DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Elnök Úr! Tisztelt Ház! A társadalombiztosítás előttünk fekvő jövő évi költségvetési tervezetével kapcsolatban, úgy gondolom, nincs olyan képviselő, aki maradéktalanul elégedett lenne, még elvakult kormánypárti képviselőtársaink között sem lehetne ilyet találni. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Igen nehéz helyzetben van a mindenkori előterjesztő, hisz a gazdaság állapotát, a nemzet egészségügyi helyzetét, a demográfiai mutatókat és még sok egyebet figyelembe véve kell olyan előterjesztést tennie a Ház asztalára, mely nem csupán a pillanatnyi helyzetet veszi alapul, hanem a várható folyamatokra is tekintettel van.
Azoknak, akik évek óta figyelemmel kísérik a társadalombiztosítási költségvetések alakulását, azt kellett tapasztalniuk, hogy a társadalombiztosítás költségvetése rendre nem a tervezettnek megfelelően teljesül. A zárszámadáskor azt kell megállapítani, hogy a hiány magasabb az előirányzottnál, és nagysága évről évre növekszik. Az Állami Számvevőszék is évről évre - a költségvetési és zárszámadási viták során - rámutat jóformán minden tételnél, hogy a hiány alapvető oka a bevételek túl- és a kiadások alultervezése. A jövő évi társadalombiztosítási költségvetési tervezetről most végre azt állapította meg összegzésének elején az Állami Számvevőszék, hogy "A kormány feszes költségvetés megvalósítására tesz javaslatot, de elképzeléseit az eddigi évek gyakorlatától eltérően reálisabb alapokon fogalmazta meg.
(10.10)
Ez kisebb bizonytalansági elemek mellett a bevételi és kiadási oldalra is vonatkoztatható."
Őszintén reméljük, hogy ez a jóslat jövőre is beválik. Reményünket csak erősíti, hogy az elmúlt évek alatt ezzel ellentétes előzetes véleményeket fogalmazott meg az ÁSZ, s ezek a későbbiek folyamán majdnem mindig valósnak bizonyultak.
A 914 milliárd 665 millió forint bevételi és kiadási összegű Nyugdíj-biztosítási Alap esetében is megállapítja az Állami Számvevőszék: "A Nyugdíj-biztosítási Alap 1999. évi nullszaldós költségvetése összességében megalapozottnak tekinthető. Ezt az államháztartási törvény 86. § (8) bekezdése csaknem bizonyossá teszi, mert rögzíti, ha a Nyugdíj-biztosítási Alap tervezett éves bevétele kisebb a teljesítendő kifizetések összegénél, akkor a különbséget az állam a központi költségvetésben tervezett előirányzatként átadja a Nyugdíj-biztosítási Alap számára."
Mindazok részére, akik figyelemmel kísérik a nem egészen 6 hónapja megalakult parlament és a még rövidebb ideje megalakult kormány tevékenységét, nem okozott meglepetést, hogy ellenzéki képviselőtársaim ismételten a nyugdíjemelés témakörét állították mondandójuk középpontjába az alap jövő évi költségvetési tervezetét illetően.
A nyugdíjasok becsapásával, választási ígéreteinek feladásával vádolják a kormánykoalíció pártjait és a kormányt. Teszik ezt annak ellenére, hogy jól tudják: mind választási programjainkban, mind a koalíciós kormányprogramban a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzését, lehetőség szerinti emelését tűztük ki célul. Tettük ezt annak ismeretében, hogy tudtuk, az önök által múlt évben elfogadott nyugdíjtörvényben lefektetett emelési mérték gazdaságilag nem volt megalapozott. Ezt a népességtudományi kutatóintézet szakértőjének elemzése is alátámasztja. Korrekt módon elismeri, hogy a múlt évben készített úgynevezett nyugdíjprognózis kiinduló adatai módosultak. A tervezettnél magasabb lett az átlagkeresetek növekedése 1997-ben és 1998-ban, s nagyobb lett a nyugdíjemelkedés üteme az idei évben. Azaz magasabb bázisról kell a jövő évi emelést illetően kiindulni.
A leglényegesebb eltérés azonban az volt, hogy a tervezetthez képest jóval többen választották az új nyugdíjrendszert, azaz léptek be a különböző magánnyugdíjpénztárakba. Az idei évben 6-700 ezer fő belépésével számoltak. Ezzel szemben a vegyes nyugdíjrendszert választók száma ez év júniusában elérte az 1 millió főt, és a pénztárfelügyelet prognózisa szerint az év végére ez a szám 1,2 millióra, 1999 végére várhatóan 1,4-1,5 millióra növekszik.
