BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nehéz mesterség a költségvetés-készítés. Még nehezebb a jó költségvetés összeállítása. Azt kell mondanom a szabaddemokraták képviselői nevében, hogy ebben az esetben nem sikerült ez a vállalkozás. Pedig a Fidesz megkönnyítette a maga dolgát: működését azzal kezdte a nyári szünet előtt, hogy elzavarta az öt évvel ezelőtt létrehozott társadalombiztosítási önkormányzatokat, és ezzel nagyon sok időt és energiát megtakarított a maga számára, hiszen nem kellett azzal vesződnie, hogy az önkormányzatokkal egyeztessen. Nem kellett kompromisszumokat keresnie, hogy megállapodásra jusson ennek a két nagy horderejű alapnak a kezelőivel, felügyelőivel. Szabadon megvalósíthatta volna a koncepcióját, mármint, ha lenne ilyen érzékelhető koncepció.
Ennek a törvénytervezetnek az indoklásában azt olvashatjuk, hogy a kormányprogramban meghatározott prioritásokat érvényesíti ez a költségvetés. Nézzük meg részleteiben, mi az, ami megvalósul majd vagy megvalósulni látszik!
Első blokkban a bevételi oldalról szeretnék röviden szólni, utána a Nyugdíjalapról, majd az Egészségbiztosítási Alapról.
Ami a bevételi oldalt illeti, itt valóban látványos lépést tett a Fidesz, hiszen járulékcsökkentést ígért, jelentős járulékcsökkentést, és amint ezt tisztelt képviselőtársaim tudják, ilyen járulékcsökkentésre vonatkozó törvénymódosításokat röviddel ezelőtt valóban elfogadott a Ház. A jelentős és látványos járulékcsökkentés a munkaadói járulékok vonatkozásában 6 százalék csökkentés, ugyanakkor az egészségügyi hozzájárulás növelését, jelentős, mintegy 70 százalékos növelését is megszavazták már kormánypárti képviselőtársaim. Tehát a bevételi oldal kezelése a kormány, illetve a kormánypártok részéről körülbelül úgy néz ki, hogy az egyik kezükkel adnak, a másik kezükkel elvesznek. Látványosan adnak, miközben gondoskodnak vagy gondoskodni próbálnak a kiesett bevétel pótlásáról.
(9.50)
Hallhattuk az ÁSZ képviselőjétől, hogy ez a bevétel nagyon valószínűleg nem folyik be, tehát az ilyen módon mesterségesen leszorított bevétel befolyására nem lehet számítani. Vélhető, hogy hiány fog keletkezni.
Nézzük, hogy mi történik a két alapnál, mi történik a két alapnál elsősorban a kiadási oldalon! Ami a Nyugdíj-biztosítási Alapot illeti, itt egy nullszaldósra tervezett költségvetés van a kezünkben, amelyről a szabaddemokraták ebben a speciális helyzetben azt gondolják, hogy most, tisztelt képviselőtársaim, hiányra kellett volna tervezni. Ha egy mondattal akarom kifejezni azt, hogy mit gondolunk erről a nyugdíjalapokra vonatkozó költségvetésről, akkor úgy fogalmazhatnék, hogy a nyugdíjreformba vetett bizalom szétzúzásának költségvetését tartjuk kezünkben.
Most így, a számok ismeretében egészen pontosan 45,7 milliárd forint az, amit a kormány, illetve a kormánypártok nem adnak oda a nyugdíjasoknak. Ismert és több menetben lefolytatott az a vita, hogy 20 százalékos nyugdíjemelésre van a kormánynak kötelezettsége. Még a mai napi, érvényes, jelenlegi hatályos jogszabályok szellemében erről kellene beszélnünk, hiszen a társadalombiztosítási nyugdíjtörvény módosításának a tárgyalását a jövő héten kezdi majd meg a kormány, de tudjuk, az a szándék, hogy az érvényes jogszabályokat olyan módon változtassa meg a kormány, illetve a kormánypártok, hogy ne kerüljön kifizetésre ez a 20 százalékos emelés. 45,7 milliárd forint az, amit nem enged a nyugdíjasok pénztárcájába bekerülni ez a kormány!
