzamosan egyre kevésbé lehet az egyenlőtlenségek mérséklését pusztán a társadalom, a gazdasági élet szereplőinek spontán válaszára bízni.
A fejlett társadalmakban a fejlesztési politikai alapvetően két modellbe sorolható. Lehet a fejletlen régiókra koncentrálni, ez az etatista modell; és lehet a belső erőforrások fokozott mozgósítására, az önerőre támaszkodás, a minőségi megújulás eszközrendszerére támaszkodva megvalósítani a területfejlesztés céljait, fejleszteni cél- és eszközrendszerét.
(9.40)
Úgy gondolom, tisztán egyik út sem járható, nem szabad követnünk tisztán egyik utat sem, meg kell találni a két rendszer között a helyes arányt. Nagyon fontos ugyanis a viszonylag fejlettebb térségek megújuló képességére támaszkodni, forrásaikat fokozottabban bevonni. Kiemelten kell azonban kezelni az elmaradottabb térségek felzárkóztatásánál - a célok pontos meghatározása mellett - eszközök, források biztosítását számukra, építve a térségek közötti szolidaritásra.
A területfejlesztési törvény esélyt ad egy decentralizált, alulról építkező modell kialakításának. Ehhez azonban meg kell küzdeni korábbi, a központosításra törekvő magyar hagyományokkal is. Az új szemlélet egy megújult tervezői szemléletet és egy jól kiépített monitoringrendszert feltételez, amely rendszer pontosan követi a társadalmi, gazdasági folyamatokat és rugalmasan reagál annak változásaira.
A másik fontos kérdés, hogy a kedvezőtlennek ítélt jelenségeket kívánja-e pusztán orvosolni, vagy azok alapjait akarja megváltoztatni. Hiszen az elmaradottság strukturális jellegű, minden más csak következmény. Fontos tehát, hogy az okokkal foglalkozzunk elsősorban és ne az okozatokkal.
Elsősorban meg kell tehát vizsgálni, hogy a területi egyenlőtlenségek melyikébe kívánunk a területfejlesztési politika eszközeivel is beavatkozni, milyen módon és mely ágazatokban, szektorokban teszi meg ezt az állam. Az egyes régiók versenypozícióját, vagyis végső soron a fejlettségét a humán és a természeti erőforrások, valamint a földrajzi fekvés határozzák meg. Itt a humán erőforrások a legmobilabb elem, azonban ezt is csak következetes munkával és viszonylag hosszú idő alatt lehet lényegesen megváltoztatni.
A gazdaság eléggé független a területi közigazgatás szerveződésétől, amely gyakran még a területi vagy tájegységek határait sem követi, a hagyományok miatt azonban nem lehet és nem is kell a kialakult közigazgatási egységek - hadd nevesítsem: a megyék - szerepét alábecsülni. Minden eszközzel elő kell azonban segíteni az önállóan és alulról szerveződő kistérségek, városkörnyéki régiók szerves és önálló fejlődését, elsősorban források biztosításával, de az adminisztratív akadályok minél teljesebb lebontásával is.
A területfejlesztési politika kialakítása során megkerülhetetlen kérdés, hogy fejleszteni, vagy - hadd nevezzem így - pusztán segélyezni akarok-e. A szociális támogatásokat nem szabad összetéveszteni a fejlesztési programokkal. A fejlesztéshez meg kell teremteni annak helyi, társadalmi és gazdasági feltételeit. Világosan kell azonban látni, hogy csak ott lehet eredményes bármely területfejlesztési politika, ahol a szereplők maguk is megtesznek minden erőfeszítést saját helyzetük javítására. A fejlesztés ott lehet sikeres, ahol nem projekteket, hanem programokat finanszíroznak, és ezeket a programokat a helyi társadalom dolgozza ki, határozza meg.
Szentkuti képviselőtársam említette - az SZDSZ vezérszónokaként - a vita során a decentralizáció, a partnerség és a nyilvánosság fontosságát. Én ehhez a felelősség és a szubszidiaritás fogalmát tenném még hozzá. A felelősségét, hogy a helyi társadalom ki tud és ki akar dolgozni olyan programokat, amelyeket meg lehet valósítani és amelyek valódi és strukturális változásokat eredményeznek. Ezeket a döntéseket ott hozzák meg, ahol a legjobban látszanak a problémák és azon a szinten, ahol a leghatékonyabban lehet ezeket megoldani. A helyi fejlesztési terveket ott kell megalkotni, ahol az informáltság és az érdek találkozik.
Fontos kérdés, hogy a gazdaság fejlesztése vagy az életkörülmények javítása oldaláról közelíti-e meg a területfejlesztési politika a területfejlesztés kérdéskörét. El kell kerülni azt, hogy a területfejlesztés elsősorban az infrastruktúra-fejlesztésre koncentráljon és a gazdaságfejlesztés háttérbe szoruljon. A gazdaság szerkezetének módosítása, a gazdaság tényleges fejlesztése nélkül - éppen a strukturális elmaradottság miatt - nem számíthatunk tartós sikerre.