A vegyes nyugdíjrendszerbe lépők kalkuláltnál jóval nagyobb száma több tízmilliárd forint bevételkiesést okoz a Nyugdíj-biztosítási Alapnak. Ez az alapvető oka annak, hogy nem tudjuk még jobban növelni a nyugdíjak vásárlóértékét. Soha nagyobb csalódás ne érje az állampolgárt, mint az, hogy mindenkori kormánya betartja választási ígéreteit!
A Nyugdíj-biztosítási Alap költségvetése a bevételi oldalon keresztül érinti a vagyongazdálkodás kérdését is. A működést közvetlenül szolgáló vagyonelemek kivételével a társadalombiztosítás vagyonát 1999. december 31-éig értékesíteni kell. Az előterjesztő által önmaga részére meghatározott határidő azzal a reménnyel kecsegtet, hogy egy év múlva ilyenkor már nem kell ezzel a hosszú évek óta húzódó problémával foglalkoznunk, s megnyugtató választ kapunk az Állami Számvevőszék e tétellel kapcsolatban megfogalmazott kérdéseire, aggályaira is.
Összefoglalva a Nyugdíj-biztosítási Alap jövő évi költségvetésével kapcsolatos véleményünket: annak megvalósulására reális esélyt látunk, és támogatjuk.
Az egészségügyi alap költségvetését illetően már nem vagyunk ilyen optimisták. Az alap hiányát 41,6 milliárd forintra tervezték, de jelenleg úgy látjuk, komoly esély van arra, hogy a hiány ennél több lesz. Látszólag nincs gond, hiszen a foglalkoztatók által fizetendő járulék 949,8 milliárd forint összege az Állami Számvevőszék szerint is megalapozottnak tekinthető. Az egészségügyi hozzájárulás tervezett 171,7 milliárd forintos bevétele azonban a megnövelt összegű tételes egészségügyi hozzájárulás ellenére sem biztos, hogy teljesül. Legalábbis erre utal, hogy a tételes egészségügyi hozzájárulás az idén is lényegesen kevesebb bevételt eredményez a tervezettnél. Erre tekintettel meggondolandónak tartjuk, hogy miután ez a bevételi elem szolgál a biztosítási jogviszonnyal nem rendelkezők természetbeni egészségügyi ellátásának fedezetéül, vajon nem lenne-e célszerűbb ennek az ellátásnak a fedezetét konzekvensen a központi költségvetés e célra szolgáló járulékfizetésével rendezni.
Az egészségügyi alap a jövő évben gyógyító-megelőző ellátásra 350,2 milliárd forintot tervez, amely több mint 51 milliárd forinttal, azaz 17,2 százalékkal magasabb az idei évinél. Ezen belül 20 százalékot meghaladó a növekedés a védőnői szolgálat, az anya-, gyermek- és ifjúságvédelem, a fogászati ellátás és gondozóintézeti gondozás tekintetében.
A törvényjavaslat 5. §-ának (2) bekezdése szerint a gyógyító-megelőző ellátásra előirányzott összeg tartalmazza az egészségügyi ellátások személyi juttatásait és járulékait, ide értve a 13. havi illetményt, valamint az ügyeleti díj tárgyévi kiadásait és a dologi kiadásokat is. Őszintén be kell vallanom, nem tudtunk olyan matematikai modellt felállítani, amely ezt igazolta volna. Az Állami Számvevőszék nagyobb sikerrel járt e téren, mert véleményük szerint a közel 7 milliárd forint zárolt összeg beszámításával megvan a fedezet az előbbiekben részletezett tételekre.
Az egészségügyi alap költségvetésének egyik legkritikusabb része a gyógyszertámogatás kérdése. Az 1999. évre tervezett gyógyszertámogatás 122,9 milliárd forint lenne, mintegy 20 százalékkal magasabb az 1998. évre tervezettnél. Csakhogy az ez évben tervezett tényleges kiadás összege a 102,6 milliárddal szemben az év végéig elérheti, sőt talán meg is haladhatja a 120 milliárd forintot. Erre tekintettel, úgy tűnik, a gyógyszertámogatás előirányzata az 1999. évre is alultervezettnek minősíthető. Mivel évek óta legnagyobb mértékben a gyógyszertámogatás összege növekedett, ezt a mostani törvényjavaslat olyan módon kívánja meggátolni, hogy felülről zárttá teszi a gyógyszerkasszát. A kormányra és az egészségügyi alap kezelőjére vár az a feladat, hogy megvalósítsa a gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök támogatási rendszerének gyökeres átalakítását annak érdekében, hogy a tervezett összeg tartható legyen, és ne kelljen az év vége felé az egyéb egészségügyi kiadások terhére pénzt átcsoportosítani a gyógyszerkasszába.