De van egy másik probléma ebben a nyugdíjalapokról szóló költségvetésben, amely legalább ennyire fontos számunkra, mert egy nagyon rossz gyakorlatnak az elindulását jelenti, és bizonyítéka annak, hogy mennyire átgondolatlanul, mennyire kapkodva készült ez a költségvetés, és mennyire nem számolt különböző következményekkel.
Arról a bizonyos 1 százalékról szeretnék röviden szólni, amit egy módosító indítvány formájában fogadott el a Ház. A tavalyi nyugdíjreform nagyon hosszú vitában kiérlelt, kiegyensúlyozott reform volt, az előző kormány nagyon sokat egyeztetett nyugdíjasszervezetekkel, pénzintézetekkel, nagyon nehezen kalibrálta ki azt az arányt, amellyel a magánnyugdíjpénztárakat elindította. A törvény rögzítette, hogy ezekben az években 1-1 százalékkal nő - tehát 1999-ben, 2000-ben - az az egyéni járulékbefizetési arány, amit a munkavállalók a nyugdíjbiztosítónak odaadnak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt kell mondanom, hogy példátlan eset történt a múlt héten, illetve két hete, amikor a módosító indítványokról szavaztunk. Szeretném ezt a történetet újra felidézni a költségvetés tárgyalása kapcsán, hiszen valóban szokatlan, hogy úgy fogadjon el a Ház, a Ház kormánypárti többsége módosító indítványt, hogy azt az előterjesztő nem támogatta, hogy nem volt mód nyilvános vitában érvelni a reformcsomagban elkészített, hatályba léptetett megoldás és a változtatás vonatkozásában.
Három héttel ezelőtt, tisztelt képviselőtársaim, amikor a bizottsági vitában ez a módosító indítvány előttünk volt, akkor az előterjesztő képviselője erre az indítványra nemet mondott. Két bizottság tárgyalta ezt az indítványt - hogy tudniillik 1 százalékkal nőjön az a rész, amely a társadalombiztosítási nyugdíjpénztárba kerül, és csökkenjen az a rész, amely magánnyugdíjpénztárakba kerül -, és egyik bizottságban sem kapott a javaslat egyharmadnyi támogatást sem, se a költségvetési, se az egészségügyi és szociális bizottság nem támogatta ezt a gondolatot, és még egyszer hangsúlyozom: maga az előterjesztő sem. Ezek után frakciókérésre szavazva az a meglepő helyzet állt elő, hogy a kormánypártok nagy többséggel átnyomták ezt a javaslatot.
Azt hiszem, hogy erre a történetre ráillik a puccs kifejezés. Ez nem parlamenthez és nem parlamenti demokráciához illő megoldás! Azt gondolom, nagy szükség lenne arra, hogy nyílt lapokkal játsszunk, hogy a kormány vállalja azokat a vitákat, amelyeket például egy ilyen nagy horderejű kérdés megváltoztatásával kapcsolatban vállalnia kell, hiszen itt 1 százalék egyéni nyugdíjjárulék-befizetés értéke 11 milliárd forint. 11 milliárd forint sorsáról döntött egy gombnyomással a kormánypárt, még egyszer mondom, úgy, hogy nem teremtett helyzetet érdemi vitára! Ez egy olyan gyakorlat, amit nem lenne szabad folytatnia a jobboldali Fidesz-kisgazda-kormánynak.
A másik alapot illetően: azt gondolom, az Egészségbiztosítási Alapnál fontos lenne, ha nem önmagában vizsgálnánk ezeket a számokat, és nemcsak az előző évhez viszonyítva vizsgálnánk ezeket a számokat, hanem egy kicsit hosszabb távon megnéznénk azt a tendenciát, ahogy az egészségügyi kiadások Magyarországon alakulnak.
