DR. FRAJNA IMRE
DR. FRAJNA IMRE
DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Először reagálnék néhány elhangzott bejelentésre. Azt gondolom, az a szám, miszerint a 96 milliárd forintos egészségügyihozzájárulás-bevételből nem lesz csak 92, ez pontosan a statisztikai hibahatáron belül levő érték. Azt gondolom, Keller úr kevésbé lehet büszke arra, amit beterveztek: 100 milliárd kiadást gyógyszerre és ez 120-ra növekedett. De ugyanebben a költségvetési törvényben olvasható, hogy ezt a 96 milliárdos bevételt a következő évre változtatás nélkül 111 milliárdra tervezte az előző kormány.
Azt gondolom, hogy az előző közigazgatási államtitkár úr, aki jelenleg szakértőként dolgozik, egy általam roppant megbecsült ember, és igen sok mindenben egyetértek a véleményével. Azokban is, amelyeket itt elmondott. Ellenben azt gondolom, hogy hál' istennek egy polgári demokráciában nem a tanácsadók, hanem a kormányok nyújtják be a költségvetéseket, és bármennyire is egyetértek a tanácsadó úr véleményével, azt gondolom, az a helyes, ha egy kormány döntése áll egy költségvetés mögött.
Vojnik Máriának szeretném megköszönni hozzászólása azon részét, hogy végre a saját programját kéri számon a kormányon, nem pedig más pártok programjait. Kicsit ugyan furcsállom, ha olyan kérdések megoldását kérik fél év alatt a kormánytól, amelyek megoldására az előző négy évben kísérletet sem tettek egyesek. Azt kell mondanom, bármilyen tehetséges a polgári koalíció kormánya, ennyire azért mégsem gyors, egy kis türelmet kérünk. Az amortizáció és egyéb kérdések megoldása ilyen ütemben, sajnos, nem halad, bár szeretném, ha menne.
Béki Gabriellának azt tudom mondani, hogy szeretném látni azt a költségvetést, amelyet egy ellenzék támogat, bár azt hiszem, hogy akkor megijednék a történet kapcsán. Egy egykori szakértő azt mondta, hogy ő szeretné látni azt a kormányprogramot, amelyet ne tudna megkritizálni. Azt gondolom, itt ez a helyes álláspont.
(10.50)
Annyiban szeretném őt nyugdíjügyben pontosítani, hogy a kormánynak most nincs semmilyen kötelezettsége a nyugdíjemelésre, január 1-jével lesz, akkor pedig az akkor hatályos törvények szerint fogja végrehajtani a nyugdíjemelést.
Visszatérve a módosító indítványok fölötti aggodalmára, azt kell mondanom, hogy a módosító indítványoknak az a sorsuk, hogy időnként olyanokat is megszavaznak, amit az előterjesztő nem támogat. Ez történt például egyébként az eldobható pelenkák áfája kapcsán is, egy kormány által nem támogatott módosító indítvány került megszavazásra. Ha ez egyébként nem így lenne, akkor valószínűleg módosítani kellene a Házszabályunkat, és azon indítványokról, amelyeket az előterjesztő nem támogat, szavaznunk sem kellene.
Mondok néhány szót a gyógyszerkasszáról, részint reagálásban, részint mert többen érintették ezt. Azt a pénzügyi mutatványt, hogy hogyan lehetséges egy főre jutó 300 dollárból 2000 dollár értékű egészségügyi ellátást nyújtani, azt gondolom, nincs ember, aki képes megoldani. 300 dollárból a legoptimálisabb esetben is 300 dollár értékű egészségügyi ellátás nyújtható, jelenleg körülbelül ennyit fordítunk erre az országban.
Azt gondolom, hogy a gyógyszerkassza ennek ellenére rengeteg olyan tételt tartalmaz, amelyek túlzónak tekinthetőek. Körülbelül 10 milliárd forintra tehető azoknak a gyógyszereknek a támogatása, amelyeknek a hatásossága nem bizonyítható.
Ha pedig azt vizsgáljuk meg a gyógyszerkassza növekedésének a dinamikájában, hogy mi okozza az egyébként a korábbi években mindig folyamatosan alultervezett gyógyszerkasszának a nem tervezett növekedését, akkor azt látjuk, rendszeresen az történik, hogy új gyógyszerek befogadása kapcsán, különösen a 90 és 100 százalékos támogatási körben okozza a hiány meredek növekedését. A hagyományosan bevett gyógyszerek kapcsán a növekedés üteme igazából semminemű aggodalomra nem adna okot a költségvetés szempontjából. Ebből a szempontból azt gondolom, hogy ezeket a kérdéseket kezelni kell. A gyógyszerkassza bezárása valószínűleg egy erre való kényszerítést jelenthet.
Nos, még két kérdésről szeretnék beszélni, miután többször föltették azt a kérdést, hogy a polgári kormány azon ígéretét, miszerint a közpénzek elfolyása kapcsán változtatásokat szeretne, milyen konkrét intézkedésekkel lehet alátámasztani. Az egyik ilyen intézkedési kör a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak kincstári finanszírozási körbe vonása. A kérdés az ÁSZ meglátása szerint is felvet technikai problémákat, és azt gondolom, hogy ezeknek a megoldása egyébként valóban a kormány sürgető feladata, de ezek kormányrendeleti szintű kérdéseket okoznak.
