FARKAS SÁNDOR
FARKAS SÁNDOR
FARKAS SÁNDOR, a mezőgazdasági bizottság elnöke, a bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kilencvenes évek elején a társadalom és a tisztességes piaci résztvevők köréből természetszerű igény fogalmazódott meg a köztestületi jellegű, közfeladatokat ellátó erős gazdasági önkormányzatok, kamarák létrehozására, amelyeknek gazdaságszervező, irányító és ellenőrző funkciókat kellett volna ellátniuk. Ebben az időszakban egy gyorsabb társadalmi-gazdasági átalakulási folyamat bekövetkezésére számítottunk. Ennek ugyanis szükségszerű következménye lett volna az állam gazdaságirányító szerepének visszaszorulása és ezzel párhuzamosan a gazdasági önkormányzati szerepvállalás fölerősödése is.
A gazdasági kamarák 1994. évben történt létrehozása óta eltelt időszakot értékelve azonban tényszerűen meg kell állapítani, hogy a gazdasági kamarák működtetésével kapcsolatos elvárások nem valósultak meg. A gazdasági kamarákról szóló törvény eredeti koncepciója már a parlamenti vitában is jelentősen módosult, a törvény hatálybalépése után tett, illetve elmulasztott kormányzati intézkedések pedig gyakorlatilag ellehetetlenítették a kamarák eredeti elképzeléseit, amely a német típusú kamarai működést szolgálta volna. A gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény alkalmazása során vetődött föl az a jogos igény, amely a kamarák működésének és jogi szabályozásuk lehetőségének felülvizsgálatát kérték.
Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága 1998. október 28-án megtárgyalta a H/206. számú országgyűlési határozati javaslatot, amely a gazdasági kamarákra vonatkozó törvényi szabályozás felülvizsgálatáról szólt. A bizottság az országgyűlési határozati javaslatot indoklásaival együtt általános vitára alkalmasnak találta. Az indokolás kitért a kamarák eddigi működéséből fakadó tapasztalatok értelmezésére is, így nem kívánom most felsorolni azt a négy, illetve öt pontot, melyet korábban képviselőtársaim már ismertettek, illetve az országgyűlési határozati javaslatban is szerepel. Ezek a felvetett kérdések mind érintették a mezőgazdasági termelők széles rétegét, úgy is mint egyéni gazdálkodót, őstermelőt, kis- és közepes vállalkozás résztvevőit, de még úgy is, mint a társas vállalkozások széles rétegét. Az agráriumot megosztó és esélyegyenlőtlenséget támogató törvényeket át kell alakítani, ebben az esetben a kamarai törvényt is.
A mezőgazdaságban tevékenykedők - már a kamarai törvény bevezetése, az 1994-95-ben alakuló kamarák - körüli viták is az előzőekben felvetett néhány kérdés körül alakultak ki. Mindannyian éreztük a törvény tökéletlenségeit, melyek csak szembeállították az ágazat szereplőit. A legnagyobb vitát a kötelező tagság kérdése, a tagdíj mértéke váltotta ki. Nem érezték a kamarai tagok, hogy befizetésre került regisztrációs, illetve tagdíjuk hová került, nem látták és nem látják ma sem, milyen szolgáltatásokban kapják vissza ennek az értékét, felhasználásáról tájékoztatást ritkán kapnak.
Új alapokra kell helyezni a kamarai viszonyt, bizalmat kell erősíteni, és az önkéntesség elvére kell építeni. El kell dönteni, hogy a kamarák az érdekképviseleti vagy gazdasági folyamatok szabályozásával fognak-e bírni a jövőben. A mai kamarai osztályok működése körül is számos vita és gond merült fel. Mivel a gazdasági élet számos szereplője már az osztályokba való besorolással sem értett egyet, a besorolást hasonló módon ésszerűsíteni szükséges. Prognosztizálható, hogy a versenyszféra szereplőinek később alapvető érdeke lesz a kamarai tagság, mivel a regisztrációs intézmény, a piaci szabályozás, a termelési és értékesítési rendszer szereplőinek megfelelő kontrollját kell hogy megalkossák.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