Egyrészt magam is hiányoltam, hogy ebből a költségvetés-tervezetből eltűnt az 1997-es év, mint ahogy megjegyezte az ÁSZ jelentése is. De én ennél sokkal hosszabb tendenciában igényelném ezt az elemző összehasonlítást, mert azt gondolom, hogy akkor egészen más következtetésre juthatnánk, mint amilyen érveket kormánypárti oldalról gyakran hallunk.
A szabaddemokraták állítása az, hogy a gazdasági növekedés megindulása lehetőséget adna az egészségügyi helyzet javítására. Minthogy nem történtek meg a kiadások tendenciájának elemező összehasonlításai, engedjék meg, hogy néhány számot magam is felidézzek. Nagyon fontos lenne legalább három dimenzióban, a reálértékek vonatkozásában, az egészségügyi kiadás GDP-hez viszonyított aránya vonatkozásában és a hiány nagyságának a GDP-hez viszonyított aránya vonatkozásában ezeket az összehasonlításokat megtenni.
Ami a reálértéket illeti, ott azt látjuk, hogy az 1992. évihez képest az előző években volt egy nagyarányú csökkenés. Az 1995-ös - utáni - gazdasági stabilizációs erőfeszítés erőfeszítést igényelt az egészségügytől is, jelentős áldozatokat jelentett. A gazdasági növekedés azonban most már lehetőséget adna arra, hogy visszatérjünk az egészségügyi kiadások tekintetében reálértékben legalább az 1995-ös színvonalra. Ez a költségvetés ezt nem teszi meg!
Hasonló a helyzet, ha a GDP arányához viszonyítva nézzük az egészségügyi kiadásokat. GDP-ben kifejezve az egészségügyi kiadások 1992-ben a GDP 8,8 százalékát jelentették, 1994-ben már 9 százalék felett volt ez a GDP-arány, utána, 1995-ben került 8 százalék alá. Ha a pénzbeni és a természetbeni kiadásokat együtt tekintjük, akkor azt látjuk, hogy 1995-öt követően folyamatosan csökken a GDP-ben kifejezett egészségügyi kiadási arány, és 1999-re, tisztelt képviselőtársaim, 6 százalék alá csökken.
(10.00)
Mi a helyzet, ha a hiány nagyságát vizsgáljuk meg ugyanígy a GDP százalékában? Akkor azt állapíthatjuk meg, hogy az elmúlt években túlzott volt az Egészségbiztosítási Alap hiánya nagyságának a megítélése. Ez a hiány kevesebb, mint a GDP 0,5 százaléka '98-ban, kevesebb, mint '96-97-ben volt. Hangsúlyozom, hogy '95 óta folyamatosan csökkent az egészségbiztosítási járulék hiánya a GDP-hez viszonyítva. Tehát ellentétben a Pénzügyminisztérium megítélésével, az Egészségbiztosítási Alap egyensúlyi helyzete '98-ra javult, amikor 0,5 százalék alá csökkent. Ami a gyógyító-megelőző ellátásokra fordított kiadások GDP-ben kifejezett arányát illeti, a valamikori '94-es részarány 3,9 százalék volt; ez az előző években folyamatosan csökken, de ez a költségvetés jövőre is csak 3 százaléknyi részarányra tervezi az egészségügyi kiadásokat.
Ezekkel a számokkal azt szeretném hangsúlyozni, hogy a kiadások visszafogása '95-ben és '96-ban kényszer volt. Olyan kényszer, amely korlátozta a hatékonyság javítását célzó reformokat. Most viszont, tisztelt képviselőtársaim, nincs ilyen kényszer! Lehetőség lenne arra, hogy reálértékben növekedjen a GDP-hez viszonyított egészségügyi kiadás, arányát tekintve növekedjen.