Az eddig elmondottak miatt tartom nagyon fontosnak a területfejlesztési koncepció alapos megtárgyalását és minél előbbi elfogadását. Ez ad alapot arra, hogy megvalósuljon a programfinanszírozás, a hosszú távú koncepció alapján megvalósuljon egy középtávú program, és megindulhasson a rövid távú tervek elkészítése.
Az országos koncepció képezi az alapját a regionális koncepcióknak, programoknak és terveknek, és ez a koncepció kíséreli meg összehangolni az ágazati koncepciókat, egyúttal építkezve is mindezekre. Itt részleteket, hangsúlyokat, sőt prioritásokat is lehet - sőt kell is - nyilván vitatni. Bármilyen változtatás azonban új vitapontokat nyit meg, ami természetesen nem lehet baj és gátja sem lehet semmilyen változtatásnak. Úgy gondolom, hogy a koncepció van annyira rugalmas, hogy kezelhetővé teszi ezeket a felvetéseket, esetleg későbbi hangsúly-eltolódásokra, az ütemezés változtatásaira is lehetőséget ad.
Felszólalásom második részében a korábban elhangzottak közül szeretnék néhány felvetést én is aláhúzni, más felvetéseket pedig vitatni szeretnék. A mezőgazdasági bizottság előadója említette, hogy az agrárkerekasztal vitája során elhangzottakat is hasznosítani lehetne. Ezzel én is a legmesszebbmenőkig egyetértek, annál is inkább, mivel Heves megyében is - ahonnan jöttem - az agrárium igen fontos szerepet játszik, ráadásul elég nagy a rurális térségek és a mezőgazdasági szempontból elmaradott térségek aránya. Főleg ezeken a területeken, így a megye déli és legészakibb részein igen magas a munkanélküliség is.
Az SZDSZ vezérszónoka, Szentkuti képviselőtársam említette, hogy jelenleg területfejlesztés helyett a pénzek újraosztása történik. Sajnos, így igaz. Általánossá kell tenni, hogy az általa is említett programfinanszírozás valósuljon meg, vagyis a fejlesztési pénzek struktúraváltást eredményezzenek. A település- és infrastruktúra-fejlesztés ne pusztán cél legyen, hanem eszköz a valódi fejlesztésekhez, a strukturális változások előidézéséhez, hisz hosszú távon csak ez hozhat lényegi változásokat. Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy a döntéshozatalban például a gazdasági élet szereplői - a gazdasági kamarák, a munkaadók és a munkavállalók képviselői - is részt vesznek; bár nekik is tudniuk kell, hogy a munkahelyteremtés sem hoz önmagában megoldást, hisz - még egyszer mondom - valódi szerkezetváltozások nélkül a munkanélküliség, az elmaradás is újratermelődik.
A Fidesz vezérszónoka említette, hogy nagyon fontos az ország polgárainak, intézményeinek, önkormányzatainak felkészítése az európai intézményekkel való jogharmonizációra. Teljes mértékben egyetértek vele. Milyen kár, hogy egy másik vezérszónokuk a földtörvény vitája során nem gondolt erre a jogharmonizációra! Ez persze nem meglepő, hisz más ellenzéki pártok sem vették figyelembe itt a jogharmonizáció kérdését. Utalnék itt a Fidesszel most már szoros szövetségben fellépő MDF elnökére, aki Brüsszelben és a magyar parlamentben egészen eltérően közelítette meg a földkérdést - de ez egy kitérés volt.
Az MSZP vezérszónoka említette az információs rendszer fontosságát és hiányosságait. Én is elengedhetetlennek tartom egy pontos és hatékony monitoringrendszer kialakítását, amelynek visszajelzései alapján hatástanulmányok, visszaigazolások készülhetnek a területfejlesztés eszközrendszerének hatékonyabbá tételéhez, céljainak esetleges módosításához.
Torgyán doktornak egyetlen felvetésével szeretnék röviden foglalkozni. Vezérszónokként közel tíz percen keresztül fejtegette, miszerint a privatizációs többletbevételeket nem adósságtörlesztésre, hanem áfacsökkentésre, lakásépítésre és az M3-asra kellett volna fordítani. Az adósságtörlesztés tette lehetővé különben, hogy '97-ben például 700 millió dollárral kevesebb kamatot kellett adósságaink után fizetni. Ez a plusz pénz évente jelentkezik, és évente fordíthatjuk, mondjuk, a gazdaság fejlesztésére vagy infrastruktúrára. Mellesleg említeném, hogy amikor a parlamentben a '95-ös költségvetés módosító javaslatainál a Keller-Gaál-javaslatról szavaztunk, akkor a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt frakciója, Torgyán doktorral az élen, egy emberként kiállt amellett, hogy a plusz bevételeket az adósság törlesztésére fordítsuk. Ez természetesen nem akadályozta meg Torgyán doktort abban, hogy néhány hónap múlva, egy másik javaslattal, a szavazatukkal ellentétes határozati javaslatot nyújtson be a parlamentbe. Jogászként ráadásul illett volna tudnia, hogy a költségvetési törvényt egy határozati javaslattal nem lehet megváltoztatni.
