DR. PETŐ IVÁN
DR. PETŐ IVÁN
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, hogy elnök úr erről is tájékoztatott. Továbbhaladva, most már nem rabolva a három órára esetleg mozijegyet váltó képviselőtársak idejét (Derültség.), azzal szeretném folytatni és lassan befejezni, hogy praktikus szempontból is megközelíthető a javaslat. A javaslat gyakorlatilag megvalósíthatatlan, és ez nem a nyelvhasználatán múlik.
A javaslat nem differenciál, részben ezt már mások is érintették. Nem differenciál, hogy politikai véleményről beszél, amikor a helyreigazításról beszél, amikor a véleménykorrigálás követelményéről beszél; kulturális véleményről beszél, erről itt hallottunk véleményt, vagy bármilyen más kritikai megnyilatkozásról beszél. Nem differenciál, hogy, mondjuk, mit tesz a véleménynyilvánítás olyan formájával, mint a karikatúra, amely a sajtó bevált eszköze a véleménynyilvánításra. Ez a javaslat nem nyilatkozik arról, amiről már több politikai tiltakozás is volt korábban, hogy ha valaki úgy ítéli meg, hogy előnytelen fényképet közölnek róla, akkor hogyan kell megtenni a helyreigazítást, a véleménykorrekciót. A javaslat nem zárja ki, hogy az előnytelen fénykép miatt is a képviselők esetleg fényképeket küldjenek a szerkesztőségekbe, hogy ők azt gondolják, ez a realizmus, és nem az, amit az újság közölt. (Derültség.)
A javaslat természetesen nem foglalkozik a sajtó bevett eszközével, a humorral, a groteszkkel, ami többnyire nem reális képet közöl az érintett személyekről. A javaslat nem foglalkozik a terjedelmi korlátokkal. Az újságok döntő többségének a levelezési oldalán, a véleménynyilvánító oldalán ott áll, hogy a szerkesztőség fenntartja a jogot a rövidítésre. Ez a javaslat semmilyen korlátozást nem szab. Ha ezt a javaslatot komolyan vennénk, bárki bármilyen terjedelemben kifejthetné ellenvéleményét, ha úgy érzi, hogy ő személyesen érintett.
Ez a javaslat nem képes egzakt módon meghatározni, hogy mi a személyes érintettség, kik azok, akik jogosultak ennek alapján véleményt nyilvánítani. Ha egy újság, mondjuk, holnap azt írná, hogy mindenki, aki ezt a javaslatot megszavazza, a sajtószabadság ellen vét, vagy merényletet követ el, és elvben a képviselők több mint fele esetleg megszavazná, akár kétszáz képviselő is személyében megtámadottnak érezhetné magát, hiszen nevesíthető minden alkalommal, hogy kik azok, akik a parlamentben így meg így szavaztak. 380 szélső esetben, szerencsésebb esetben 100 képviselő kérhetné ki magának azt, hogy így - mármint szavakban - bántalmazzák őt, és fejthetné ki személyenként akár öt oldalban a véleményét a parlament működéséről és más hasonló fontos elképzelésekről. A javaslatban az áll, hogy nyolc napon belül azonos helyen kell közzétenni a helyreigazítást. A nyilvános vitákban sokszor felvetették: a híradókat, ilyen alapon az újságok bizonyos kiadásait különkiadással kellene kiegészíteni, hiszen lehetnek olyan vélemények, amelyekről - még egyszer mondom - százan vagy még többen gondolják úgy, hogy névvel azonosíthatóan rájuk vonatkozik.
A javaslat lehetséges következményei között kell említeni azt, hogy ez a javaslat - elfogadása esetén - sajtóműfajokat megsemmisítene. Nem sorolom, mert az előbb felsoroltam, hogy milyen műfajokról van szó. Természetesen következmény lenne, hogy a "szerkesztik az olvasók" címet viselhetnék ezek az újságok, aminek nyilvánvaló logikai következménye, hogy ha a tulajdonos nem olyan újságot ad ki, a szerkesztő nem olyan újságot szerkeszt, az újságíró nem olyan újságot ír, mint amilyet szeretne, mint ahol alkalmazzák őt, akkor nyilván erre a foglalkozásra, erre a műfajra egyáltalán nincs szükség. Nem beszélve arról - amit szintén el lehet mondani -, hogy egyenújságok keletkeznének a sokfajta arcú sajtó helyett, nem beszélve arról, hogy ez a javaslat visszaállítaná az öncenzúra - hála istennek! - elfelejtett szokását, azt, hogy az újságírók a következményekre gondolva ezerszer is megfontolják azt, hogy őszintén leírják-e a véleményüket - nem a tényekről van szó - bármiről is.
Végezetül azt szeretném mondani: számomra nem kétséges, hogy Pokol képviselő úr komolyan veszi magát is és természetesen a javaslatát is. Régóta munkálkodik ilyen természetű ötletekkel.
(15.10)
Nem tudom, a ma hallottak alapján meg végképp nem tudom azt a lehetőséget kiiktatni, hogy ez esetleg csak eszköz egy játékban. Napirenden van ez az ügy, vitatjuk ezt a kérdést; előre tudta mindenki, hogy egy ilyen témára, ahogy mondani szokták, ugrik a sajtó, magyarul, nagy figyelmet kelt, és a sajtó foglalkozik vele; ezzel elterelődik esetleg a figyelem valóban a közéletet érintő, az emberek hétköznapi életét meghatározó fontos kérdésekről; majd netán a Fidesz, a legnagyobb kormánypárt - amely a képviselő úr mai nyilatkozata szerint becsapta a képviselő urat (Dr. Pokol Béla a fejét ingatja.), ha az az álláspontja, amit itt hallottunk - nem szavazza meg, mert az egész történet értelme számára talán éppen az, hogy elérje: legyünk hálásak, akik ellenezzük ezt a javaslatot, hogy milyen jó, hogy ilyesmit nem szabadít a nyakunkba, pedig akár meg is tehetné.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