Magam is szeretnék röviden szólni arról az igazán kritikus kérdésről az Egészségbiztosítási Alap vonatkozásában, amely a gyógyszerkasszát illeti. Évek óta visszatérő probléma, hogy a gyógyszerkiadások túllépik a tervezettet. Ezt az ÁSZ-jelentés is megállapította, de szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra, hogy ennek a túllépésnek nem az a magyarázata, hogy túl sokat költünk gyógyszerre, hanem az, hogy ez a kassza évről évre alultervezett, amit költünk gyógyszerre, az meglehetősen indokolt; a kiadások túlzott növekedéséről beszélni egyszerűen nem megalapozott megint csak akkor, ha tendenciájában hosszú távon kifejezetten a gyógyszerkassza alakulását vizsgáljuk meg.
Van egy másik metszet is, amelyre érdemes odafigyelni: ez a nemzetközi összehasonlítás. Magyarországon '96-ban az egy főre jutó gyógyszerkiadás 84 dollár volt. Ezzel szemben az OECD-országokban az átlagos gyógyszerkiadás 276 dollár volt, Ausztriában 319, Dániában 242, de az egy főre jutó gyógyszerkasszát tekintve 200 dollár feletti gyógyszerfogyasztást mértek Portugáliában, Spanyolországban és Görögországban is. Az egészségbiztosítás által fizetett gyógyszertámogatás nálunk egy főre 60 dollár, Csehországban 84, Portugáliában 143, Spanyolországban 168.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha tudatában vagyunk annak, hogy a magyar gyógyszerárak nagyon közel vannak a világpiaci gyógyszerárakhoz, és ha számításba vesszük azt is, hogy a magyar lakosság egészségi állapota lényegesen rosszabb, akkor ezeket a gyógyszerkiadásokat nem tekinthetjük magasnak. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy a gyógyszerkiadás tekintetében nem a nagyság, nem önmagában véve a nagyság jelent gondot, hanem a gyógyszerszerkezet a fő probléma. Azt gondolom, hogy a gyógyszerszerkezetre kellene odafigyelni ahelyett, hogy a kormány egy tollvonással úgy próbálja megoldani ezt a problémát, hogy bezárja a gyógyszerkasszát.
Ugyanis azok a rendszerbeli "változtatások", amelyeket ígér ez a tervezet, nem vezetnek eredményre, vagy nem a kívánt eredményre vezetnek. Előttem már Vojnik Mária kifejezte az azzal kapcsolatos aggodalmát, hogy ha drasztikus intézkedések történnek a gyógyszerkiadás vonatkozásában, az mindenekelőtt az idősek és a betegek terheit fogják növelni, de nem világos számunkra ez a mechanizmus, ahogy a kormányzat be akarja zárni ezt a kasszát.
Hiszen ez mit is jelenthet? Azt, hogy amikor elfogyott a kassza, kiüresedett a kassza, akkor az év hátralévő részében teljes árat fognak fizetni a gyógyszerért? Ugye nem ezt?! Mit jelent akkor? Azt, hogy elveszik a pénzt a gyógyító-megelőző ellátástól, és átcsoportosítanak? Tartok tőle, hogy ugyancsak nem ezt. Hát akkor mit? Azt, hogy pótköltségvetést csinálnak? De ha pótköltségvetést csinálnak, akkor értelemszerűen olyan, mintha be se zárták volna.
Azt gondolom, hogy teljesen indokolatlan alultervezni, és ennyire alultervezni ezt a kasszát, hiszen elhangzott, hogy összesen 2,3 százalékkal lenne megemelve, illetve van megemelve a jelenlegi tervezetben.
Összefoglalva és befejezésül azt szeretném hangsúlyozni, hogy a kormány olyan módon fogja vissza az egészségügyi kiadásokat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), hogy azok ellehetetlenítik a hatékonyabb egészségügyre vonatkozó kísérleteket, a hatékonyság javítása helyett próbálja meg bezárni ezt a kiadást.
