DR. HASZNOS MIKLÓS
DR. HASZNOS MIKLÓS
DR. HASZNOS MIKLÓS (független): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A négyéves parlamenti ciklus végéhez közeledve a Kereszténydemokrata Néppárt joggal várná el, hogy a négyéves parlamenti munkáról egy alapos visszatekintés és mérleg készüljön. Vajon lesz-e, aki ezt elkészíti? Biztos, hogy lesznek, születnek majd olyan adatok, hogy melyik pártból hányszor szóltak hozzá, milyen módosító javaslatokat adtak be és hányan, hány órát üléseztünk - de vannak ennél sokkal fontosabb kérdések is. Ezek a fontos kérdések azok, hogy egyszerűen meg lehet-e mondani, mi kára és mi haszna volt az országnak abból, hogy azokat küldte ide, ebbe a parlamentbe négy évvel ezelőtt, akiket ideküldött, hogy ezek az emberek milyen hatékonysággal dolgoztak, mit mulasztottak, mit csináltak jól és mit csináltak rosszul, vagyis - egybefoglalva az egészet -: milyen volt a döntéseink minősége.
A közvélemény előtt a törvények minősége még nem bír kellő fontossággal. Ma még ott tartunk, mint az egyszerű állampolgár, aki felül a repülőgépre, és a repülőgép ülésének a minőségével sokkal többet foglalkozik - mert közvetlenül tapasztalja, hogy az kényelmes-e vagy sem -, mint azzal, hogy milyen a repülőgép motorja, pedig attól az élete is függhet; azt rábízzák a szakértőkre, hogy a szakértők állapítsák meg, milyen a repülőgép motorja. A parlament döntéseinek, azaz a törvényeinknek a minősége is egy olyan tényező, amelytől az ország és az állampolgárok élete és közérzete is függ, tehát itt is szükség van az igazi szakértőkre. A szakértelemnek pedig mi lehet a legfőbb kontrollja? Nem más, mint a minőség.
Akkor tegyük fel azt a kérdést, hogy hány törvény sikeredett selejtesre, hány paragrafus bizonyult alkotmányellenesnek; indokolt volt-e például egy olyan nagy horderejű kérdés, mint a világkiállítás lemondása; indokolt volt-e például a privatizációs többletbevételeknek az adósságcsökkentésre fordítása; hány törvény volt a jelenleg is érvényes, hatályos jognak megfelelően hatástanulmányokkal megalapozottan előkészítve, és hány törvényjavaslathoz készült több variáció optimumszámítással is; és akkor, ha voltak is ilyenek, hány képviselőhöz jutottak el, és hány milliót fizettek ki ezekért, és kiknek. Összesen tehát feltehető a kérdés, hogy hány milliót fordítottak a különböző tárcák a törvény-előkészítésre. És akkor megállapítható, hogy ezek után milyen a mai magyar hatályos jog minősége.
Rossz minőségű törvények nemcsak hogy nem szolgálják a közjót, a bonum commune-t, hanem így nehezen várható el a társadalom részéről a jogkövető magatartás az érthetetlen, ellentmondó, állandóan módosításra szoruló, még a szakemberek által is nehezen követhető és áttekinthető jogi normák esetében. A rossz minőségű jogalkotás mérhetetlen kárt okoz a társadalomnak, de ezt senki nem fizeti meg, csak az állampolgárok milliói, mert nem jogellenesen okozta az állam, hanem csak a minőség és a szakértelem hiánya miatt.
(19.40)
Mi, kereszténydemokraták többször emeltük fel a szavunkat ebben a Házban a jogminőség érdekében. Módosító javaslatokkal is próbáltuk javítani az előterjesztéseket - be kell vallanunk, hogy nem sok sikerrel. A rendszerváltás utáni első kormányról még joggal mondhattuk el azt, hogy tanuló kormány. Ilyen volt a törvény-előterjesztésben is. A második ciklus kormánya önmagát titulálta szakértőnek, de a törvény-előkészítésben és azok beterjesztésében inkább hasonlított egy sztahanovista kőművesre, aki két kézzel szórja az odaadogatott téglát a kalodába, anélkül, hogy a kalapácsot, a függőónt és a vízszintmérőt használta volna. Ezért bizony sokszor dől a fal, és ezért bizony sokszor ferdére is sikeredett.
Reméljük, a harmadik kormány a jogalkotásban már a minőséget fogja előtérbe helyezni, és nem feltétlenül a jogszabályok számával kíván rekordot dönteni. Megérdemelné ez az ország végre, hogy egyszer egy ilyen kormánya is legyen.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