(9.50)
Végül néhány konkrét észrevételem is lenne a területfejlesztési koncepcióval kapcsolatban.
A koncepció az EU urbanizációs tengelyével, közlekedési folyosóival összhangban jelöli ki a főbb hazai prioritásokat, irányvonalakat, azok szervesen kapcsolódnak az európai térszerkezetbe. Örülök, hogy a koncepció kiemelten foglalkozik a környezetvédelem kérdéskörével. Meggyőződésem, hogy ez nemcsak Magyarországon, de világszerte is a következő évtizedek egyik legfontosabb kérdése, megoldandó feladata lesz. Fontosnak tartom, hogy megfogalmazza a határ menti térségekkel, az európai uniós régiókkal való együttműködés fontosságát. Fontos, hogy a területi kiegyenlítést hangsúlyozva kitér a Kelet- és Nyugat-Magyarország közötti különbségekre, és ezek mérséklésének igényével lép fel. Az anyagot tanulmányozva azonban sajnos ez gyakran deklarációnak tűnik pusztán.
Megfogalmazza a túlzottan Budapest-centrikus térszerkezet oldására a sugaras szerkezetű műszaki, infrastrukturális hálózatok gyűrűs, illetve keresztelemekkel való kiegészítésének igényét. Sajnos ez is elsősorban kívánságként jelenik meg, a programokban nem igazán találni erre példát. Így például az Eger-Szolnok-Kecskemét gyorsforgalmi út meglehetősen hátra van sorolva.
Örülök viszont, hogy a hátrányos helyzetű kistérségek kedvezményezettek a területfejlesztés forrásainak allokációjánál. Megnyugvással tapasztaltam, hogy szűkebb hazám megfelelő súllyal szerepel az anyagban; természetesen ennél többet is el tudnék képzelni. Nevesítve van a környezetvédelem területi feladatainál a levegőszennyezettség vonatkozásában Eger város és Hatvan térsége, a vízminőséggel foglalkozó résznél pedig a Tisza folyó. Sajnálom, hogy itt nem szerepel külön nevesítve a Tisza-tó is.
Szerepel viszont a sérülékeny és fokozottan védendő vízbázisoknál Eger-Miskolc térsége és a földvédelmi résznél Heves megye. A kiemelt üdülőkörzetek között nevesítve szerepel a Mátra-Bükk térsége, valamint a Tisza-tó; a kiemelt gyógyhelyek között pedig Eger, Kékestető, Gyöngyös, Parád és a Zsórifürdő; az idegenforgalmi fejezetben Eger, a Hortobágyi Nemzeti Park és a Bükki Nemzeti Park, valamint Szilvásvárad és Bükkszék is. A kerékpárutaknál a törzshálózatba került az Eger-Gyöngyös, a Heves-Tisza-tó-Mezőkövesd, valamint a Tisza-tó körüli szakasz, és a kiemelt kapcsolati részeknél a Heves-Füzesabony-Eger kerékpárút. A kongresszusi turizmus résznél nevesítve is szerepel Eger város, a borturizmussal kapcsolatban a Bükkalja, Mátraalja és Eger, a tiszai víziturizmus; a vallási zarándokturizmusnál Bélapátfalva, Feldebrő, Eger, Egerszalók, Erdőtelek, Hanyipuszta, valamint Gyöngyös; az úthálózat kapcsán az M3 továbbépítése, az Eger-Füzesabony-Szolnok-Kecskemét gyorsforgalmi út.
Sajnos nem lettek nevesítve viszont olyan fontos elkerülő utak, mint a Tarna-völgyi, a hatvani vagy a gyöngyösi elkerülő szakaszok. Nem szerepel a prioritások között a Heves megyei vasútfejlesztés, sem a Gyöngyös-Vámosgyörk-Füzesabony-Eger-Putnok, Füzesabony-Debrecen, de a Kál-Kisterenye, Kál-Kisköre és Vámosgyörk-Szolnok vonalak sem.