Ellenben a lépés indokoltságát több minden alátámasztja, leginkább az, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainál semminemű likviditás-menedzselés nem folyt az elmúlt években. Hosszú viták folytak itt a parlamentben az elmúlt hat évben, hogy a kincstári megelőlegezési számláról mennyi kamatmentes hitelt kapjanak az alapok. Ez időnként kisebbre volt tervezve a kelleténél, időnként nagyobbra, bár az egésznek a közgazdasági racionalitása a nullával volt egyenértékű, hiszen a kifizetendő kamat általában az alap hiányát növelte, amit egyébként szintén a központi költségvetés állt.
Miután az alapoknál nem folyt semminemű készpénzgazdálkodás, tehát a beérkező befizetések és a kifizetések ütemezése között nem volt semminemű pénzügyi összehangolás, ennek kapcsán szelíd becslések szerint is körülbelül 10 milliárd forint kár érte az államháztartást. Magyarán: pusztán ennek a lépésnek a megfelelő menedzselésével az államháztartás szintjén 10 milliárd forintnyi kamatmegtakarítás érhető el, ami ugyan nem az alap költségvetésében fog jelentkezni, hanem a Kincstár államadósságot finanszírozó kiadásait csökkenti. Tehát ebből a szempontból azt gondolom, hogy miután egyetlen zsebünk van, az államháztartás egészének a hiánya az, amivel érdemes foglalkoznunk.
A másik ilyen kérdés az informatikai fejlesztés kérdése. Azt, hogy a folyószámlák nyilvántartása milyen állapotban van, most az összes vállalkozó ismét láthatja a kiküldött egyenlegek kapcsán. Az egyenlegeknek a befizetésekkel, azt hiszem, igazából semminemű összefüggése nincsen. Azt viszont nem tudják az érintett vállalkozók, hogy a 2000. év problémája ezt a rendszert kifejezetten érzékenyen érinti, és egészen az elmúlt év májusáig ebben a kérdésben még csak felmérési kísérlet sem történt.
A gyógyszerkassza táján sokat foglalkozott az előző parlament az OVER-program kapcsán elhíresült botránnyal, ahol 250 millió forint kifizetés volt egy azóta nem létező program kapcsán. Az igazi veszteség itt igazából nem az a 250 millió forint, hanem az elmaradt haszon, amit egyébként megtakarításban lehetne elérni egy jól működő gyógyszerfigyelő rendszerrel a gyógyszerkasszánál, ez valószínűleg milliárdos nagyságrendre rúg. Jelenleg nincs olyan számítástechnikai rendszer, amivel kontrollálni lehetne a gyógyszerfogyasztást. A megyékben működő KEVER-rendszer erre, sajnos, nem alkalmas.
Említették a járóbeteg ellátás kapcsán a taj-számos jelentés bevezetéséből adódó tervezési részleteket. Azt gondolom, hogy itt egyébként azt mutatja az a módosítás, hogy le kell jelenteni annak a betegnek taj-számát, akit elláttak egy rendelőintézetben - ennek kapcsán igen jelentős visszaesés következett be a lejelentett teljesítmények körül -, hogy a hamis teljesítmények visszafogásánál ez az egyébként teljesen egyszerű technikai lépés is jelentős volt. Voltak ugyan olyan intézmények, ahol azért csökkent a jelentés, mert számítástechnikai problémákkal nem bírták ezt, de ezek összességében nem tették ki azt a részt, ami a lejelentett teljesítmény csökkenésének a túlnyomó részét kiadja.
A kórházi esetek kapcsán ugyan létezik számítástechnikai rendszer, de semminemű érdemleges ellenőrzés nem vonatkozott rá. Az a probléma állt elő, hogy a kórházi diagnózisok, amelyeket lejelentenek - és ezek egyelőre az egyetlen tömegesen gyűjtött megbetegedési mutatókat jelentik - mára elérték azt a szintet, hogy igazából nem használhatók fel semmiféle népegészségügyi, tudományos célra.
Ha hihetnénk nekik, akkor azt kellene tudnunk, hogy ma 80 százalék fölött van a szövődményes születések száma az országban, és a műtétek - kórházanként változóan - 20-30 százaléka szövődményes műtétként kerül lejelentésre, de vannak kórházak, ahol ez az arány 50 százalék fölötti. Ilyen mutatókat egyébként csak a legelmaradottabb országok tudnak fölmutatni a WHO statisztikái szerint, ami azt jelenti, hogy a társadalombiztosítás olyan beavatkozásokat finanszíroz, amelyek valójában nem történnek meg.
Mindezeknek az informatikai fejlesztéseknek az elindítása és némelyiknek a befejezése a következő év feladata lesz, amire egyébként a társadalombiztosítás költségvetése mint informatikai fejlesztésre tartalmazza az előirányzatokat. Azt gondolom, hogy ezek a takarékossági intézkedések azok, amelyek a költségvetés egyensúlyában a legnagyobb lépéseket tehetik. Ebből a szempontból a költségvetés hiánya megítélésünk szerint tartható mértéken belül fog maradni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
