DÖGEI IMRE
DÖGEI IMRE
DÖGEI IMRE (FKGP): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Mélyen tisztelt Rádióhallgatók! 1998. március 4-én Jász-Nagykun-Szolnok megyében, Kengyel községben jelen voltam egy rendkívüli értekezleten, és megdöbbenve vettem tudomásul, hogy ott mi történt.
Miről van szó? Újra terítékre került a veszélyeshulladék-égető üzem. Védte ennek a létesítménynek a megépítését a város polgármestere, valamint az égetőüzem szakembere. Amit ott tapasztaltam, az nem mindennapi esemény volt. Ugyanis a két tábor egymásnak feszült, egymás halálát kívánva, nyomdafestéket nem tűrő hangot használva ócsárolták egymást, amelyet nagy lelkinyugalommal hallgatott végig a polgármester és az amerikai cég képviselője. Az önkormányzat természetesen védte a mundér becsületét, magyarázta, de nem tudta megnyugtatóan megmagyarázni az égetőmű előnyét, hátrányát sem természetesen.
Az egész gyűlésen, amely körülbelül 600 fő részvételével több mint négy órán keresztül tartott, ágáltak a község lakói a munkahelyteremtés mellett kardoskodva, ágáltak a termőföld tulajdonosai a termőföld védelmében. Voltak bekiabálások, amelyekről úgy éreztem, mintha megkért személyek tették volna, mert a hozzászólásaik értelmezhetetlenek voltak.
Jeleztek valamit, de nem tudták befejezni, hiszen erősen illuminált állapotban mentek oda, szinte botrányba fulladó kijelentésekkel hallgattak el, megkezdett mondatokat befejezetlenül hagytak. Az volt érezhető, hogy mindenáron egy üzemet akarnak létesíteni, körülbelül 20-30 ember munkahelyteremtésére.
Az volt a legmegdöbbentőbb, mélyen tisztelt Környezetvédelmi Minisztérium, miniszter, államtitkár asszony, hogy ezen az értekezleten immáron másodszor van terítéken ez a fontos kérdés. A környezetvédelmi megyei hivatal sem volt jelen, a minisztériumból sem volt jelen senki. Valamint azok, akik ellenzik ennek a műnek a létrehozását, közölték, hogy szóltak az ügyészségnek, a rendőrségnek, az ombudsmannak is szóltak, hogy micsoda problémát kellene megnyugtató módon rendezni ennek a rendkívül jó termőfölddel rendelkező Kengyel községnek valamennyi polgára előtt.
Négy és fél órán keresztül tartott ez az áldatlan vita. Én úgy éreztem, hogy nem volt előrelépés, az indulatok a végsőkig feszültek, a vita egymásra mutogatással, szitkozódással fejeződött be, amely a második évezred végén, a harmadik évezred küszöbén egy anarchiát jelzett.
Ismételten felkérem a Környezetvédelmi Minisztériumot mint illetékes szakhatóságot, hogy azonnal tegyen komoly intézkedést ezen rendkívül szorgalmas község valamennyi lakójának megnyugtatása érdekében, ahol még nemzedékeknek kell felnőni, sőt, dolgozni és élni. Valahogy úgy éreztem, hogy érvényre kellene juttatni a keresztény Magyarországon használatos mondatot: "Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!".
Én elmondtam a gyűlésen felszólalásként észrevételeimet. Aránylag megnyugvással vették tudomásul a közlésemet, hogy szólok ma itt e rendkívül feszült helyzetről, és elmondom a Magyar Országgyűlés plenáris ülésén, hogy miket tapasztaltam. Ennek a szomorú példának még egyszer nem szabad előfordulni. Lehet, hogy nem utoljára kérem a Környezetvédelmi Minisztériumot Kengyel község megnyugtatására, és annak érdekében szakembereik bevonásával azonnal tájékoztassák a község valamennyi polgárát, megnyugtatóan.
Természetesen jelen van az a probléma a szomszéd városban, Törökszentmiklóson is, amelyre még mindig nem kaptam megnyugtató választ kapni, vagy talán egyáltalán, hogy az a vegyianyagot tároló raktár milyen sorsra jut. De ezt helyzetet, ami Kengyel községben van, halasztást nem tűrve, azonnal rendbe kell tenni, mert különben ott egy olyan helyzet alakul ki, ami talán nagyobb kárt okoz, mint az egész műnek a megépítése.
Köszönöm szépen tisztelt figyelmüket, hogy meghallgatták, amit elmondtam.