Jó, hogy a kiemelt víziutak között szerepel a Tisza folyó. Sajnos kikötők építése, fejlesztése nem szerepel ezen a szakaszon. Helyes, hogy a Tisza-tó teljes vízgyűjtőjére kiterjedő, komplex vízgazdálkodási, fejlesztési programokról szól a melléklet. Sajnos a vízműolló az 1990. évi 40 százalékról 2000-re is csak 32 százalékosan záródik a tervezet szerint. A csatornázandó lakások aránya az északkeleti régióban éppen Heves megyében a legmagasabb.
Az energiagazdálkodás területén a leghátrányosabb helyzetű dél-hevesi régióban reménykeltő, hogy lehetségesnek látszik új szénhidrogénmezők megnyitása, az ipari átalakulás térségében pedig középtávon az új lőrinci erőmű megnyitása, ezzel a megye energiaellátás szempontjából közepesen ellátott vagy hátrányos helyzetű térségeiben az energiaellátás javítása.
Jó, hogy a koncepció megfogalmazza, hogy a magyar regionális politika egyik első számú célterülete marad az észak-magyarországi régió. Sajnos valóban szükséges ez a segítség. A koncepció megfogalmazza, mely területen van a régióban fokozott lehetőség a fejlesztésekre. Ilyenek az építőanyag-ipar, az erdőgazdaság vagy a turizmus, de fejlesztésre javasolt a járműiparhoz kapcsolódó beszállítói hálózat, a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari gépgyártás, gyógyászati berendezések gyártása, műanyagalapanyag-gyártás és -feldolgozás, a fa- és bútoripar, környezetvédelmi berendezések és mérőműszerek gyártása. Az agrárgazdaság területén ez a régió az ország legsokoldalúbb területe. Kiemelkedően fontos a bor-, búza-, kukorica-, gyümölcstermesztés vagy a vad- és erdőgazdaság. Fontos lehet, hogy az agrárgazdaság integrációs pályái a térségen belül vagy azon kívül alakulnak-e ki. A megyei fejlesztési koncepció nagyon sokat jelenthet ezen a téren. Jelentős szerepet játszhat Eger mint transzferközpont.
Ismételten megemlíteném a Tisza-tó komplex fejlesztési programját, valamint a környezetvédelmi fejlesztések és beruházások közül a térség szennyvízberuházásait - Eger, Füzesabony, Tisza-tó, Ostoros és a többi.
Néhány szót szólnék az eszközökről is. Minden módon elő kell segíteni a területfejlesztési önkormányzati társulások megalakulását és működését - ismét Tisza-tó például. Csak egyet lehet érteni azzal, hogy mind országos, mind térségi szinten biztosítani kell a támogatások koordinált felhasználását és az átláthatóságot. Fontos a pénzügyi szabályozás eszközrendszerének fejlesztése: áfakedvezmények, hitelgarancia nyújtása, adókedvezmények, kamattámogatások, gyorsított amortizáció vagy a tb-járulékok kompenzálása. Itt egyéb törvényekben kell nyilván ezekre kitérni.
Fontos a vállalkozások fejlődésével kapcsolatos szervezetrendszer kiépítése: vámszabadterületek, ipari parkok, inkubátorházak vagy innovációs centrumok. Sajnos a vállalkozói centrumok éppen az észak-magyarországi régióban igen szegényesek, de a kutatási-oktatási centrumok is lehetnének jelentősebbek, hiszen mint említettem, éppen a humán-infrastruktúra fejlesztése az egyik kulcskérdése a területfejlesztésnek. Fel kell oldani azt az ellentmondást, hogy a külföldről származó támogatásokat elsődlegesen a régió szintjén kell fogadni - itt a nagy régióra gondolok -, és ennek feltételeit megteremteni, míg a felhasználás szintje alapvetően a megye. Itt említeném meg újra a monitoringrendszer kiépítését, fejlesztését és célszerű, összehangolt működtetését.
Zökkenőmentessé kell tenni a megye, a kistérségi társulások és a nagy régiók kapcsolatrendszerét, megőrizve a korábbi értékeket és kihasználva az új lehetőségeket: alulról építkezés, decentralizáció, szubszidiaritás vagy a nagyobb térségekben való gondolkodás kérdését.
Egy pillanatra visszatérnék még Szentkuti képviselőtársam egy felvetésére. Elnagyoltnak tartja a koncepció egészségstratégiai, foglalkoztatáspolitikai és iparfejlesztési részeit. Igazat kell adnom képviselőtársamnak; az iparfejlesztés és a foglalkoztatás területén azonban csak akkor léphetünk előbbre, ha a fejlesztés a struktúrák fejlesztésére vagy megváltoztatására, az innovációra irányul. Ez azonban csak szemléletváltoztatással érhető el. Az egészségügy fejlesztéséhez pedig az egészségügy sürgős és átfogó reformjára is szükség lesz, de ez már a következő parlamenti ciklus egyik legfontosabb és legsürgősebb feladata kell hogy legyen.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
