DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bár eléggé magunk között maradtunk, de azért elmondom mondókámat.
Az 1998. évi XXXIX. törvényt már ez a parlament fogadta el, és ezzel megszüntette az Egészségbiztosítási és a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatot, és az alapok, valamint az igazgatási szervezet ellenőrzését állami ellenőrzés alá vonta, vagyis a felügyeletét a kormányra bízta.
Ennek a törvénynek volt egy indokolása, amely világosan és szépen kifejtette, hogy miért van erre szükség; többek között egy alkotmánybírósági döntés is szükségessé tette ezeknek az önkormányzatoknak a megszüntetését. Mégis, ha valaki nem olvasta volna ennek a törvénynek az indokolását, és a kezébe venné a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1997. évi költségvetésének végrehajtásáról és különösen az erről szóló állami számvevőszéki ellenőrzési jelentés előterjesztését, amely előttünk 251., illetőleg 251/1. szám alatt áll, és azt tanulmányozná, akkor világosan rádöbbenne arra, amire a törvény indokolása is utal, hogy miért volt szükség ezeknek az önkormányzatoknak a megszüntetésére.
Ez annál is inkább érdekes, mert amikor annak idején ezeket az önkormányzatokat, tehát az Egészségbiztosítási és a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatot létrehozták, akkor már szakértők különböző, ugyanolyan véleményeket terjesztettek be és írtak meg az újságban, amit végül is az Alkotmánybíróság is megállapított, és amely végül is a Számvevőszék vizsgálatából most is megállapítható. Ez azért is érdekes, mert az Állami Számvevőszék jelentéséből az is kitűnik, hogy évekre visszamenően állandóan felvetettek különböző szabályozatlanságokat és hiányosságokat, és annak ellenére, hogy éveken keresztül mindig felvetették szinte ugyanazokat a hibákat, mégsem történt az égadta világon semmi.
E szabályozatlanságok és hiányosságok csokrából mondanék néhány példát. Felveti a Számvevőszék azt, hogy az egészségbiztosítás a nyugdíjbiztosításnak átutalt 3,3 milliárd forintot 1997-ben, anélkül, hogy ez megillette volna a nyugdíjbiztosítást, és ennek a visszafizetése csak 1998-ban történt meg.
Megállapítja azt is az Állami Számvevőszék, hogy a folyószámlák teljesen bizonytalanok, a folyószámlák azért sem követhetők teljes egészében, mert a jogszabályok időközben sokszor változtak, így például 1997-ben hétszer változtak a jogszabályok.
(18.40)
De ettől függetlenül is rendkívül nehézkes, és a folyószámlák kezelése nem követi igazán a valóságot. Ebből eredően 3 milliárddal kellett az adósállományt, és 1,5 milliárddal a túlfizetéseket törölni, vagyis ennyivel kellett törölni ezeket a kimutatásokat.
Azt is megállapítja az Állami Számvevőszék, hogy az alapoknak juttatott ingyenes vagyon birtoklása, illetőleg tulajdonlása nincs kellőképpen szabályozva, ezért ezek a fogalmak állandóan keverednek, holott ezek a fogalmak nyilvánvalóan nem azonosak, főleg gyakorlásukat illetően, és ez állandó és folyamatos zavart okoz.
Az Állami Számvevőszék azt is megállapítja a nyugdíjágnál, hogy ezeknek az ingyenesen juttatott vagyonoknak az értékesítése szinte rendszeresen áron alul történt, és nemcsak azért, mert ebben az időszakban a kínálat általában meghaladta a keresletet, hanem azért is, mert rossz volt a döntési mechanizmus, vagyis ezeknek az ügyeknek az eldöntése a közgyűlés hatáskörébe tartozott, amely a piacnak megfelelő rugalmas mozgást természetesen nem tudta megfelelő módon követni.
Azt is kifogásként említik, hogy a nyugdíjágazatnál a világbanki kölcsön felhasználása a zárszámadásban nem úgy van feltüntetve, mint ahogy a valóságban történt. Azt azonban világosan ki lehet olvasni a számokból, hogy nem olyan célra történtek a felhasználások, mint amilyen célra a hiteleket felvették. 180 millió forintot például csak különböző tanulmányok készítésére fizettek ki. Ugyanez mondható el arról, hogy az igazgatóság elhelyezése a mai napig nem biztosított, ám különböző tanulmányokra és tervekre itt is elúszott 80 millió forint.
Tehát ilyen hiányosságok állapíthatók meg az Állami Számvevőszék jelentéséből, és az is, hogy a személyzet fizetésénél lefelé rendkívül szűkmarkú volt az igazgatóság, míg felfelé a nagyvonalúság jellemezte a fizetések megállapítását. Az átlagfizetés 54 ezer forint volt, míg a jutalmakra 553 ezer forintokat fizettek ki, és a főosztálytól feljebb, a főosztályokat is beleszámítva, a vezető állásúak jutalmazására 100 százalékot fordítottak, vagyis a 12 havi fizetésükön kívül még 12 havi jutalom illette meg a legfelső vezetést.
Végezetül még egy lesújtó szám: megtudtuk a zárszámadásból, hogy 1997-ben 1,2 milliárdot költöttünk terhességmegszakításra, ugyanakkor a nyugdíjasok száma ötezer híján kettőmillió. (Mádai Péter: Három!) Ez az utóbbi állandóan nő, ugyanakkor az élve születettek száma állandóan csökken, vagyis az arány fokozatosan egyre romlik.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)
