VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Bár az ön kérdését hallgatva most fölvetődik bennem, hogy azok után, hogy '94-ben az előző kormány azt ígérte, hogy nem lesz több kárpótlás, mégis éveken keresztül húzódott, majd '97-ben megszületett az újabb kárpótlási törvény, jogos lenne az a kérdés, hogy miért nem került sor az elmúlt négy esztendőben ennek a kárpótlásnak a rendezésére, mégis a kérdésének a lényegi elemére kívánok most válaszolni.
Örök igazság, hogy az élet pénzben senki számára nem mérhető, ez még inkább igaz az élet elvesztésére, legyen az akár több millió forint is. Nyilván ez az az összeg, ez az alapja az ön felvetésének, szembeállítva a korábbi kárpótlási kifizetések nagyságrendjét a jelenleg a költségvetési törvény keretében kárpótlás címén szereplő összeggel.
Engedjen meg egy rövid áttekintést ebben a kérdésben! A '97. évi XXIX. törvény lehetőséget teremtett arra, hogy a kárpótlásra jogosultak kárpótlási jegy helyett ismét választhassák az életjáradéki formát, ugyanakkor kiterjesztette a kárpótlásra jogosultak körét is; utóbbinak a lényege, hogy az egyösszegű kárpótlásra jogosultak köre kibővült. Ugyanakkor a második világháború alatt faji, vallási vagy politikai okból külföldre történő deportálásért a szabadságelvonás miatt megállapítható kárpótlásnál 10 százalékkal magasabb összeg jár. Ebből kitűnik, hogy nem is az életvesztés anyagi formájú kompenzálása volt a cél azzal, hogy a kárpótlásról rendelkező törvénymódosítás az életvesztésért 3 milliárd forintot biztosított a '97. évi XXIX. törvényben 1998. évi kifizetésre.
Tájékoztatom továbbá önt és a tisztelt Házat arról, hogy a Kárpótlási Hivatalhoz beadott kérelmek túlnyomórészt a beadási határidő utolsó napjaiban érkeztek, nagy többségük hiányos adatokat tartalmazott. Ennek figyelembevételével az Országgyűlés a kárpótlás összegét meghatározó törvényjavaslat benyújtásának határidejét azért módosította ez év októberére, hogy a hiánypótlást követően hozhasson érdemi döntést az egy sérelmet szenvedettre jutó kifizetés teljesítésekor. A Kárpótlási Hivatal megszűnésével a Központi Kárrendezési Iroda mint jogutód vette át a feldolgozási feladatokat. Való igaz, hogy az átállás némileg lelassította a munkafolyamatot, de hangsúlyt kell adni annak, hogy a hiánypótlási eljárás még mindig folyamatban van, annak befejezése 1999-re tolódik. Így annak fedezetét az 1999. évre ismételten biztosítani kell.
Ez történik a költségvetési törvényben a kárpótlást érintő paragrafusokban. Ez biztosítja továbbá azt is, hogy a jogerős határozatokra a kifizetés nem húzódik tovább, azok a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság részéről a jogerős és végrehajtható határozat beérkezésétől számított 30 napon belül kifizetésre kerülnek. A kiterjesztett kör az eredeti összeggel - 1 millió forint - aránytalanul nagy terhet jelentene a költségvetésnek.
Végül megemlítem az Alkotmánybíróság 22/1996-os határozatában foglalt állásfoglalást: "Ha annak érdekében, hogy a törvény megfeleljen az alkotmányossági követelményeknek, a kárpótlandók körét lényegesen, többszörösére, sőt nagyságrenddel meg kell növelni, nem ellentétes az alkotmánnyal, ha a törvényhozó a kárpótlásra szánt összeget újra megállapítja és újra elosztja. Ennek következtében az ugyanezért a sérelemért járó kárpótlás nagysága lényegesen kevesebb lesz, mint az eredetileg megállapított kárpótlási összeg."
Kérem tehát tisztelt képviselő urat, hogy a helyzetet megértve válaszomat elfogadni szíveskedjék.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti pártok soraiban.)
