DR. PETŐ IVÁN
DR. PETŐ IVÁN
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök úr! Tisztelt Ház! Korábban egy hasonló napirend előtti felszólalásban már említettem: a kormány bevezette az újbeszédet, ahol minden mást jelent, mint a hagyományos magyar nyelven. Újabb adalékok ehhez:
Amikor Stumpf miniszter úr azt mondja, hogy az úgynevezett jobbközép sajtó megteremtése érdekében megengedett a pozitív diszkrimináció, akkor azt mondja hagyományos magyar nyelven: Magyarországon akkor lesz rend, ha a többség belátja, hirdetésekkel, vásárlással önként kell támogatnia a Fidesznek tetsző, egyelőre még kijelölendő újságot, mert különben adóikból a kormány cselekszik helyettük. Stumpf miniszter, akinek papírja is van arról, hogy politológus, tudja, hogy állításával szemben nem alkotmányos jog, hogy a kormánypárti vagy jobboldali lapok ugyanolyan olvasottságúak legyenek, mint a más beállítottságúak. Pontosan tudja: az alkotmány azt teszi kötelezővé, hogy mindenki kifejthesse véleményét, és nem azt, amiről a miniszterelnök egy másik tanácsadója írt éppen a hét végén, hogy a kormánynak a közjó érdekében a szabadság óvásán túlmenő közvetlen feladatai lennének a sajtó kínálatában és keresletében.
Vagy itt van a közszolgálati televízió műsorváltoztatással közölt útirajzfilmje, amelynek hőse és egyúttal kommentátora a miniszterelnök. Megszokott szerénységével azt mondja, hogy hallott az ötletről, miszerint a más tulajdonában lévő Magyar Hírlapot és a barátai tulajdonában lévő Napi Magyarországot az adófizetők pénzéből összevonnák, feltuningolnák a már eddig is kitartott Magyar Nemzetet, és ezzel ő - mit ad isten! - egyetért. Ez hagyományos magyar nyelven azt jelenti: az önmagát polgárinak nevező kormány, annak vezető ereje, élén a pártelnök miniszterelnökkel, hozott egy olyan sajtópolitikai határozatot, mint amilyet a szép emlékű MSZMP Politikai Bizottsága szokott volt (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ott ülsz mellette! - Sasvári Szilárd: Négy évig együtt nyomtátok az ipart!); ők is hitték, hogy ami nekik tetszik, az a közjó, ezért nagyvonalúan kezelhetik a hagyományos jogot, igaz - és ez persze érdemi különbség - ők nem demokratikus választással kerültek hatalomra. (Sasvári Szilárd: Ezért ültél velük együtt!)
A miniszterelnök ízlésének tetsző lapok úgynevezett pozitív diszkriminációja a rendszerváltás óta folyamatos. A Magyar Nemzetet óvatos becslés szerint is milliárdos összeggel támogatták már az adófizetők pénzéből, és egyebek között ma is alkalmazzák az állami vállalatok semmiről nem szóló álreklámjával történő patronálást. Hagyományos magyar nyelven azt hirdeti a miniszterelnök: a polgári kormány nem ismeri el a magántulajdon szentségének alkotmányos elvét, megengedi a más tulajdonával való spekulációt. De azt is mondja: a Fidesz-közeli Mahir vagy a Mahir-közeli Fidesz - olykor nem is tudja az ember, hogy melyik a pontosabb, szóval, maradjunk a Mahir-közeli Fidesznél - lapját, a veszteséges Napi Magyarországot felvásároltatom, mondja a miniszterelnök, az adófizetők pénzéből éppen most kistafírozott Magyar Fejlesztési Bankkal. És amikor pozitív diszkriminációról beszél a kormány, azt is mondja hagyományos magyarul, hogy ehhez hozzátartozik a neki nem tetsző szellemiség hátrányos megkülönböztetése, diszkriminációja, mint azt egyebek közt az '56-os intézet is mutatja.
Mivel az eddigi aktív állami kormányzati szerepvállalással az adófizetők milliárdjai ellenére sem sikerült a miniszterelnöknek tetsző sajtóviszonyokat létrehozni, most azt mondja Stumpf miniszter és a miniszterelnök tanácsadója, és persze maga a miniszterelnök is: a Németh-, az Antall-, a Boross- és a Horn-kormány egyaránt alkalmatlanok voltak a helyes sajtópolitika képviseletére, mert széplelkűsködtek.
(11.30)
Magyarul a tőlük független intézmények ügyeibe történő minden formális és informális beavatkozás ellenére nem mentek el elég messze az alkotmányos jogok sértésében.
Vajon hol a határ, értve ezen a jogi, pénzügyi és időbeli kereteket egyaránt? Mi lesz, ha az új tervek sem hozzák meg a kívánt eredményt? Mi jöhet még az úgynevezett egyensúlyi helyzet megteremtése jegyében? Más tulajdonának tényleges korlátozása is? Államosítás esetleg? A közszolgálati televíziózás és rádiózás feltételeinek megteremtése helyett kormányrádió, kormánytelevízió? És aztán, ha jön egy más színű kormány, és az is úgy érzi, hogy mindezt neki is lehet? Ilyen országot akarnak?!
Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)