A feladat megoldása nem látszik könnyűnek, hiszen évek óta nem sikerült ezen a téren előrelépni. Az idők során nagyon sok elképzelést ismerhettünk meg. Szó volt róla, hogy a gyógyszereket ne név és gyártó szerint, hanem hatóanyag szerint támogassák; kérték a ma már túlnyomórészt nemzetközi gyógyszergyártókat áraik mérsékeltebb emelésére; valamint felvetődött annak a lehetősége is, hogy a szabadalmi oltalommal védett új készítményeket, ahol és amennyiben lehet, már lejárt szabadalmi védettségű, úgynevezett generikus, jórészt hazai gyártású készítményekkel helyettesítsék, azonban ezek a próbálkozások a nemzetközi gyógyszergyártók ellenállásán rendre elbuktak.
(10.20)
Az indokolatlan és szükségtelen gyógyszerek felírásának ellenőrzését lehetővé tevő számítógépes rendszert az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak eddig nem sikerült valóban működő formában megvalósítania. A költségeket csökkenteni hivatott egyéb ötletek viszont feltehetően nagy szakmai és társadalmi ellenállásba ütköznek majd. Ilyen módszer lehetne a támogatási kulcs csökkentése. Sajtóértesülések szerint a Pénzügyminisztérium javaslatai között ez is szerepel.
A másik felmerült javaslat, hogy egyetlen gyógyszert sem támogatna 100 százalékos mértékben az egészségbiztosító, vagyis megszűnne a betegséghez kötődő, ingyenesen kiváltható gyógyszerek köre, a legmagasabb támogatási kulcs 90 százalékra csökkenne. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy 1000 forintos gyógyszerért, amelyhez eddig a társadalombiztosítás jóvoltából ingyen jutott a beteg, ezután 100 forintot kellene fizetni. A 100 százalékos támogatási körbe e változat szerint csak a generikus készítmények kerülnének be. Komoly társadalmi feszültséget okozna ez a lépés, amellyel összesen 5 milliárd forintot lehetne megtakarítani.
Elképzelhető egy olyan megoldás is, hogy az év második felétől jelentősen csökkentik a társadalombiztosítás által támogatott gyógyszerek körét. Jelenleg négyezer törzskönyvezett patikaszer háromnegyedét támogatja a biztosító. Az esetleges új rendszer bevezetése után csak 1000-1500 maradna ebben a körben.
Ezeknek a kényszer szülte megoldásoknak a kiváltását szolgálja a törvényjavaslat által megteremtendő azon lehetőség, hogy a gyógyítás-megelőzésre szánt összegek legyenek átcsoportosíthatóak az egyes kasszák között. A kérdés csupán az, hogy ez milyen feszültséget okozna a gyógyító-megelőző ellátások egyéb területein. Elképzelhető ugyan, hogy például a kórházi ellátásoknál felderíthetőek még tartalékok, amelyeknél megtakarítást lehet remélni a jelenlegi finanszírozási rendszerből eredő túlszámlázások megfelelő ellenőrzésével, az ehhez szükséges szakmai és pénzügyi ellenőrző apparátus felállítása azonban csak a következő év második félévében várható az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál. Igaz, hogy a gyógyszerkassza jelentős hiánya is csak akkorra várható. Akármelyik módszert választjuk is a gyógyító-megelőző ellátások hatékonyabb működtetése érdekében, ezek megvalósítása csak az egészségügyi szakma bevonásával és a változásoknak az egész társadalommal történő elfogadtatása után lesz lehetséges.
Arra kérem a kormányt, hogy a kiadások tervezettnél nagyobb mértékű növekedésének megfékezésére teendő intézkedéseiről minél előbb tájékoztassa az Országgyűlést, illetve illetékes bizottságait. Ennek megtörténte a feltétele annak, hogy megnyugtatóan biztosak lehessünk abban: az előző évekkel ellentétben a társadalombiztosítás 1999. évi költségvetése a terveknek megfelelően, legfeljebb a tervezett hiánnyal teljesíthető.
Annak reményében támogatja a Magyar Demokrata Fórum az előterjesztést, hogy a következő költségvetésben már az egészségügy is az úgynevezett kiemelt ágazatok között fog szerepelni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
